Jelöltek | Aegon Művészeti Díj

Saly Noémi

Példabeszédek

„Vannak ezek a mondatok. Mindenkinek vannak ilyenjei. Gyerekkorban jönnek, ritkán később. Helyzetek is tartoznak hozzájuk, a mondattal együtt ott teremnek, fények, szagok, tárgyak, mozdulatok merülnek föl a semmiből, Atlantisz népe felvonul, magas szárú fűzős cipők, keskeny, ripszkötésű fekete nyakkendők, egy tömpe szarvakkal fenekedő, különös kalapács, a gimnázium napverte folyosóablaka a felnyurgult, poros muskátlikkal – ilyesmik. Ahogy Proust hársfateába omló, aprócska madelaine-jéből előgombolyodott a szinte végtelen szöveg, az én kis zömök mondataimból – mert jobbára azok – valóságtörmelékek potyognak. A legprózaibb hétköznapok költészete avagy hőseposz-foszlányok a kredencfiókból, praktikus erkölcstan kezdő és haladó túlélők számára.” A kötet oldalain egy kalandos életű család történetei elevenednek meg, példabeszédek a pulóverről, az alázatról, a reményről, a plafonról és még sok minden másról – Saly Noémi elragadó stílusában, sok-sok emlékfotóval fűszerezve.

Brandon Hackett

Az időutazás tegnapja

Pacskovszky József & Pacskovszky Zsolt

Nő kutyával és holddal

“Ott van az utóbbi évek legjobb krimijei között. Bőven odafér a skandináv krimiirodalom sztárjai mellé.” Könyvvizsgálók: http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2015/09/no-kutyaval-es-holddal.html “A krimi és thriller teljesen rejtélyes okból egyszerűen még mindig hiánycikk itthon, de ez a sztori még akkor is nagyon magyar, ha nem itt játszódik, és így csak áttételesen, a magyar hősnőn keresztül szól rólunk. Az elvágyódás, a jobb és boldogabb élet keresése valószínűleg még sokáig aktuális marad.” Könyves: http://konyves.blog.hu/2015/08/18/negykezes_egy_norol_az_elvagyodasrol_egy_kazal_penzrol_meg_jo_sok_verrol

Pék Zoltán

Feljövök érted a város alól

“Pék Zoltán ízig-vérig magyar urban fantasyt alkotott, méghozzá a legnagyobb angolszász szerzők nyomdokait követve.” Librarius: http://librarius.hu/2015/06/19/pek-zoltan-feljovok-erted-a-varos-alol-kritika-agave/ “Pék Zoltán Feljövök érted a város alól című utópisztikus regényében a most ismert Budapestünk már csak távoli emlék. Mégis kísértetiesen ismerős valóságban bolyongunk a jövő kettészakadt magyar fővárosában, korunk politikai klímájának bűzös gőze itt is megcsapja az embert.” Magyar Nemzet Online: http://mno.hu/grund/pek-zoltan-amikor-majd-szetvalik-buda-es-pest-1298400 “A Feljövök érted a város alól első regénynek kivételesen erős.” Jelenkor: http://www.jelenkor.net/visszhang/499/uralhatatlan-pusztulas

Dr. Szekeres Ilona

Ötórai tea

HA AZ ÉLETEMET ÚJRAKEZDHETNÉM, és ugyanígy nem figyelnék lelki és testi egészségemre…mint ahogyan ezt az elmúlt 77 és félévemben tettem…de akkor végre egy ilyen könyvet kapnék kéziratban a kiadótól… azzal, hogy írjak a könyvhöz pár ajánló sort – mondjuk 5 párat – akkor…és másoknak is csak ezt tanácsolhatom…olvassák el először ezt a könyvet, és utána…ahogyan ezt nekem is kellene…fogadják el a benne tanácsolt életvitelt, és hátralevő életükben…akár 60, akár több vagy kevesebb évet éltek eddig…meglátják, sőt tapasztalni is fogják, hogy életük már akár 40 éves koruktól derűsebb, harmonikusabb, egészségesebb és boldogabb lesz…De akár, ha mondjuk, már 20 évesen kezükbe kerül ez a könyv, és akkortól megfogadják és megszívlelik azt a tömérdek jó tanácsot, amit ez a drága, önzetlenül csak segíteni kívánó doktor- és írónő ebben a maga nemében egyedülálló könyvében tanácsol…akkor már akár 20, sőt, ha még ennél is előbb olvassa valaki…már 10-5-3-2-1 éves kortól…nem beszélve a kilenc hónapos magzatállapotról…akkor már a világra jötte előtti időkben is egy olyan teljesebb életet élhet…amit én sajnos 77 és féléves koromig…azóta már ez írás miatt újabb elpocsékolt drága percekig… bűnös módon elmulasztottam… De, ha az életemet újrakezdhetném – most már csak folytathatom – akkor…mindenki tetszés szerint fejezze be…az életét… DE INKÁBB KEZDJEN EGY ÚJAT! Sándor György humoralista (még folytatja:) MERT NEM KÉSŐ! …ahogyan az én példám is mutat/hatná…hetvenen felül is…akár nyolcvan…sőt még kilencvenkilenc évesen, de száztíz, tizenegy, ma már vannak, akik mégidősebben…ha még eltudják olvasni…szemüveg nélkül ezt a letehetetlen könyvet…és ha mégis letették valahova – a szemüvegüket is –, és még emlékeznek is rá, hogy hova?…akkor ez a könyv még…és ezt túlzás nélkül állíthatom…hol hagytam abba?…Igen…akár még százhuszonhárom és háromnegyedéves korában is meghosszabbíthatja nem csak az életét, de az ifjúságát is a kedves olvasónak…vagyis csodálatos életerőt és életigenlést adhat második–harmadik–negyedik gyerekkorában. De tovább már nem viccelném el ezt az ajánlásomat…mert…higgyék végre el ezt nekem…a fele se…sőt… AZ EGÉSZ KÖNYV MESSZE NEM TRÉFA!

Matkovich Ilona

Emma napernyője

Emma napernyője Egy kisvárosi, századokon átívelő történet, amely már csak rövidsége miatt, és stílusa okán is könnyed olvasmánynak tűnik. Vagyis olvasni valóban könnyű, megérteni, végiggondolni, befogadni azt is, ami benne van, de nincs leírva jóval nehezebb. Akkor találtam el a megfelelő stílust, ha az olvasó jól esőn birkózik meg a feladattal. A könyv témája egy félig igaz, félig a fantázia világában játszódó családtörténet. Egy fiatal henteslegény elindul Weissmainból és bejárva a monarchiát, végül Vácon telepedik le. Ennek oka egyszerű, szerelmes lesz a találkozásukkor még csak 13 éves Emma Gräfinbe, akivel jóval később össze is házasodik. Attól fogva a család felemelkedésének történetét ismerheti meg az olvasó, majd a sikertörténet véget ér az első világháború kitörésével. Egymást érik a tragédiák, a család szétesik. Erről és saját sorsának alakulásáról mesél az egyetlen késői leszármazott, Pék Dorottya könyvtáros, aki egy szürke napon találkozik valakivel a vonaton… De ezt már mesélje el a könyv. A kötet elején és végén felhasználtam Bächer Iván két novella töredékét. Matkovich Ilona

Hartay Csaba

Nem booci!

A könyvben a szerző a vidéken élő kétkezi munkások, mezőgazdászok egzotikus világáról mesél. Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös- parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot. Hartay Csaba tényleg tehenész. Közelről ismeri az istállók népét, az embereket is, a jószágok gondját-baját is – benne él ebben az univerzumban, együtt léteznek. A NEM BOCI! ötven rusztikus történetből összeálló tehenészregény. Az elbeszélő tehenész nem úgy tehenész, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést). Az, hogy a létrehozott termék éppen tej, és nem bugyi vagy fogkrém vagy (ad absurdum) könyv, az abból a szempontból mindegy, hogy egy menedzser hogyan viszonyulhat a felmerülő problémákhoz. Egy könyv, amely a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is.

Orbán János Dénes

A Swedenborg kávéház

A kétezres évek elején pályakezdő nemzedék (a mi generációnk) az Előretolt Helyőrség és a Transzközép mozgalom legendáján nőtt fel (a Sárkányfű mellett, persze). Beromboltak, szétitták és szétkefélték a transzilvanista kínlódást – a szubverzió nem eléggé erős szó. Engem a pofátlanság és a magától értetődő felkészültség keverékével vettek meg – OJD a Hümériádában megmutatta, hogy bármilyen hangon, bármilyen zárt formában képes hülyét csinálni bármelyik nagytiszteletű elődjéből. A Hivatalnok-líra kötet volt a csúcs, flóklájmex, sokan tudtuk kívülről is: “Ki tiltja meg, hogy jövet-menet / elmondjam, mi bánt ? / Nagyon szeretném agyba-főbe gyakni / Jolánt.” Nagy idők. 2005 körül mesélte OJD , hogy Swedenborg álomnaplója foglalkoztatja, a költő regényt ír. Az éppen virágkorát élő Ulpius-ház Kiadó hamarosan be is harangozta a művet. Ami aztán nem jelent meg. Évente egyszer-kétszer találkoztunk OJD-vel később is, évente egyszer-kétszer rákérdeztem a Swedenborg-regényre. Írja, készül, írja, készül. Tavaly kiadóként kérdeztem rá. Idén nyáron olvastam, elkészült. Zsolt Nagy Koppány szerkesztette. Néhány napja érkezett a nyomdából, december 4-én az Athenaeum igazgatója, Nyáry Krisztián mutatja be a regényt az Uránia Kávéházban. Mestermű. Az első 20 oldal után azt gondoltam, mágikus irrealizmus. De nem. Ez egy jelen idejű történelmi regény. Kalandtúra az elveszett világban, a szellemtörténet érvénytelenedése előtti valóságban. [SzTB]

Hegedűs Péter

Panelárnyék

Ede, a holisztikus szövegek magyarra ültetésében versenytárs nélküli csóró műfordító egy “elcseszett, ellenséges schopenhaueri univerzumban” mozog. Alakjában egy családi és társadalmi nyavalyákkal bajlódó panelproli és egy tüneményesen intelligens értelmiségi vívódó lelkülete tárul az olvasó elé. Felesége bértollnoknak nevezi, holott ő nagyon is komplex figura egy komplex világban. Tragédiája a szokványos családi válságtüneteken (elidegenedés, eladósodás, elvágyódás) túl, nem más, minthogy egy teljesítményekre vak környezetben él. A Panelárnyék a válságban lévő hazai alsó középosztály regénye, egy anyagi és morális pusztulásra ítélt panelcsalád pszichodrámája, és ezen túl egy felbomlóban és fogyatkozóban lévő társadalom röntgenképe.

Utry Attila Jenő

RAGOZINKA IGAZ TÖRTÉNETE – A kultúra (a jó választás) regénye

A szerző első regényét két részre osztotta. Az első részben a kultúra-teremtés, kultúrtáj építés leírását és három nemzetiség szláv-germán-magyar népek békés együttélését, közös munkáját elemzi a település Ragozinka évezredes fejlődésének tükrében. Különböző politikai mozgalmak, államformák sűrű változása mellett úgy tűnik, hogy ez a “bio-város” az idők folyamán mintaértékűvé vált az emberek életminősége, egészsége, vallásos érzülete alapján. Ökologikus gazdálkodás, ökumenikus keresztény egységtörekvések, szektásodás után az ördög és a Jóisten végül is megküzd az ember lelkéért, a városért és a nemzetért. A második részben Káinista terroristák megtámadják Ragozinkát, hogy elejét vegyék a hasonló jó törekvéseknek más vidékeken is. A szerző meglepő válasza, hogy globális fenyegetettségünk ellenére van esélyünk a túlélésre, ha választásaink, döntéseink újra egységben állnának cselekedeteinkkel. A kultúrateremtés, őrzés és átadás folyamatossága nem szakad meg, nem párolog el. Az új generációk ismét felfedezik az örök értékeket, elvetik központosítást és a szűk kultúrafogalmat. Megértik a mindenki mindenért felelős lelki egységet, felebaráti szeretetet.

Kántor Zsolt

Must

Ha csak gombolkoznék az a valaki a fejében; de gondolkozik is. Mind újabb fürtökben sarjad gondolat gondolatra, akárcsak a komputer-grafika fraktáljaiban, a bomolva- kibomló, ábrák-mustrák. Mintázatok a végtelenségig, s mindez ott benne történik, hogy maga is csodálkozik azon a valakin a fejében. Hogy mire képes? Még arra is, hogy meglelje számunkra az estére esedékes emberhalált – hogy magunkra vévén Kántor Zsolt jelmezét és az alvás kis halálával kockáztassuk magunkban a költőt. HATÁR GYŐZŐ Igen jó költészet, sőt, egy kicsit több. És e sorok írója igen boldog, hogy valaha ezt az embert – Kántor Zsoltot – bemutathatta a Magyar Ifjúságban. Henry Cecil bajnok-mesteredző Angliából, ő mondja, ugye, meghazudtolva a trénerek szögesdrót-megülő óvatosságát: legjobb lovam volt. Nekem két ilyen lovam közül Kántor Zsolt lett az egyik legjobb. TANDORI DEZSŐ

Egressy Zoltán

Lila csík, fehér csík

„Arra, amikor a Debrecen ellen kihagyta a tizenegyest, én máshogy emlékszem. Nem úgy, hogy nem érdekelte, bemegy-e a lövése. Én is ott voltam azon a hideg, téli napon a Megyeri úton, és azt láttam, hogy a játékra alkalmatlan, havas-jeges pályán ő volt messze a legjobb. Egyedül ő akart és tudott focizni – játszani! – még ott is, és ezért gondolta, hogy be fogja lőni – mert különben nem ő lőtte a tizenegyeseket. Minden más olyan ebben a könyvben, hogy belesajdul a lelkem. Persze belesajdult ebbe is. 1978-ban például, amikor Argentínában kiállították – na, az pontosan úgy volt, ahogy Egressy leírja. És ugyanazt éreztem én is. Ugyanúgy tört össze a világ… De ez az új Egressy-regény rajongásról, felnövésről, nosztalgikus vissza- és előretekintésről is szól. Kicsit úgy, mint Nick Hornby klasszikusa, a Fociláz. Ez is regény (még regényesebb is, mint Hornby könyve), a középpontjában Törőcsik Andrással, az utolsó magyar futballzsenivel – és a kisgyerekkel, aki most, felnőtt fejjel próbálja megérteni, hogy mit jelentett számára Törő… és a gyerekkor.” (M. Nagy Miklós)

Gergely Ágnes

Oklahoma ezüstje

„Nem voltak mestereim. Nem volt kinek a lábához ülnöm. Valahányszor a lapok közölték egy-egy írásomat, a barátaim tapintattal és gyanakodva telefonáltak, mint egy szomorú, lázas betegnek (…) Hanem az elérhető klasszikusokból nekem is jutott néhány pillanat, igazán néhány pillanat. Éppen látszólagos törékenysége miatt őrzöm ezt az egyszervolt időt, aminthogy legkedvesebb ékszerem az igazgyöngy, mert a formája riasztóan gyöngéd, de tetszetősen illeszkedő fémlapokba nem csiszolható, nem hagyja magát, emlékszik rá, hogy miből született.” (Gergely Ágnes) Portrék – utal szerényen az új kötetbeli írások műfajára Gergely Ágnes. A sokszínűségében is példásan fegyelmezett költői-írói életmű ismerőit azonban aligha lepné meg, ha az alcím Memoár II. volna; és nem csupán azért, mert a legutóbbi igazgyöngyként nemrég nagy sikert arató Két szimpla a Kedvesben is a Memoár alcímet viselte. Tény, hogy az olvasó ezúttal nem egyetlen, saját történetet kap, hanem mindjárt huszonnégyet. Portrékat – pályatársakét, „elérhető klasszikusok”-ét és barátokét. Füst Milánról és Kassákról, Vas Istvánról és Pilinszkyről, Hajnal Annáról, Zelk Zoltánról és Nemes Nagy Ágnesről, Weöres Sándorról és Székely Magdáról, Rába Györgyről és másokról. És mégis: a huszonnégy történetből valamiképpen csak kikerekedik, huszonötödikként, az önarckép folytatása is.

Háy János

Hozott lélek

Minden életnek egy változata van, az, amit élünk. Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét. Lett ebből egy gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma. Olyan, ahová, ha belépsz, s bekukucskálsz a tárlókba, azt érzed, te is ott vagy, ott van egy kicsi része a sorsodnak, a másikban meg egy nagyobbacska része, s felismered a barátaidat, a barátnőidet, a szüleidet, a gyerekeidet. Kicsit fáj ez a találkozás, mégsem tudsz szabadulni attól, hogy nézned kell. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nemlátni.

Kiss Judit Ágnes

Szörnyszomszéd

Az irgalmasvérnő-szerepversek és az önmagához is kíméletlen őszinteség verseinek virtuóza, Kiss Judit Ágnes most szabályos gyerekverskötetnek látszó könyvvel lép nemcsak az olvasók és felolvasók, de az olvasni – életkori okokból – még nem tudó hallgatóság elé is. A formát illetően ezúttal is bravúros szabályosság azonban csak látszat: kiindulópont, ha úgy tetszik, valami szívderítő (és néha szívszorító) finom bonyolultság felé. Milyen is például a család? A nénikém “elhajóz az ég vizén”. “Anya boszorkányt játszik”, de “Anya ölében tavasz lesz örökké”. Apa az Erlkönig, mondja mindig, “de nem tudom, mit jelent”. És: “Éljünk vígan / Mindahányan, / Míg csak el nem kapálnak.” De vannak itt Csalamádé-versek is: Szörnyszomszéd és Mumus, valamint vérpelék és vérnyulak is megjelennek; ami pedig a bili fülét illeti, arról bizony – W. S. mester után szabadon – elmondható, hogy “Hajnalonként / Hüppög a bili füle, / Hüppög a bili füle, / Letörték”. Végül, de nem utolsósorban, természetesen az állatversek sem maradhatnak el. Ám ezek hősei sem éppen szabályos lények. Karmocska Macska például “szörnyen veszélyes”, a nyúl sikít és harap, mivelhogy szintén “rettentő állat”, a krokodil pedig “Leggyakrabban verset ír, de / Néha-néha prózát” – hogy a kék őzekről és a szeráfokról már szó se essék. A kötetet Esztojka Mónika rajzai illusztrálják.

Kovács Lajos

Drága szerelmem…

A Mindennek vége! című napló azzal fejeződik be, hogy a vöröskeresztes ápolónőként szolgáló, fiatal Andrássy Ilona – gróf Andrássy Gyula unokája – az olasz frontról visszatér Budapestre. Özvegy, beteg, boldogtalan. Hősi halált halt férjének legjobb barátja, Cziráky József tartja benne a lelket. A Drága szerelmem… című levélregény Ilona és Cziráky József gróf 1917-ben megkötött házasságával kezdődik, és ötven éven keresztül – elhunytáig – követi nyomon Ilona életútját. A szerző a négy Andrássy lánynak egymással és anyjukkal való bensőséges, szókimondó, családi intimitásokban bővelkedő levelezését felhasználva írja meg ennek a bátor, józan, bölcs és tehetséges asszonynak a sorsát. A levélregény “feladója” Ilona, a címzettje Ilona első férje, örök szerelme: Esterházy Pál. A mű irathagyatékra és egyéb információkra épülő rekonstrukció. Kovács Lajos muzeológus. Az általa feldolgozott értékes kordokumentumok alapján lefegyverző szépírói tehetséggel és lélektani érzékenységgel ábrázolja ezt a kivételes asszonyt, aki szomorúan nézi, hogyan rohannak a vesztükbe a legokosabb férfiak egy eszméért, csak “mert mi mindig a hősi halál kultuszát éljük és a bukott szabadságharcokét”, és lelkifurdalással éli le az életét egy férfi oldalán, akinek a barátjába szerelmes.

Vámos Miklós

bárnovellák + FAKCIÓK

„TÖRTÉNETMESÉLÉS az én foglalkozásom, kedves barátaim, ez most már bátran kijelenthető. I AM STORY. Nem véletlen, hogy a pályámat novellistaként kezdtem, s hiába kaptak a regényeim fényesebb reflektorfényt (jelzem, azokban is ezt teszem, csak nagyobb nekifutással és léptékkel), máig is az maradtam. Novellista. És, ugye, szépreményű. Az ún. életműsorozatomban néhány éve megjelent a Majdnem összes, mely voltaképp egy válogatott novelláskötet akart lenni. A cím inkább vicces, mint pontos: az e műfajban írott munkáimnak nagyjából a fele fért bele. A maradék 50%-nak a felét szerintem nem érdemes újrapublikálni. A másik fél került ebbe a kötetbe. Egyrészt igazán régiek, amelyek bár címmel jelentek meg, 1998-ban. Másrészt igazán újak, amelyeket fakció alcímmel írtam a legutóbbi években. A faction újabban az angolszász tájakon használatos kategória, az olyan szövegeket nevezik így, melyek fiction és non fiction – szépirodalom és tényirodalom – határmezsgyéjén mozognak. Tehát: bárnovellák + Fakciók. (A kis- és nagybetűhasználat szándékos.) Szűk negyedszázad választja el őket egymástól. Megfigyelhető, fejlődött-e a szerző ezalatt. Ha igen, hogyan? honnan? hová?” Talán illendő volna, ha ezek után nem írnék több novellát, s ez a kötet záróköve lehetne a műfajnak az én (mostani) életemben. Erre azonban nem tennék ígéretet, bármennyire szeretem a záró- és kezdőköveket.” (a Szerző)

Forgách András

Élő kötet nem marad

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják “PÁPAI-né” beszervezési és munkadossziéját. Fia 2014 márciusában értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma ez a könyv. Ítélet nincs. „A kávéházi beszélgetésen – ahol ki kellett derülnie, hogy ki is az illető, az a bizonyos családtag, akiről a telefonhívásban már név nélkül szó esett –, én már azelőtt, hogy meghallottam volna a nevét, már azelőtt biztos voltam benne, hogy bár ez teljesen és tökéletesen lehetetlen, és ha valami, akkor az az egy ki van zárva, és éppen azért, mert teljességgel ki van zárva, de nyilván az anyám. De mitől is volt bennem ez a bizonyosság? Talán a rebbenő ajka, amikor éreztem, hogy mondani akar valamit, hogy ott van a nyelve hegyén, de végül mégsem mondja ki?”

Térey János

A Legkisebb Jégkorszak

Befagy a Duna, és megnyílik a síparadicsom a Svábhegyen. 2019-et írunk, Európát és benne Magyarországot az izlandi vulkánok heves aktivitása nyomán bekövetkező globális lehűlés keríti hatalmába. Mátrai Ágoston, a Protokoll immár révbe ért főszereplője, konzulként dolgozik Reykjavíkban, ám amikor a mindent beborító hamufelhő miatt evakuálják a lakosságot, haza kell térnie Budapestre. A „vulkáni tél” lassanként beköszönt Magyarországra is. Vajon miként birkózik meg a magyar társadalom a váratlan katasztrófahelyzettel? Mihez kezd az épp regnáló szociáldemokrata-jobbközép kormány Magyarországon? Miközben a felső középosztály fényűző díszletek között zajló kényelmes életét felborítani látszanak a hó és jég alatt is forrongó szélsőséges csoportok. Mi történik, ha csődöt mond a logisztika, a pénz sem bizonyul hathatós cserealapnak a túléléshez, és előbújnak a hegy kísértetei is? Egyáltalán: mi lett Bill Clinton régi, jó világával? És miért nem megy el a farsangi bálba Orbán Viktor? A Legkisebb Jégkorszak korántsem utópisztikus látomás, hanem képtelenül valóságos korrajz a közeli múltunkról, jelenünkről és egy elképzelt jövőről. Térey János verses epikájának nagy lélegzetű, összegző alkotása, a szeszélyes európai apokalipszis hótól és jégtől szikrázó költészete.

Závada Péter

MÉSZ

Závada Péter újabb költeményei a lélek napfoltjaira engednek rálátást. Az eltemethetetlen múlt, az árnyak között ólálkodó bűn, a be nem keríthető, fondorlatos vágy költeményei újra és újra felkavarják érzékeinket és izgatják szellemünket. Az erőteljes hang nem ereszt, bátorságában ott rezeg a kétely és a szorongás. A testek tájéka lüktet, a tabuk törékenyek, a képek lázasak. A kötet egymást keresztező ösvényeinek végén ott áll az anya, és ott áll a fiú – a gyász útjának szélén egy gazdag, életerős költészet növekedésének vagyunk tanúi.

Ijjas Tamás

Hipnózis

Az ismeret és a vers emberének találkozása: „agyak szeretkezése” (Szabó T. Anna). Ijjas pontos, de mohó versvilágot épít, aminek fő témája önelemzés és önkívület viszonya. Ez a kettő örvénylik, közelíti-távolítja a másikat, aki lehet az Isten, egy macska, a lírai én vagy a szerelme, hacsaknem ők mind egyszerre. A hol virtuóz, hol megkapó egyszerűségű, néha az esszé felé sodródó, néha csak sodró zenéjű líra főhősei. (JAK+PRAE.HU, szerkesztők: Balajthy Ágnes, Borsik Miklós, ár: 2000 forint) A portréfotó készítője: Ijjas Teréz

Urbán Ákos

Egy helyben

Urbán Ákos első novelláskötetének olvasóját hamar bűvkörébe vonhatja az a szokatlan elbeszélői hang, mely van, mikor himnikusan emelkedett, máskor pedig a hétköznapok józanságát sugározza. Bibliai tájak, sosemvolt, vagy épp nagyon is valóságos magyar falvak képei montírozódnak egymásra ezekben a lírai szövegekben: egy helyben lenni egyet jelenthet a teljes mozdulatlansággal, a tehetetlenséggel, de a nyugalommal is. (JAK+PRAE.HU, szerkesztők: Balajthy Ágnes, Borsik Miklós, ár: 2000 forint) A portréfotó készítője: Torják Orsolya

Varga-Körtvélyes Zsuzsanna

iSTEN ŐRZI TITKAIT

Mivel az irodalmi közélet meglehetősen belterjes, a sajtóban könyvkritika csak fel-felbukkan olykor, ennek a kiváló írónőnek terjedelmes családregény-trilógiája semmilyen visszhangot. Kivétel talán (ritka kivétel) az Olvass bele.hu recenziója A Radnayak-ról, mely részletesen elemzi az erdélyi bárócsalád sorsát megíró nagyregényt. “Egy nagy múltú erdélyi bárócsalád, a Radnayak küzdenek a huszadik század sorsfordító eseményei közepette a család – de genere Gyana – fennmaradásáért, és egyben a saját boldogulásukért, boldogságukért. Az első világháború és a trianoni békeszerződés okozta veszteségeik formálják sorsukat eltérő módon, miközben életük, érzésiek és mindennapjaik elszakíthatatlanul egymásba fonódnak. Két szenvedélyes testvér, Zoltán és Sándor életében ugyanaz a két különleges asszony – a finom úrinő, Lili és a székely cselédlány, Mari – játssza a főszerepet. A valódi szereposztással és a szereplők közti kapcsolattal azonban senki sincs egészen tisztában, legkevésbé az érintettek maguk. Vajon milyen sors várhat rájuk és utódaikra a két világháborúban, a békeévekben, 1956 őszén, és azután? Egy biztos csak: a Radnay családnak fenn kell maradnia, és meg kell őriznie értékeit, hagyományait és magyarságát.” Hans Habe Ilonája vagy Zilahy Lajos A Dukay család c. regénytrilógiája méltó utódja ez a regény. Az új regény hasonlóan terjedelmes családtörténet. Egy magyar egyetemista lány a bécsi bolhapiac forgatagában bársonyba kötött önyvecskét talál. Meghökkentő módon magyarul íródott, „Isten nevében és az Úr 1847-ik esztendejében”. A belső borítóra apró betűkkel rótt névre siklik a pillantása: Szendreő Miklós. Az ő családneve, régiesen. Őt Szendrő Szilviának hívják. S úgy érzi, megtalálta szakdolgozata témáját. Három dunántúli földbirtokos sorsa bontakozik ki a regényből az 1848–49- es forradalom útvesztőjében és az utána következő nehéz időszakban. Három lány keresi a boldogságát, és álmodik szerelemről, családról. Négy szépreményű fiatalember: orvos, ügyvéd, katonatiszt és mérnök vág neki az életnek és a hivatásának, ám terveiket és szándékaikat keresztülhúzza a történelem. Harcolni vagy távol maradni a háborútól? Menni vagy maradni a vereség után? Kitartani az eszmék mellett, vagy alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? Majdnem megválaszolhatatlan kérdések, amelyekre mindenki másképp próbál feleletet adni. Szerelmek, küzdelmek, sajátos sorsok bontakoznak ki a regényben, melyeket korábbi műveihez hasonló páratlan kor- és helyismerettel, olvasmányosan ír le a szerző.

Ambrus Lajos

Lugas – Pomona Hungarica

Az esszéírói életmű továbbépülését és kiteljesedését mutatja a Pomona Hungarica lírai kötetkompozíciója. Bármihez közelítsen is literátor figyelme, a világ középpontjába – vagyis haza- –érünk: tájhoz, szőlőhegyhez, magyar gyümölcshöz. Archaikus tapasztalatokkal átszőtt mindennapjainkhoz, felismeréshez és felülemelkedéshez. Stilizálás nélküli nyelven szólalnak meg a Lugas-esszék, áradó históriával és tudományos igényességgel – személyes élettel. Amennyiben létezik öko-író, mondja egy kritikusa, tehát ha létezik öko-irodalom, „annak Ambrus Lajos a legjelentősebb képviselője”.

Kukorelly Endre

Mind, átjavított, újabb, régiek – Összegyűjtött versek

Egyetlen kötetben hat könyvet kap kézhez az olvasó, egy jelentős költői életmű méltó metszetét. Kukorelly Endre harminc év lírai terméséből válogatta ki, írta át, rendezte új szerkezetbe verseit az első kötettől (A valóság édessége, 1984) a legutóbbiig (Mennyit hibázok, te úristen, 2010). A gyűjteményben az olyan emblematikus darabok mellett, mint a Vojtina-redivivus című Arany-átirat, a H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.-ciklus vagy a nagy sikerű Samunadrág gyerekversei, kötetben még nem publikált legújabb művei is helyet kaptak. A Mind, átjavított, újabb, régiek a legteljesebb összefoglalása egy olyan szerző lírai pályájának, aki mérhetetlen műgonddal „hibázó”, eltéveszthetetlenül egyedi költői nyelven, zavarba ejtő eleganciával vonja kérdőre, „javítja át” a költészetről alkotott konvencionális fogalmainkat. „Van, aki próbálkozik [K. E.] írásaival, de azt gondolja, ez neki magas. Van, aki azt, ez neki alacsony. Van, akinek tetszik. Mindenki más. (Hogy legyen egy általános kijelentés is.) Én például azt gondolom, szövegeinek elég kis része rossz, a nagy része elég jó, és helyenként baromi jó. Vagyis erős.” Farkas Zsolt

Babiczky Tibor

Kivilágított ég

Babiczky Tibor új kötete érett költészet. Nem megrendülni, nem elérzékenyülni, de felnőtt szemmel nézni vissza a megtett útra, és előre nézni ugyanis férfias feladat. A kötet versei mégis megrendítik és elérzékenyítik az olvasót. Az idő múlásának kortalan tapasztalata elevenedik meg: bukolikus városi líra ez, amelyben a bús férfiak immár nem panaszkodnak, inkább a csillagkottákból próbálják kiolvasni a sorsukat, amely mindig ugyanaz: lázadás, bukás és elfogadás. Pásztorok, tengerészek, napkeleti bölcsek indulnak útra ebben a tiszta és erőteljes költészetben.

Bertók László

Firkák a szalmaszálra

– Roskó Gábor illusztrációival – Bertók László új kötetében még a korábbi lírai redukcióknál is sűrűbb-tömörebb lett a versforma. A hosszúkák, a pillanatkák és a háromkák után itt vannak a firkák. Kétsoros megfigyelések, reflexiók, leírások, lételméleti tréfák egyetlen rím akkordjában. Nem rögtönzések, hanem rögzítések, és nem vázlatok, hanem szikárságukban egészek. Hosszújáték rövidítéssel, felszabadult öniróniával, a megélt élet hol keserű, hol fanyar ízeivel. Pascal érvényében is: gondolkodtatnak a szalmaszálak. A könyvet Roskó Gábor páratlan illusztrációi, filozofikus firka-figurái teszik elevenebbé. Bertók költői tekintete ezúttal is a közelre pillant, apróságokat, momentumokat vesz szemügyre, és innen néz egyszerre vissza és messzire. Kiadónk ezzel a kötettel köszönti a 80 éves Bertók Lászlót.

Csider István Zoltán

Rendrakás

Cs. P. ma otthon marad. Nem vonzza a társaság. Rendet rak. Mérlegel, a polcok mögé pillant, számot vet, (el)számol. Elszámolja magát. Szavakkal tisztáz. Vagy maszatol. Kidob ezt-azt. Megtöri a csendet. Elhallgat. Folytatja. Néha fecseg. Néha hazudik. Kényszeresen, újra és újra bemutatkozik, mielőtt megint nekirugaszkodna a rendrakásnak – mintha nem ismernék már így is éppen elég jól a képzelt lakó- vagy cellatársak. A démonai. A nők, akik elbántak vele. Meg akikkel ő bánt el valamiképpen. Különleges tematikájú könyvgyűjteménye. És persze a halottai. Közülük is a legfontosabb, akinek alakja átjárja a többiekét. Összecsúsznak a portrék. Budai hétfők, átkos keddek, szokásos szerdák, súlytalanra vetkőztető csütörtökök, állami gondozott péntekek, leltározásra kárhoztatott szombatok és kipeckelt szemű vasárnapok adják a keretet a triphez, ami rendszerint akkor is társasutazás, ha a hős látszólag egyedül vág neki a soron következő 14 soros hétnek – hiszen odabenn mindig van kihez beszélni. És az is majdnem mindegy, hogy az úticél egy vidéki város temetője, egy régi nő Vas utcai egyszoba-konyhája (közös vécé a gangon), a jemeni díler lakása, a rákkórház, a templomkert, egy márványasztalos kispresszó, egy vadászház, egy velneszhotel valahol keleten, vagy éppen egy szeretetotthon sötét lépcsőfordulója – Cs. P. igazából mindig ugyanoda igyekszik: a saját rendje felé. Közben meg ez a rend teremti meg őt. Nem mindig a sorok végén lesz vége egy mondatnak, az élet már csak ilyen. Ez a rendje. Csider István Zoltán költészete ezt a tapasztalatot viszi színre, még ha ez sokszor a fekete egy-egy árnyalata is. A veszteségek felől, a gyászból tekint az élet lehetőségeire. Iróniával keretez. A Rendrakás páratlanul érzékeny, rendkívüli és renden belüli debütálás. Komor ünnep világló kontrasztok játékával.

Esterházy Péter

A bűnös

Néhány éve Szüts Miklós akvarell naplójegyzeteit látva mondta Esterházy Péter, “majd írok hozzájuk gyilkossági történeteket”. Nem egészen így lett. A napló ott hevert az írónál, közben megjelent A kardozós változat, A Márk-változat és Az évek iszkolása. Végül egyetlen gyilkosság története született meg, de az mindent überel.

Horváth Viktor

Möbion

Tizenöt éves a Villa Negra. Ebből az alkalomból készítettük ezt a könyvet, amely megmutatja a munkáinkat, ám nem hagyományos katalógus. Kérésünkre Horváth Viktor írt regényt a művekhez, így született meg a Möbion. A festmények és szobrok fotói hűen adják vissza az anyag szépségét és az alkotói koncepciót, a mellettük futó mese pedig nem a műtárgyakról beszél, hanem viszonyba kerül velük; az odaátról szól. Az esszenciát kutatja, miként Dante, és ahogy mi, a művek alkotói is. Nehéz meghatározni ennek a könyvnek a műfaját – regénykatalógus, katalógusregény -, de nem is ez a fontos, hanem a közegek társalgása, a fúzió, a találkozás, ahol valami életre kel; mint egy madár, vagy inkább négyszárnyú lény, mely így messzebb repülhet. Mi annak örülünk, ha repül. (Kuti László, Lelkes Márk)

Keresztury Tibor

Temetés az Ebihalban

Temetés az Ebihalban El sem tudjuk képzelni, mi minden megtörténhet egy HÉV-en! “A tíznegyvenhármas HÉV-re várunk, csupa értelmesnek látszó, jól szituáltnak mondható, ám az átmeneti megbillenésnél immár súlyosabb lecsúszás folyamatát leplezni nem tudó, megviselt alak. A gleccser jegébe tíz körömmel kapaszkodó középosztály nem túl régen még értelmiségi mivoltukra büszke tagjai, akik átálltak a biciklire, tömegközlekedésre az elmúlt évek folyamán. Először csak egyszer-egyszer hagyták otthon a tíz évnél öregebb, szétesőben levő kocsit, azután már mindig, s ennek egyáltalán nem csupán a dugók elkerülésének praktikus szempontja, hanem az üzemanyag ára volt az oka. Egykor szebb napokat látott figurák: öltözetük igényes, ám erősen megkopott, többségük évek óta nem vett magának semmit, örült, ha a gyereknek tudott. Megannyi álomtalan Aldi-kuncsaft, útban a szomatikus betegségek testre szabott változatai felé. Nincs állásuk, nem sietnek sehova. Megpróbálták, de erőfeszítéseiket nem honorálta a haza. A tévében hallható általános felvirágzás úgy ment el mellettük, mint most egy garázsmenet feliratú szerelvény – lassítás nélkül, a pofájukba sípolva durván, élesen; esélyt sem hagyva rá, hogy felszálljanak. Nincs haverfelvétel, kisgyerek.” Ez Keresztury Tibor legújabb könyvének egyik legemblematikusabb bekezdése, az írások fő helyszíne ugyanis a városi-elővárosi tömegközlekedés, hősei pedig a hol tragikusan, hol abszurd vagy épp groteszk módon elbukott hősök. A vesztesek, a jobb sorsot érdemlők, akiknek a jelenben nem osztottak lapot. Sőt, nem hogy nem osztottak, hanem még azt a néhány gyenge kártyát is kivették a kezükből. A szerző mégis úgy képes elmesélni ezeket a jellegzetes, káeurópai történeteket, hogy közben a könnyünk folyik a nevetéstől. És amin nevetni tudunk, azt már legyőztük, vagy legalábbis megszelídítettük.

Kováts Judit

Elszakítva

Hol a haza? Menni vagy maradni? Ezekkel a kérdésekkel kell szembenéznie két felvidéki birtokos család, az Engelhartok és a Wildnerek két nemzedékének 1944 és 1953 között. Egy olyan évtizedben, amelyben az impériumváltás, a teljes jogfosztottság sújtja a kisebbségi sorsban élőket, és akikre a kommunista hatalomátvétel élesedő osztályharca miatt sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon nem vár más, csak nélkülözés és alávetettség. Ebben az évekig tartó, nyomorúságos és feszült helyzetben lesz szerelmes a regény két főhőse, akik a határ két oldalán elszakítva keresik a boldogság útját. Vajon mit tartogat számukra a jövő? Kováts Judit új könyvében folytatja a Megtagadva című első regényében megkezdett utat: a huszadik század nagy történelmi traumáit dolgozza fel történészi alapossággal, hétköznapi embereket választva hőseiül, akik alulnézetből szemlélik és kirekesztve szenvedik el a régi rend lerombolását, egy „új világ” nyitányát.

Mosonyi Aliz

Az öreg kisasszony autósmeséi

Medve Zsuzsi rajzaival „Volt egyszer egy autó. Öreg kisasszony öreg autója volt, de szép fényes, tiszta kívül-belül, mert a kisasszony szerette a rendet meg a tisztaságot, és az öreg autóját is szerette.” Így kezdődnek Mosonyi Aliz legújabb meséi – kicsiknek és nagyoknak, autósoknak és gyalogosoknak, utazóknak és otthon ülőknek. Van bennük autós mozi, postás, királynő, porcelánkutya meg igazi is, és minden más, amivel az öreg kisasszony öreg autójával megtett útjain találkozik. A mesék Medve Zsuzsi színes rajzaival együtt jelennek meg.

Réz Pál

Bokáig pezsgőben

A beszélgetőtárs: Parti Nagy Lajos Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben. Az idén 85 éves Réz Pál 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztője. A Bokáig pezsgőben nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát. A huszonhárom évvel ezelőtt készített rádióinterjú szerkesztett, kibővített és 2015-ben kiegészített szövegét fényképekkel, könyvdedikációkkal illusztráljuk. A Magvető ezzel a kötettel kezdi meg az 1970-80-as évek népszerű könyvsorozatának, a Tények és Tanúk új folyamának kiadását.

Bartis Attila

A vége

Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni. (Kemény István)

Beck Tamás

Isten szemtelenül fiatal

Amikor sírsz, Isten is szemtelenül fiatalnak tűnik hozzád képest. Beck Tamás könyve tele van ilyen fontos mondatokkal. Olyan természetességgel írja le őket, ahogyan más levegőt vesz. Nem győzzük kapkodni a fejünket: hogyan mer ilyen sallangmentes, közvetlen mondatokban beszélni? Mintha újságot olvasnánk, riportokat és tárcákat, csak épp nem háborúkról, krízisekről, forradalmakról, hanem emberi drámákról, kapcsolatok fordulópontjairól: arról, ami igazán fontos. Hitelessé pedig az teszi ezt a hangot, hogy bár óriási tudás áll mögötte, mégis mindig csak annyit mutat meg, amennyi a szöveg működéséhez feltétlenül szükséges. Mindentudó elbeszélő, aki meghagyja nekünk a felfedezés örömét.

Beck Tamás

Más él benned

“Milyen verseket ír Beck Tamás? Mondhatnám azt, hogy kerek verseket. Határozottan elindulnak és meg is érkeznek valahova.” Várady Szabolcs Látszólag cselekményes, egyszerű, határozott leírásokat olvasunk – egy kölcsönkért lakásban töltött este, várakozás egy orvosi vizsgálatra, szembesülés egy apa halálhírével -, valójában azonban az emberi lelkek és viszonyok mélyszerkezetébe nyerünk bebocsátást: megismerve azt a számtalan alakot, akik bennünk élnek.

Bognár Péter

A rodológia rövid története

A rodológia rövid története Az élet nehéz – legyünk mi a nehezebbek! Az első bizonyítható észlelések az 1970-es évek elejére tehetők, a Magyar Tudományos Akadémia Rodológiatudományi Intézete 1986-ban alakult, Dr. Marcello Squar és Dr. Rosner Mátyás vezetésével. Az MTA történetének talán legköltségesebb interdiszciplináris kutatása az “étertest-szubsztanciák” (rodok) mibenlétére kereste a választ. Jelen kötet – a kitermelt adatfolyamon és egyéb dokumentumokon túl – a rövid életű tudományág történetébe nyújt, ha nem is mindig objektív, de átfogó betekintést. (Tihanyi Éva, a Rodológia című folyóirat főszerkesztője)

Cserna-Szabó András

Sömmi.

Rózsa Sándor történetét sokan elmesélték már. A nép, az istenadta nép egy rakás nótát és legendát költött a betyárvezérről, a ponyvaszerzők se lustálkodtak Rózsa-ügyben, de az irodalmi profik közül is számosan pennájuk hegyére tűzték az alföldi szegénylegény sorsát: Arany, Tömörkény, Krúdy, Móricz, Móra stb. Az előbbiekben felsorolt elbeszélőkben egyetlen közös van: egyik sem volt ott! Mármint senki nem látta közelről Rózsa Sándor működését. Most azonban egy koronatanú beszéli el a közismert történetet. Veszelka Imre, ,,a legszöbb paraszt”, Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája meséli el, hogy valójában hogyan is estek meg a dolgok. Ha valaki, hát ő igen közelről látta az eseményeket, és most (1900-ban) a szegedi Páva vendéglő előtt elmondja az igazi, eddig eltitkolt, megdöbbentő sztorit. Ördögi easternre számítson az olvasó, kegyetlen, de igaz szavakra, mert Veszelka nem kér – de nem is ad kegyelmet. A Sömmi patakvértől nem mentes, de igaz érzelmekben is dúskáló betyárregény, melyben nemcsak a szegénylegényekről hullik le a lepel, de magáról a történelemről is. Mert Veszelkától megtudjuk, semmi sem úgy történt, ahogy eddig tudtuk. Sömmi!

Danyi Zoltán

A dögeltakarító

“Danyi Zoltán megírta a vajdasági magyar posztháborús nemzedék tanulóéveit. Dac, tiltakozás, kemény fintor, lázadás, szókimondás, ellenkezés…” Végel László A dögeltakarító a menekülő és a menekülni nem tudó emlékezet könyve. Főhőse, miután átéli a délszláv háborút, keresi a biztonságot és a szabadságot. Útja Splitbe vezet, Budapestre és Berlinbe, miközben Amerika ígéretével csábít, de kérdéseinkre a választ talán egy temerini alkony rejtegeti. Danyi Zoltán regénye groteszk és felkavaró történet arról, hogy az emberi létezés miként tud – és miként nem tud – szabaddá válni néha rémületes, néha felemelő körülményeinktől.

Darvasi László

Isten. Haza. Csal.

A kínai bölcsek, a szenvedélyes trubadúrok vagy a délszláv háború világa után Darvasi László legújabb novellái közelebbi tájékra kalauzolnak bennünket: a magyar vidékre, ahol az apáinkat és az anyáinkat hagytuk. Ahol a fiaink hagytak minket. A falusi kiskocsmák, az éttermi termékbemutatók, a fehér galléros uzsorások és az elhagyott öregek országa ez: a mi országunk. A szerző védjegye – a kifogyhatatlan fantázia, a látomásos képzelet és a láttató elbeszélés – ezekben a történetekben is megtalálható, valami azonban megváltozott: szikár és pontos látleleteket olvashatunk, nehezen feledhető félmondatok sejtetnek életnyi tragédiákat. Semmi kétség, ezek a novellák rólunk szólnak, az álmainkról és az értékeinkről, amelyekhez hűek akartunk maradni, mégis megcsaltak minket. Ezek a történetek kérdeznek: miért nem tudjuk elmondani a szüleinknek azt se, ha végre megértjük őket.

Dragomán György

Oroszlánkórus

Az Oroszlánkórus a bátorság könyve. Történeteita ritmus élteti, az elbeszélések szereplői zenével győzik le a félelmet és a gyászt, megtanulnak erőt venni a szerelem és a sóvárgás fájdalmán. Minden mondatban ott lüktet a zene, szól a dzsessz, a latin ballada, a kőkemény hevimetál vagy a bécsi újévi koncert keringője, dübörög a manele és akoreai csajpop, kihangosodik a szívverés vagy a futó lábak dobogása. A lendületes történetekben a zene esélyt ad az ellenállásra, segít abban, hogy vállaljuk a sorsunkat, gyerekek legyünk a felnőttek között, vagy otthont keressünk egy idegen országban. A könyv különlegessége, hogy a szerzőnek három regény után most jelenik meg először novelláskötete – ráadásul a szövegek egy része a könyv megjelenésével egy időben hangoskönyvként is meghallgatható.

G. István László

Repülő szőnyeg

Repülő szőnyeg 231 versforma az ógörögöktől a keltákon át a khmerekig Hatalmas, tarka, kézzel szőtt szőnyeg ez a könyv, amely mégis varázslatosan könnyed: repül. Csupa olyan verssel találkozhat benne az olvasó, amelyek kötött formában íródtak. Mi több: azért íródtak, hogy az adott forma jellegzetességeit szemléltessék, ezért játékos tankönyvként is felfogható. Szerepel itt japán, koreai, burmai, khmer, maláj, vietnami forma, sőt, néhány kelta versképlet is, de olvasás közben egyszer sem támad az az érzésünk, hogy katalógust lapozgatunk. Inkább megrendítő, ritka pillanatokat élünk át. A forma hálóján fennakad a titok, és mi közelről rácsodálkozhatunk. Ez a könyv soha nem született volna meg, ha a szerzőnek nincs az az elszánt és őrült ambíciója, hogy sorra vegye ezeket a formákat. Verset írni a legnagyobb öröm: a világban felvillanó tünékeny összefüggések átélésének és megragadásának legadekvátabb módja. Ezt az örömöt az olvasó is újraéli, hiszen verset nem csak írni, olvasni is öröm. És őszintén, túl a formán és túl a költészeten: ki ne akarna szőnyegen repülni?

Garaczi László

Wünsch híd (egy lemur vallomásai)

Van egy titokzatos híd a Városligetben a Hősök tere és a tó között. “Erre járt a földalatti, a síneket betemették, néhány méternyi földön ível át a gyaloghíd. Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek.” Garaczi László mára már klasszikus lemur-sorozatának újabb emlékezetes része erre jár. Az elbeszélői hang egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb; a folyamatos múlt intenzív jelenléte alakítja-tagolja ezeket a kisprózai mesterfutamokat. A regény apró elemekből épül fel és az egész árnyéka a hiányt rajzolja ki. Garaczi közelről pillant az emlékezet és a felejtés tárgyaira, megfigyeli a múltat, leírásai az érzékeinkre hatnak. Ennek az írásművészetnek ízei vannak, mégsem hangulatpróza. Melankólia és pátosz, szerelemsorok és egyedüllét, város és liget. Földalatti a szöveg felett. És szeretetteljes irónia. Ez a könyv az áthidalás minimumcsendekből összeálló nagy prózája.

Gazdag Péter

Ostromlabirintus

“Gazdag Péter rendkívül sokoldalú alkotóművész, aki festőként, költőként, prózaíróként és drámaíróként is feltűnést keltett: eredeti műveiben a magyar társadalom legkényesebb kérdéseit feszegeti, nyíltan, humorral, bravúrosan. Ostromlabirintus című drámája egyszerre parabola és sodró lendületű, szenvedélyes szerelmi történet, mely a Napóleon ellen viselt spanyol partizánháború korába visz. Ugyanakkor izgalmas modern nagyvárosi költészet és krimi, mai valóságunk paradoxonainak hű tükre.” (Forgách András)

Hevesi Judit

Hálátlanok búcsúja

Jó, ha az olvasó felkészül, hogy Hevesi Judit költészete elsőre idegenül fog hatni rá. Ezek a versek semmiben sem emlékeztetnek a nemzedéktársak műveire. Ha előzményeket kellene keresnem, Paul Celan hangját emlegetném, a kortárs magyar költészetben pedig talán Schein Gábor vagy G. István László költészete szolgálhatna kapcsolódási pontként. A sorok mögött szinte felszívódó személyiség nem elsősorban megmutatkozni, hanem megérteni próbál. Feldolgozni a nemzedékeken át cipelt gyászt, szavakat találni a megnevezhetetlen veszteségre. ,,emlékeznem kell / de nem tudom kire” olvassuk az egyik vers felütésében. Nincs ebben a kötetben szójáték, se szemkápráztató formatechnika, csak a tisztánlátás kényszere. Ezek a versek mindig ugyanazt kérdezik monoton makacssággal: vajon mennyit hozunk magunkkal a múlt örökségéből, és mennyit viszünk tovább. Nem próbálnak ironizálni, nem félnek a pátosztól, és bár sokszor légiesen anyagtalanok, soha nem könnyedek. Ezek a versek egyáltalán nem kívánnak tetszeni. Annál többet akarnak. (Tóth Krisztina)

Horváth László Imre

A hajó, ami nőket szállított

Van egy verstípus, ami arról szól, hogy a szerelem milyen. Az ilyen fajta versek végén általában ez áll: “Hát ilyen a szerelem”. Vagy valami hasonló. De a szerelem sokféle, és ezt bajosan lehet egy versben összefoglalni. Vagy inkább lehetetlen. De vannak kivételes esetek, amikor egy-egy költőnek mégis sikerül. Olykor egy-egy versben ráismerünk a szerelemre: na ilyen! Gyönyörű, szomorú, kegyetlen, véges, életre szóló, stb. Az ilyen versek megrendítenek és felemelnek. Ezekért érdemes az úgynevezett szerelmi lírát olvasni. Ilyen versek vannak ebben a könyvben. (Kemény István)

Keresztesi József

Mit eszik a micsoda?

Adonyi Gábor rajzaival “Piros zsiráf, piros zsiráf, / kedvence a zsiros piláf, / humusz, kuszkusz, szuflaki – / mind megette, puff neki!” Malacok a játszótéren, egy iszapban hempergő bivalyborjú vagy épp a titokzatos Lápi Trotty – Keresztesi József gyerekverseinek tüneményes szereplői ők, csupa csintalan, szeretnivaló lény, akik folyton nyammognak vagy épp falnak valamit. Valójában olyan kölykök, akiket nem neveznénk éppen jólneveltnek, bár már tudják, hogyan kéne viselkedni. Adonyi Gábor eleven rajzai népesítik be ezt a csupa humor világot, ahol a versek ritmusa úgy döbög, mint a gyerekek lába az étkezőasztal alatt.

Kiss Noémi

Sovány angyalok

A negyvenéves tanárnő bírósági ítéletére vár, és közben a kórházban próbálja összerakni sorsa mozaikdarabkáit. Hol tört meg az élete? Létezésének kudarca a testébe, a történelembe vagy a házasság természetébe volt írva? A Sovány angyalok lapjain Lívia visszaemlékezéseit olvashatjuk: egy kizökkent személyiség múltmentési kísérleteit. Hogyan ismerkedtek meg férjével, az ígéretes atlétával, hogyan küzdöttek, majd adták fel, hogy gyerekük legyen, miképpen élték meg a rendszerváltás kalandos zűrzavarát – és végül miként néztek szembe azzal, hogy nincs már hova futniuk egymás elől. Kiss Noémi új regényében az irodalom nyelvén beszél az élethazugságokról, a családon belüli erőszakról, a testi-lelki meddőségről. A Sovány angyalok egyszerre érzéki és idegen, forrón közelítő és hidegen absztrakt.

Kollár-Klemencz László

Miért távolodnak a dolgok?

Talán ilyen szelíd és töprengő ember lett volna Szindbád, ha érett férfikorba ér. Ilyen, mint ennek a szinte regénnyé összeálló novellaciklusnak a hőse, Toszka. Aki csak figyel, él, szeret, próbál egyenes és tisztességes lenni, hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok, mégis ellenállhatatlan derű és pimaszság árad belőle. Olyan sok odaadás és életigenlés van benne, hogy muszáj vele menni. Úgy kell látni a világot, ahogy ő. Az eddig dalszerzőként, frontemberként és filmesként ismert Kollár-Klemencz László lírai alteregója. Vérbő, mégis alázatos, dallamos, mégis pontos próza ez. Talán azért férnek meg benne egymás mellett a dolgok, mert a főhős tanyán él, a természet közelében, tudja, hogy a halál az élet része, látja, milyen egyszerűen szép dolog a vágy, az elmúlás, a hűség. És Toszka mindenre rácsodálkozik, gyönyörködik a létben, hogy milyen sokfélék vagyunk, és mennyi mindent tudunk akarni. Toszka különös figurákkal találkozik, nehéz, mai sorsokat lát, elmúló dicsőségeket, megtörhetetlennek látszó, mégis pálcikaként elroppanó életutakat. És mégsem omlik össze, nem sajnálja magát. Érzékeny és őszinte, miközben tele van megnyugvással, jókedvvel. Minden novellában ott van a hétköznapok gyönyöre, az egészen egyszerű történések mögötti varázslat. Bölcs első kötet ez, mert nem bölcselkedik fölöslegesen. Itt a történés maga a tanulság, és ez igazán szórakoztató tud lenni. Ahogy ő írja rólunk, “Mindenki szép.” Grecsó Krisztián

Kovács András Ferenc

Egerek könyve

Nagycsaládi egerészeti verseskönyv – Szalma Edit illusztrációival Kovács András Ferenc egerészeti verseskönyvében minden korosztály megtalálja a neki való egeres verset: a kisebb és nagyobb gyerekek a világ minden tájáról érkező, vicces egérfiguráknak és az őket életre keltő, csengő-bongó ritmus- és rímkavalkádnak örülhetnek, a felnőttek pedig a szellemes szójátékoknak és a százféle történelmi korból származó egérjellemeknek. Szalma Edit illusztrációi méltó párost alkotnak a versekkel.

Krisovszky Dénes

Elégiazaj

Ami elégikus, az elandalít – ami zajos, az felzaklat. Krusovszky Dénes versei mindkét hatást ismerik, éppúgy, mint a hirtelen eszünkbe jutó gyerekkori emlékek, amelyek megállásra késztetnek és felkavarnak. A látszólag visszafogott, valójában radikális szemléletű versek azt sejtetik, az emlékezés sosem ártalmatlan, valójában veszélyes. A jelen biztosnak hitt gátjai mögött robbanásra kész a múlt. Egy következetes költészet újabb állomásának lehetünk tanúi, amely egyszerre számol és számol le az elégikus szomorúsággal.

Marno János

Hideghullám

Marno János költészete állandó beszélgetés. Állandó nyelvmorajjal, közlésfoszlányokkal; tagolt én-hanggal és sejtelmes te-képpel. Reflexív mozgással és terekkel: legyenek azok belső tudati-nyelvi közegek, pszichés labirintusok, vagy a budai Gesztenyéskert igencsak konkrét és beazonosítható környéke kitaposott ösvényekkel. Itt nincsenek rossz lépések: egy elvétett szó, egy kicsavart rag egészen új lehetőségeket teremt. Új verseskötetében az ismétlés, a rátalálás és a rátévedés hármas ritmusa teremt egzisztenciális töltetű, delejező feszültséget. Napjaink egyik legeredetibb és legizgalmasabb költője új kötetében páratlan iróniával és játékossággal ered saját emlékezete és az örök filozófiai kérdés nyomába: nyelvünk határai mennyiben jelentik világunk határait?

Nádasdy Ádám

A vastagbőrű mimóza

Nádasdy nagy szerelmi író. A tárgyban fájdalmasan sokat tud és fájdalmasan sokat nem tud. E kettő föltételezi egymást. “Olyan nincs, hogy döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit.” *** Egyszer, már több, mint harminc éve, voltam Berlinben (Nyugat-Berlinben) egy meleg irodalmi fölolvasáson. Azt reméltem, érdekes lesz, de annyi történt csak, hogy a (közepes vagy dilettáns) szövegekben a sie helyett er állt, az ő helyett ő, s ezt önmagában érdektelennek gondoltam. *** Ezek a magyar ő-k azonban kiélesítik a szövegeket. Mert kiélesítik az életünket. Nádasdy írásai nem egy részhalmazról szólnak, mondjuk, bátran, ez sem volna kevés, ez az emancipációs harc, de nem okvetlenül az irodalomra tartozó ügy (megjegyezvén, hogy nem tudom pontosan, és azt hiszem, nem is tudható, mi tartozik oda, mi nem), hanem rólunk, mindenkiről szólnak. És valóban bátran, de ez a bátorság nem az ő-kből következik, hanem részint a szerző nagyságából, részint a… hát azt hiszem, a szerelemből. *** Hová máshová, mint egy fülszövegbe írhatnám: Nagy szerző nagy szerelmes könyve. Róla meg még azt: A lélek, a test, a nyelv mérnöke. Esterházy Péter

Oravecz Imre

Távozó fa

Oravecz Imre megindítóan személyes új kötetében a tél hideg fényével pásztázza végig létezése lehetőségeit és adottságait. Apró megfigyelések, végtelen következtetések az élet örök körforgásából. A természetből rajzolódik ki az ember, és az életből a halál. A Távozó fa a Magvetőnél megjelenő Oravecz Imre életműkiadás első kötete.

Parti Nagy Lajos

Molière-átiratok

“Mint azt a kötet címéből is láthatni, alanti drámák átiratok, jelentsen ez bármit a szó szűkebb vagy tágabb értelmében. Annyi biztos, nem fordítások és nem is saját művek. Nem fordítások, hisz műfordító nem húzhat a gondjaira bízott szövegből, pláne nem írhat bele, nem mehet a jelenettel ,,tovább” sem a kedve, sem az eredeti mű logikája szerint, nem írhatja, sőt radikálisan nem is hangolhatja át, prózából nem csinálhat verset és fordítva. Hiába, a gúzs az gúzs, a műfaj kötöttfogású. Viszont saját műnek sem ildomos mondani alábbiakat, hisz a cselekmény, a szereplők karaktere és rendszere nem az átirnok, jelen esetben nem az én találmányom – hogy mennyire Moliere-é, az egy másik és minden fülszövegtől messze vezető kérdés. Meg kell mondjam, én eléggé sajátként gondolok minden átiratomra, mondván, ha maguk a művek nem is, a szöveg az enyém. A magyar szöveg – nemcsak nyelvileg, hanem, remélem, szemléletileg is.” Parti Nagy Lajos A kötet a Tartuffe, az Úrhatnám polgár és a Don Juan átiratait tartalmazza: a klasszikus színdarabok különleges és egyedi nyelve a művek elfeledett, kevésbé ismert rétegeit és mélységeit hozzák (szöveg)közel.

Potozky László

Éles

Fiatal férfiről talán még soha nem írták le így a lebomlás stációit. Olyan, egyetemi fedőéletet élő fiú belülről elmesélt története ez, aki csak saját fájdalmába képes kapaszkodni, tigriscsíkjaiba, amiket a combjára karcol körömollóval. Mellette ott egy szintén egyetemista lány, aki jó ideig prostitúcióból élt. Egy egész nemzedék karmolja itt önmagát. Potozky László erős jelenléttel szólal meg ebben az éles, kétségbeejtő világban, melyhez sem szellemileg, sem érzelmileg nem lehet kapcsolódni, a tompultság az egyetlen viszony. Csak fizikai fájdalom van, aztán már az sem. A kábulat meg a Facebook villogó üressége az egyetlen kapaszkodó, míg végül a kemény férfivilág szereplői felfalják saját férfiasságukat, és fáradtan kanalazzák a herepörköltet a kocsmák félhomályában. Tompa Andrea

Rakovszky Zsuzsa

Fortepan

Rakovszky Zsuzsának sok év elteltével jelenik meg új verseskötete. A Fortepan magját a világhálón lévő régi fényképekből kiinduló versek adják. Egykorvolt történetek elevenednek meg, örökkévalóságba dermedt alakok mozdulnak meg – nyelvet kap a létezés megannyi titka. A Rakovszky-világ különleges körfolyosó, egymásból nyíló és még inkább egymásba záródó terekkel: tragikus monológok, képleírások, tárgyak árnyékai. Konkrét időpontok és helyszínrészletek. És a hang, ami hagyja, hogy szerteszaladjon a történet, majd egy pillanattal később visszafogja magát, egybe rántja az egészet. Ebből születik az a sajátos ritmus, amiben váltakozik a balladai ráolvasás üteme és a katatón létérzékelés egyhangúsága. Rakovszky verseit olvasva saját lehetséges személyiségeinkkel is találkozunk; saját arcaink rajzolódnak ki a sorok mögött.

Sirbik Attila

St. Euphemia

Hogyan és mire eszmél egy vajdasági kamasz a kilencvenes években? Arra, hogy se eszme, se történet nem jutott már neki. Zabhegyezés helyett hungarocell a torkodba, avagy Hitchcockba oltott Tarr Béla. De főként háború és háború. Sirbik Attila szövege generációs kulcsregény. Ez a generáció családi nihilből érkezik a vidéki punkba, ugyanakkor Lajkó Félixék ellopott dobszerkója és a drogos őrjöngések csupán futó örömöt jelentenek. Mintha minden kihágás pótcselekvés lenne, hogy ne kelljen szembenézni az értelmét vesztett világgal, amelynek rendjét szétforgácsolta a háborús kataklizma. Mert jobb híján a Jugoszláv Hadsereg nevel fel, ha bevonulsz, ha nem, az eredmény ugyanaz: élőhalottként bolyongsz a hallucináció valóságában. Nemes Z. Márió

Spiró György

Diavolina

Diavolina, a cselédből lett orvos évtizedekig szolgálta Gorkijt, feleségeit, szeretőit és az akkor már világhírű íróhoz csapódó vendégek hadát, majd ő lett Alekszej ápolója és utolsó szerelme. Spiró György új regényében ennek az okos és éleslátó asszonynak a bőrébe bújva festi meg az orosz és szovjet világot, e világok párhuzamait: a forradalmakat, intrikákat és főleg rengeteg halált. Gorkijt Lenin 1921-ben űzte ki hazájából, végül Olaszországban telepedett le. Tartózkodási kérelmét a frissen hatalomra jutott Mussolini hagyta jóvá, mondván, aki az emlékiratait írja, az már nem veszélyes. Hét év múlva Sztálin kitartó munkával kényszerítette haza a Szovjetunióba és állította szolgálatába. A halálosan beteg Gorkij egyszerre próbált dacolni és megfelelni: hatalmas személyében bízva kijátszani a hatalmat. A Diavolina minden szereplője létezett, a legelképesztőbb történetek is valóságosak, a regényt olvasva pedig magunk is Gorkij köreiben érezhetjük magunkat.

Szabó T. Anna

A fűszermadár

Schall Eszter illusztrációival “Bögyöga büszöm!” Így köszöntik egymást Csillámvölgyben. Pertu király két csintalan gyereke, Hanna és Henne állandóan civakodnak, és már nagyon unják, hogy mindennap csak fényt ehetnek. De minden veszekedés elcsitul, amikor valódi veszély fenyeget: valaki meg akarja enni a Napot! Az uralkodó hűséges Bolondja, a titokzatos Fűszermadár tudja: csak a százfűszerszósz elkészítésével menthetik meg birodalmukat. Fűszervadászatra indulnak hát, és kalandos útjuk során egy Napsugár nevű embergyerekkel együtt fedezik fel az ételek ízesítésének ezerszínű világát, miközben megismerik a barátság és az összetartozás erejét. Szállunk, mint a fény, az illat, szállunk, mint a gondolat!

Szabó T. Anna

Senki madara

Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka. A Magvető Könyvkiadó és a Vivandra Kiadó közös kiadása.

Szvoren Edina

Az ország legjobb hóhéra

Csodálkozhatunk-e azon, hogy az emelkedettség érzése vesz rajtunk erőt, ha az ország legjobb hóhéra költözik a szomszédunkba? Mit érez egy anya, ha csak a szoptatások idejére találkozhat a vak apánál maradt gyerekével? Együtt élhetünk-e egy próbababával? Szvoren Edina legújabb történeteit olvasva a rémület, a részvét és a meglepődés egyszerre lesz úrrá rajtunk. Hiába nem találjuk a hangot a szüleinkkel és a gyerekeinkkel, hiába vágyódunk el a társaink mellől, vagy hiába vágyunk utánuk reménytelenül – mégis tudunk működni a világban. Idegenek vagyunk a történeteinkben, mégis ezek között kell berendezkednünk. Megszokhatatlan, hogy mindez tényleg sikerülhet. Az ország legjobb hóhéra úgy képes ábrázolni otthonosan klausztrofób viszonyainkat, hogy közben komoran felszikrázik az abszurdtól sem idegen, sötét humor.

Toroczkay András

Búcsú Éhestől

Ki ez az Éhes? Mintha valamit folyton akarna az embertől. De mit? Tényleg képes beverni valakinek a pofáját, ahogy ő mondja, ha másfelől legkedvesebb elfoglaltsága, hogy egy kerthelyiségben üldögél, és számolja a csillagokat? Azt állítja, Kotordpatán született. És hogy neki Kotordpata az Alföld, Magyarország, ergo a világ közepe és szívcsakrája. Ráadásul szerinte mindenki patai valamiképpen. Az ember hajlamos hinni neki. Éhes egy kicsit tegnapi, kicsit mai fiatalember, Kotordpata pedig épp olyan mint ő. Tele mindenre elszánt, érzékeny lelkű ketrecharcosokkal, víziszonyban szenvedő úszómesterekkel, vagy épp rasszista teniszfanatikusokkal. És akkor a Sistergő Főniksz Tűzoltózenekarról és a még legendásabb Hegesztett Vízió elnevezésű rockbandáról nem is beszéltünk… Hallják, a hűtő hogy duruzsol? Vegyenek ki belőle egy gyöngyöző sört, bátran terpeszkedjenek el a fotelükben, és miközben olvasnak, igyanak egyet a jó kotordpataiak és a leghíresebb patai, Éhes Miklós egészségére. Éhes úgy köszön, hogy közben már búcsúzik is. Tipikus Miki.

Csender Levente

Egyszer majd el kell mondani – Válogatott és új novellák

Az elmúlt tizenöt évben keletkezett négy novelláskötet legjobb írásait tartja kezében az olvasó. Csender Levente elbeszéléseiből megismertük a faluról városra, az agrárszegénységből a posztindusztriális nyomorba, a paraszti életformából a lumpenbe, a kisebbségből a nagy büdös semmibe áttántorgók életét. A pendlizőkét, és azokét, akik valahol a nagyvilágban – ha ez egyáltalán lehetséges – megtalálták a helyüket. Jó így újrajárni ezeket a stációkat. A kör bezárul. És igaza van az írónak: mindezt el kellett mondani. (Ferdinandy György)

Csontos János

Angyaldekameron

Csontos János József Attila-díjas költő, író két és fél éven át csiszolgatott, manierista kompozíciója (egy elképzelt regénytriptichon mellékoltára) az ellentmondások valóságos tárháza. Rigorózus matematikai szerkezet jellemzi (száz fejezet, mindegyik nettó tízezer betű, a kenyérszöveg tehát kereken egymillió írásjel), miközben a történések szertelenül indáznak, át tereken és évszázadokon. Enciklopédikus igény és szükségszerű töredékesség, iróniába oldott esendőség és a tökély iránti olthatatlan vágyakozás mozgatja a tollát. Publicisztika és filozofikum, líraiság és filmszerűség, nyelvi játékosság és makacs történetmesélő szenvedély, a dolgok elmesélhetetlenségének rezignált tudatában. Emlékpróba és sorsmagyarázat, tisztázás és torzítás, lélekbúvárlás és bédekker, építészet és irodalom, látomás és indulat. Egyes szám második személyű elbeszélés, fejezeteken belüli tagolatlanság, örök jelenidő. Sajátos topográfia és elnevezések, a szöveget át- meg átszövő angyalmotívumok. A hagyomány igenlése és negligálása, az újítás kényszere és relativizálása. Hellyel-közzel azonosítható életrajzi forgácsok és szemenszedett konfabulációk, szemérem és kitárulkozás, anekdota és szociográfia, szubjektív család-, város- és üdvtörténet. Krónika és kommentár, megértés és szarkazmus, számmisztika és sóvárgás az elérhetetlennek tetsző napregény iránt. Amint a keretmondatokban írja: lehetetlen küldetés.

Gábor Felicia

Csángó élet

Sírással nem lehet jóllakni. Tudták ezt a lujzi-kalagoriak is, akiket Gábor Felicia legújabb könyvében megidéz. Akivel Isten tíz gyermeket küldet a világba, annak csak a rossz jóra fordítására volt ideje. A világ, amelyről káprázatos fázisképeket kapunk, olyan emberekről szól, akiknek a nehézségben is járt az eszük. Kommunizmus? Téesz? Szegénység? Földönfutás? Erőtlen ördög mindahány! A folyvást változó körülményektől nem félnek azok, akik nem ennek a világnak a romjaiból építik „túlvilágukat”. Gábor Felicia könyve olyan világot tükröz, ahol az egyén és a közösség egy és ugyanaz. Ilyen emlékei csak annak lehetnek, akiben egy közösség rejtőzött el, akiben egy világ reméli a túlélést. De ebben rejlik az író „édes igája” is. Leválni. Elvágyni. Hazavágyni. Idegennek lenni otthon. A lélek olvashatatlan életrajza, Istennek fenntartott ballada. Az emlékfüzérekből bemutatott csángó élet üzenete mindenkinek szóló örömhír: van szeretet. A Szeretet: van. (Iancu Laura)

Oláh János

Az őrült

„Ki ez a fiatalember? Ki ez a Süket névre hallgató bölcsész? Késett magyar Raszkol¬nyikov? Lázadó? Őrült? Vagy akaratlanul is gyilkos? Nem gyilkos, nem őrült; igazá¬ban nagyon is békességre vágyó, a kétkezi létből az értelmiségbe törekvő fiatalember. Elődjeit, a mélységből napfényesebb magaslatokra törekvőket ábrázolta már korábban is irodalmunk; különösen a fényes szellők szárnyán indulókat. Oláh János embere azonban más időben, a hatvanas évek vé¬gén, a hetvenes évek elején keresi a maga helyét, más emlékekkel, más körülmények között. Húsz esztendővel idősebb bátyjai még a világmegfordítás lehetőségét vélték érezni – ő a cselekvés korlátozottságát, sőt a tehetetlenséget érzékeli; elődjeit melegí¬tették a gyermekkori emlékek – ő még szű¬kebb családja múltjából is csak keserű mozzanatokra emlékezhet. Egyedül áll a világ¬ban, már-már olyan egyedül, mint az űrbe kivetett sejt. Ezért is érzékeli olyan foko-zottan az élet kicsinyes és rettenetes mozza¬natait. Ezért is lát mindent felfokozott in¬dulattal. Az az indulat munkál benne, mint az első Elérhetetlen föld lírájában; a ku¬darcok élményével, a veszteségek káoszával fűtött indulat és a gonoszságnak, az ember¬telenségnek olyanféle megvetése, amely Petőfi Őrültjében lobogott, mikor levegőbe akarta röpíteni a világot. Talán a regény címe, Az őrült is erre a Felhők korszakabeli petőfis igaz emberi in¬dulatra utal. Ezzel az indulattal ábrázolja Oláh János a maga Süket Sándora útját. Per¬sze, az ő embere nem ás le a föld mélyébe, csak albérletet, csak lakást akar szerezni; csak tenyérnyi helyet magának a Nap alatt. S még ez is reménytelennek tetszik sokszor előtte: anyagi háttér és társadalmi kapcsolat nélkül – úgy véli – nincs bol¬dogulás; az önmagához való hűség inkább teher; az előrejutás nélkülözhetetlen felté¬tele a hasonulás a felettesekhez. Ezzel a keserűen néző szemmel közvetlen környe¬zetében is szükségképpen a riasztó dolgo¬kat veszi észre: akikkel találkozik – lá¬nyok, pincérek, rendőrök, orvosok – szinte valamennyien gyarló emberek. Még a tájnak, a városnak is inkább a riasztó foltjain akad meg a tekintete: a hideg mezőkön, a málló tűzfalakon és a szemétszagú lépcsőházakon. Tűnődő, elmélkedő hajlamú; gon¬dolatok, érzések lebegnek benne, tudna szállni is – de az adott körülmények között csak arccal zuhanhat a kövezetre. Kiszol¬gáltatott, sorsában bukdácsoló ember; a rú¬gások, az ütések szinte számolatlanul érik.” „Oláh János regényének, mint jeleztük, megkülönböztetett jelentősége van a közelmúlt ifjúságáról szóló írások között. A hat¬vanas, hetvenes évek jobb szociális körül¬ményű fiataljairól mások is írtak – a csellengő hősök ennek az ifjúságnak a közér¬zetéről beszéltek –, de mára már eléggé elhalványodtak a jelen közvetlen ábrázolásá¬ra törekvő szándékok; többen a lektűr felé oldalaznak, mások a történelem tájain cserkésznek. Oláh János makacsul kitart a je¬len faggatása mellett. Már korábbi életrajzi regényeiben, a Közelben és a Visszatérésben, túl a személyes emlékeken, egy gene¬ráció meghatározó élményeinek a felderíté¬sére is törekedett, s új regényében, Az őrültben az önéletrajzi elemektől nagymértékben elszakadva, fikciót formálva, nemzedékregény megteremtésére tett kísérletet.” (Czine Mihály, Tiszatáj, 1984/6. szám)

Miklya Zsolt

Végtelen sál

„Ültél már egy kalap karimáján? Bújtál csalánba? Csíkos sálfellegbe? Horgoltál csipkebetűket a szélről? Gomboltál zöld gombot kardigánmesére?” Miklya Zsolt költészete csupa kérdés és játékosság. Verseiben életre kel a begipszelt kéz, az iskolatáska, a nyakra tekert sál, és váratlanul mesébe fordul bármilyen hétköznapi helyzet. Ebben a gyerekléptékű világban egyaránt bebarangolhatjuk a család, az iskola jellemző tereit, valamint a fantázia és az álom birodalmát. A formailag gazdag, mégis egységes kötet versei az utóbbi tizenkét évben születtek, és Schall Eszter grafikáival jelennek meg. „A kötet legtöbb verse szép is, vicces is, dallamos is, nem is, olvasmányos és felolvasható, átélhető és a képzeletet elindító. Elandalít, de nem hagy teljesen elandalodni, megnyugtat, de időnként megfricskáz. Ismerős világ, tele váratlansággal. Szabályos gyerekvers-kötet, sok szép szabálytalansággal.” Fenyő D. György – középiskolai tanár, szerkesztő, irodalomtörténész „Miklya Zsoltot jól ismerhetjük már korábbról mint a keresztyén gyerekvers-tradíció kreatív megújítóját is – mostani, az elmúlt bő évtized szövegeiből válogatást nyújtó könyve semmilyen szinten nem játszik rá erre az imázsra, s a gyűjteményből egy érett és érzékeny, párbeszédre nyitott, a költészeti hagyományt és a gyermeklelket egyaránt jól ismerő, magabiztos, jó költő képe bontakozik ki.” Lapis József – szerkesztő, irodalomtörténész

Kőbányai János

Szétszálazás és újraszövés

Kőbányai János:Szétszálazás és újraszövés A Mult és Jövő, a Nyugat és a modern zsidó kultúra megteremtése Közhely, hogy a magyar irodalom fő „kulturális tere” – a folyóirat. Amikor belekezdtem e könyv alapját képező, Creating a Secular Jewish Culture in Hungary: Jozsef Patai and his Periodical Mult es Jovo, 1911-1944 című Ph.D tézis munkálataiba a jeruzsálemi Héber Egyetemen, kétségem sem volt afelől, hogy tucatjával találok effajta monográfiát, amit majd adaptálhatok. „A jó újságírónak semmit sem kell tudnia, csak azt, hogy kitől kérdezze meg” – a szintén zsurnaliszta apámtól kapott bölcsesség ezúttal csődöt mondott. A kívülről jött ember megdöbbenésével fedeztem fel, hogy nincs kitől kérdezni. Azaz: eleddig nincsenek folyóirat monográfiáink, s ami szinte már sokkoló – még a folyóiratok folyóiratának: a Nyugatnak sem. Ezért használható minták híján az anyag megragadás módjának útkeresésében bolyongtam évekig. A szinte véletlenül ölembe hullott téma egy mélyebb összefüggésrendszeren való gondolkodás és kutatás lehetőségével ajándékozott meg, nevezetesen, hogy folyóiratok elbeszélésében még feltáratlan mélységélességgel ábrázolhatjuk történelmünket – különösen annak modern korszakát. Ugyanis ez a médium feltáratlan társadalmi összefüggések és hajszálcsöves finomságú szerkezetek – sajnos éppen manapság kiapadó – „mélységes mély kútja”. Ebbe az Atlantisz-világba ereszkedem le, hogy elbeszélésem tárgyát: a magyar-zsidó viszonyt mint kivirágzás és kiszántás történetét két folyóirat – tézis és antitézis – regényében mesélhessem el. Ezen a terepen és ezzel a módszerrel a magyarrá váló zsidók kulturális részvételét, a szétszálazás és újraszövés summáját írom, amely hitem és tudásom szerint halhatatlanul beleszövődött a modern magyar hagyományba.

Zágorec-Csuka Judit

A fény győzelme (levél-regény)

Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme – levél-regény, Pilisvörösvár: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, 2015 – Zágorec-Csuka Judit a szlovéniai magyarság sokoldalú alkotó egyénisége: költő, író, műfordító. Rendszeresen publikál, aktív szervezője és résztvevője a határon túli magyarság szellemi életének. Jelen kötetének műfaját maga a szerző levél-regényként határozta meg. A műfaj maga ellentmondásos, ugyanis a regény mint próza eleve eltávolodás az adott témától, viszont levélformában visszacsempész valamit a személyességből, sőt nem csak bensőséges, hanem valamiféle belülre kényszerített vagy kényszerült belső dialógussá válik a téma kibontása. A levél-regény feszültsége és izgalma abból fakad, hogy a fiktív levelekre adott válaszok hiányoznak a műből, így az olvasó több változatban is elképzelheti a levelekben közölt élményekre, felismerésekre, gondolatokra, lelki folyamatokra adott válaszokat. Többféle szövegfajtát is tartalmazhat a levél-regény, ahogy ez a szerzőnő esetében is megtörténik. A kötet borítóját és fejezetkezdő lapjait Tomaž Galič fényképfelvételei felhasználásával Németh Csongor könyvtervező grafikusművész készítette, a borítón napraforgót ábrázoló fotók láthatók. A választás telitalálat, mert esszenciálisan fogja össze a mű lényegét. A görög mitológiából tudjuk, hogy egy szép fiatal lányban mély szerelmi vonzódás támadt Helios, a napisten iránt, aki nem viszonozta érzelmeit. A lány olthatatlan szerelme folytán állandóan követte, felé fordulva a Napisten járását. Valahogy így van ez Zágorec-Csuka Judittal is, aki egész lényével ragaszkodik a Nap fényéhez, ami az ő esetében a barátság, az anyanyelv, a szellemiség fényéhez való hűséggel azonos. Ugyanakkor a fény természete kettős, egyszerre anyagi és egyszerre nem anyagi, vagyis hullámtermészetű. Ez a kettősség minduntalan nyilvánvalóvá válik egy fényközpontú élet tapasztalatai során. Mihelyt a fénysugár áthatol az anyagon, már nem csupán szellem, és nem csupán fénylő ragyogás, aminek a tudomásul vétele a regényt rezignált hangvételűvé teszi. A szellem és az anyag, a vágy és valóság, az akarat és a körülmények ellentéte vibrál végig a szövegben. Az ember földi életében minduntalan döntésekre, választásokra kényszerül, ami viszont leszűkíti a lehetőségeket, és a választott út megtételére kényszerít, ami viszont kiválthatja a lélek szorongását az esetleges rossz döntés miatt. Az a kor, amelyben élünk, az a történelmi helyzet, amiben az írónő él, azok a döntések, amelyeket meghozott, feszültséggel terhelte. A magára maradt individuum küzd és küszködik. Zágorec-Csuka Judit neve mintha igazolná a nomen est omen latin bölcsességet. Ugyanis odaátról jött, a hegyeken túlról, egy szlovéniai kis faluból jött. A Csuka név is sokatmondó. A finnek híres eposzában a dalnok a csuka szálkáiból készítette kantelén zengi el dalait, amiről – legalábbis Kodály értelmezésében – még a sziklák is megremegnek. A Judit név leghíresebb képviselője, az Ószövetség Juditja, aki azt a reménytelennek látszó feladatot vállalja magára, hogy az idegen hódítóktól megmentse városát, Betuliát, vagyis Isten városát. Természetesen az áldozathozatalnak is súlyos ára van. Valami ilyesmi küldetéstudattal és képességekkel rendelkezik írónőnk is. Ennek felfejtése / kifejezése az út toposszal történik. A kultúrtörténetből tudjuk, hogy a külső utak mindig együtt járnak a belső utak megtételével is. A szerzőnő esetében a külső és belső utak megtétele után visszatér a tradicionális női sorshoz, a szülőföldhöz, a kicsi faluhoz. A levelek implicit módon árulkodnak a lélek meghasonlottságáról. A vágy és a való szétválását igyekeznek minduntalan helyreállítani. Újabb és újabb erkölcsi parancsolatok felsorakoztatásával igyekszik a szerzőnő meggyőzni önmagát, hogy jól döntött, hogy ez a helyes. Miközben sorjádzanak a tekintélyérvek, a külső parancsolatok, a megtett út eseményei kíméletlenül nekifeszülnek ezeknek a bölcseleti igazságoknak. Nemcsak ő lesz kirekesztve, hanem ő is kirekeszti saját magát. A tradicionális családi közösségből nem az élet vize árad, az anyanyelvi közösség sem ad elegendő életenergiát a küldetés megvalósításához. Az anyaországról pedig tudjuk: édes mostoha. Mit van tenni? Támpontokat keresni! A kettős identitás elviseléséhez ott van Zrínyi, ott vannak Lendva kiválóságai. A mellőzöttség elviselésére ott vannak a nagyobb ívű intellektuális kapcsolatok, még akkor is, ha át kell szelni értük az óceánt. A lelki üresség, a belső tépettség elviselésére ott van Mária oltalmazó léte és sorsa. Valószínű, hogy a küldetéses feladat teljesítésére vállalkozó embereknek szükségük van a külső útjelzőkre, szükségük van az engedelmességre, a „legyen meg a Te akaratod”-hoz hasonlóan. A sikeres, szerencsésnek tűnő barátnő beidézett szavai ezért fontosak, jóllehet szavai némák, és gyakorta nem eligazítóak, hiszen nem az aktuális szituációra vonatkoznak, hanem valami egyetemes parancsolat visszhangjai. Ennek okán lesz a fiktív tanácsadó élete is torzó, mert szándékai megtörtek valahol a nagyobb összefüggések hullámain. A levél-regényhez kívánkozna valami utóirat, amúgy formabontásként. Most mellékelem a fiktív levél-regény fiktív zárlatát, a barátnő elmaradt válaszát: Kedves Júlia! Valamit végül mégiscsak ki kellene mondanunk. A feladatainkat nem kívülről kapjuk. Az életfeladatok teljesítéséhez rossz jelszót választottunk. Ma már tudom, azt kellett volna már a kollégiumi és albérleti szobánk falaira festeni, hogy ismerd meg önmagad, de pontosan idézve, ismerd meg önmagad az Isten által. S akkor belső békében megértettük volna, hogy a titok nem a hegyen túl, hanem bennünk van. A fény pedig nélkülünk is győztes. Szeretettel: Mayer Erzsébet

Dallos Szilvia

Szimat naplója

A színésznő, író ebben a naplóban szeretett kutyáin keresztül valójában a saját hétköznapjait írja meg, a bejegyzések ideje 2009. december 29-étől 2014. március 27-ig tart – de valójában egészen a gyermekkoráig visszaemlékezik, hiszen az első kutya egy óvóhelyen volt „félig” az övé… Színes képekkel! Önvallomás ez a javából, és bizony sok veszteséget, fájdalmat, bánatot, törődést, veszteséget oszt meg velünk, olvasókkal. A kutyaszeretők biztosan sokkal jobban fogják szeretni ezt a könyvet, mint a másik tábor.

Kiss Gy. Csaba

Budapest-Zágárb: oda-visssza

A magyar utasok leglátogatottabb célpontja a horvát tengerpart. De történelmileg Horvátország ennél sokkal többet jelent nekünk, annyi más között a magyar nemzeti múltból kihagyhatatlan emlékeket, ahogy Magyarország is őrzi horvát vonatkozású örökségét. Kiss Gy. Csaba ezért küldetésének tekinti, hogy ismeretekben is közel hozza egymáshoz a két, a 20. században elszakadt nemzetet. A 70 éves szerző tollából azonban ez a könyv nemcsak művelődéstörténet – ez igazi, lebilincselő elbeszélésfolyam.

Sárközy Péter

Andata e ritorno. Római jegyzetek, 1990-2015

A kötet Sárközy Péternek, a római Sapientia Egyetem 2015 októberében nyugalomba vonult professzorának azokat a tanulmányait és publicisztikai írásait tartalmazza, melyeket az utóbbi 25 évben írt, és amelyekben olaszországi szemszögből elemzi a rendszerváltás utáni hazai politikai és kulturális életben bekövetkezett pozitív változásokat, illetve máig meglevő anomáliákat – utóbbiakat olyan szarkazmussal, mely ezekkel a szomorú, már-már kétségbeejtő történésekkel minden ellenére mosolyra ingerli az olvasót, és igazán élvezetessé teszi a könyvét.

Szörényi László

Latin és röhej. Tárcák és tanulmányok

Nem látszik, hogy szerzőnk elmúlt 70 éves… Csak úgy özönölnek tolla alól az újabb és újabb írások! Ezek a tárcák és latin témájú tanulmányok Szörényi László páratlan műveltségét, sokoldalúságát, humorát tükrözik. Miközben letehetetlenül izgalmas sztorikat mesél az ó-, közép- és újkorból, rákoppint a nagyképű tudatlanok műveletlenségére, persze nem gúnyosan, hanem finom iróniával.

Tóth Erzsébet

A szálló por, a hulló csillagok

Tóth Erzsébet új kötete még azok számára is meglepetés, akik ismerik és követik költészete alakulását. Ez Tóth Erzsébet eddigi legjobb kötete. Idáig az előző volt az. Meglehet, a következő még jobb lesz. Magától értetődő természetességgel érvényesül a líra ősi természete: amire igazi költő néz, abból költészet lesz, miközben a versek tárgya megőrzi eredeti természetét. Tóth Erzsébet e kötetében a pályáján oly jellemző lírai szerepjátékok során át letagadhatatlanul önmagáig jutott. Bölcs kívülállóként, de az azonosulás elementáris képességével fogalmaz – végérvényesen önmaga nevében. Derűsen keserű szemléletével tudósít biztosnak vélt és hajszálon függő létezésünkről.

Babics Imre

Sztármajom többszörös alkonyatban

A Sztármajom többszörös alkonyatban címet viselő kötet öt, egyenként huszonegy darabot tartalmazó ciklusból áll. Az öt ciklus öt különböző formai megközelítésben ábrázolja a költő önéletrajzi elemekben bővelkedő világképét. Az első ciklus, a Gyermektermészet helyenként fanyar, másutt érzelmes stílusban mutatja be a természettel és teremtményeivel való azonosulást. Nem gyermek- inkább gyermeki versek, melyek mögött a remélhetőleg visszanyert ártatlanság sejlik fel. A második ciklusban, az Akárki mantrái címűben képversek találhatók, többnyire félrímes megoldásokkal. A harmadik ciklus a kötet csúcspontja is egyben. A Dalok a küszöbön a magyar irodalomban eleddig ismeretlen rímképletű költeményeket tartalmaz. Tartalmát tekintve a lét és nemlét örök kérdéseit taglalja, ugyanakkor egészét tekintve mégis bukolikus. A negyedik ciklus, a Valaki szavai, a magyar lírában ugyancsak nem használt slókákban, az óind eposzok (Rámájana, Mahábhárata) versmértékében íródott. Ezek a költemények egyfajta lírai dokumentumok, izgalmassá az teszi a műveket, hogy az epikus formát személyes hangú narrációban használja a költő, ugyanakkor nem nélkülözve a szabatos társadalomkritikát. Az ötödik, egyben utolsó ciklus, a Pusztát kiállt szavak, huszonegy haikut tartalmaz, egyfajta tömör összegzése Babics Imre emberi és költői világnézetének.

Báthori Csaba

Egyszer a földön

Báthori Csaba új esszékötetében a világirodalom nagy szerzőinek (Shakespeare, Goethe, Rilke és mások) motívumhálózatait vizsgálja, s megpróbálja azokat a magyar irodalom klasszikus műveihez közelíteni. Vizsgálódásai gyakran meglepő párhuzamokat fednek fel, váratlan rokonságokra mutatnak rá, és ezzel mintegy gazdagítják magukat a műveket is. Irodalmunk hirtelen egyetemes összefüggésben fénylik fel, a külföld klasszikusai pedig szinte új polgárjogot nyernek ismereteinkben. A kötet leggazdagabb ciklusa harminc verselemzést tartalmaz: Báthori Csaba roppant nyelvismerettel, éleslátással és mégis tapintatos közeledéssel mélyed el a taglalt szövegekben, és bátran állíthatjuk, eddig nem mérlegelt (vagy nem eléggé hangsúlyozott) tartalmakat képes felfedni a lírai alkotásokban. Ízlése, érthetőségre törekvő modora és eleganciája megnyerő, és mind a magyar, mind a világlíra választott darabjait meghökkentő összefüggésekben képes újra felmutatni. A tökéletességnek, tudjuk, nincs kora, – úgyhogy hasonlóan ragyogó fényben jelenik meg itt Goethe, Bessenyei György, Dsida Jenő vagy bármelyik kortársunk egy-egy darabja. A kötet nagy egyéniségekről beszél, akik egyszer jártak a földön, de egyszeri jelenésük mindannyiunkat örökre megszólít. A könyvet a szerzőnek a svájci Lenzburgban keletkezett kisesszéi, valamint a közelmúltban keletkezett recenziói övezik.

Csörsz István

Vesztesek

Csörsz István az 1970-es évek elején három önálló kötettel jelentkezett, s ezek változatos visszhangot váltottak ki. A fiatal író 1975–1976-ban egy tudományos-fantasztikus regényt is írt Vesztesek címmel. A kiadók azonban elzárkóztak a megjelentetésétől, főként ideológiai okokból – a hivatalos álláspont szerint elképzelhetetlen, hogy 2020-ban, a regény cselekményének idején még létezzen a kapitalizmus. Ám nemcsak azért érdemes elolvasni a kötetet negyven év után, mivel épp jelenkorunkat festi. Mint minden sci-fi, valójában a regény születésének korát tükrözi, sajátos perspektívából. A Vesztesek hősei kelet-európai (bolgár és lengyel) egyetemisták és pályakezdő tudósok, akiket nem szülőföldjükön képeztek ki, hanem Angliában, ahol elmélyülhettek a pszichológia újdonságaiban: az emberi hang és az emlékezet kutatásával foglalkoznak. Történetük barátságról, szerelemről, mesterekről és vetélytársakról, sőt tudományos vitákról szól – legfőképp mégis a gyökértelenségről és saját múltjuk terheiről. Az ellentmondások tovább erősödnek, amikor kiderül: ösztöndíjukért és karrierjükért cserébe a fiatalok olyan feladatokat kaptak, amelyek etikai kockázatot vetnek fel. A titokzatos pszichiátriai kísérletek nyomán egy szövevényes bűnügyi történet rajzolódik ki, amely csakhamar magával sodorja a közelebb és távolabb álló szereplőket.

Lábass Endre

Házszínház

A kötet írásai egy olyan fényképész, vándorszínész feljegyzései, aki negyven éve járja Pest szegény, romos utcáit, lakóházait. Fényképeinek százezrein is sok ember tűnik fel, áthaladnak, elenyésznek, némelyik örökre, de azért a fényképek a házakról, a színpadról szólnak, míg ezekben az írásokban megszólalnak, sőt kicsit mellettünk maradnak maguk az emberek is, a lakók. E kötet írásaiban főként az elfeledett sugárútról, a józsefvárosi Népszínház utcáról és környékéről esik szó, muzsikus cigányokról, az eltűnt Eldorádó mulatóról, a lebontott Nemzeti Színházról, a rémületes emlékű Kis Varsóról a Teleki téren, imaházakról, hangszerillatú kis műhelyekről, de a Hotel Nemzeti félhomályában szóba kerül Őze Lajos, a Teleki téren Mándy Iván, és a vízivárosi Szalag utcában pedig feltűnik Huszárik Sándor rendező úr, aki e kötet íróját kézen fogja, és míg együtt nézik a Szindbád forgatását a hóesésben, kezében tartja a gyerek dögnehéz iskolatáskáját.

Toót-Holló Tamás

Csobban a víz – A Forrás Könyve

A kötet a Forrás Könyve összefoglaló címet viselő posztmodern és egyben tradicionalista királyregény-trilógia első darabja. A mű formailag és szellemiségét tekintve lényegében Toót-Holló Tamás nemrég megjelent kőmisztérium-trilógiájának folytatása, új elemek, egészen pontosan: új őselemek közé helyezése. A Csobban a víz épp ezért úgy egy királyi beavatás regénye, hogy közben a magyar ősiség kultikus könyveiből, a középkori gesztákból meríti tárgyát. A gesztáink tudnak ugyanis a szent királyok előtt álló titkos beavatásokról, de úgy mutatnak utat ezek felé, mint a Mátyás király körül tüsténkedő okos lány: adnak is, meg nem is. Mert mindannyian ismerhetjük a szarvast űző ikerpár, Hunor és Magor messzire iramló vadászatát, s emlékezhetünk is arra, hogy ezt a fékevesztett iramlást az ő közös életükben öt év magány, csendes elmélkedés követte. Felkészülésként az uralkodásra, s felkészülésként az ösztöneiket szabadjára engedő mulatságra, a Kürt ünnepére, amelyen a vitézeikkel együtt asszonyokat ragadnak el maguknak, hogy majdan velük népesítsék be Szkítia földjét. Toót-Holló Tamás királyregénye viszont arra keresi a választ, hogy mi töltötte ki Hunor és Magor – vagy ahogy az ő parafrázisának szereplőit hívják: Hámor és Magonc – életében ezt az öt talányos évet. Arra, hogy mennyiben rokon ez a tétlen cselekvés a Tao tanításaiból ismert wei wu wei gyakorlatával, s a magyar népmesékben hamuban üldögélve várakozó táltosok titkos és rejtelmes erőgyűjtésével. S arra, hogy miként függ össze ez az úttalan beavatási út a szakrális királyok által megszerzendő hermetikus tudással.

Valachi Anna

Szépségkoldusok – Irodalmi hősök titkos szerelmei

Zalán Tibor

és néhány haiku

Haikukat ír iránytalan vonaton Nem talál haza – s találja meg így olvasóit újra a költő – Tudni kellene a lét grammatikáját Nem kérni Adni Kovács Péter rajzaival

Horváth Péter

ÖL – Egy sorozatgyilkos vallomásai Störr kapitánynak

”Horváth Péter kitűnő olvasmányt adott a kezünkbe. Lebilincselő, szellemes, okos, humoros. Abszurd, bizarr iróniájával hol Ionesco, hol Karinthy Frigyes utódjának tekinthető, bár mind a kettő megirigyelhetné írónk bátorságát a szavak szabad használatában a szexualitás terén. Az ÖL a humor, az erotika meg a horror ötvözetéből szőtt furcsa szerelmi történet, melyet sok férfi élne meg így, ha lenne hozzá bátorsága, méltán sorolja Horváth Pétert a mai magyar írók középgenerációjának legjobbjai közé.” Szakonyi Károly: Ölni és ölelni – TEKINTET, 2015/4

Sára Júlia

Grafit Márta és a kaktuszok

Sára Júlia nagy találat. Kitűnő ötletei vannak, jól szerkeszt (poentíroz) és nyelvileg is találó. A szerkesztés is erőssége, látszik, hogy filmes képzettsége van. Öröm, hogy föltűnt ebben a nagy könyvtermelésben, én nagyon megkedveltem, ahogyan ír. Különös, hogy minden fölösleget lefarag a prózájában, semmi üresjárata nincs. Figurái készek. Sára Júlia új regénye első regényének erényeit mutatja. Nagy ötletesség a sztori kitalálásában, meg- lepő fordulatok néha az abszurd határán – mindez hamar megnyeri az olvasóját az írás befogadására. Puritán prózastílus, amely a pontosságra törekszik a leírásban és a szereplő jellemzésében (talán a szerző filmes képzettsége hozza ezt a stílust előtérbe az írásaiban is). Új regényében is gazdag és változatos a szereplőinek sora, ezek mozgatása a meseszövésben itt talán még jobb, könnyedebb, hitelesebb is. Ilia Mihály s.k.

Végel László

Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja

Végel László a Symposion-alapító nemzedék jeles képviselője, Tolnai Ottóval együtt a vajdasági irodalom élő klasszikusa, akinek bármely műfajban megjelenő könyvei évtizedek óta nélkülözhetetlen viták, eszmecserék középpontjában állnak. Végel korán elhatárolta magát a kisebbségvédelem szokásos formáitól, kötődését a szülőföldhöz nem a tájkultusz jegyében őrzi. Új kötete is annak a szellemiségnek a jegyében íródott, amelyet legutóbb a színpadon emlékezetes (botrányos) sikerrel játszott Neoplanta-darabja vagy a Márai Sándor-hagyománnyal diskurzust folytató esszé-naplója képviselt. (Reményi József Tamás)

Tóth Imre

A kert és más novellák

Két verseskötetet (Nostradamus menyegzője /2004/, A lélek nulla foka /2009/) követően és szinte a harmadik (Exit) megjelenésével párhuzamosan veheti kézbe Tóth Imre első prózakönyvét a kedves Olvasó. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a szerző poézisének immár védjegyévé vált jellegzetességei – a markáns világállapot-kritika, a közeli pusztulást sejtető dodonai hangvétel, az egykorvolt és eljövendő aranykor ígérete, a letisztult, szinte csak a legszükségesebbek közlésére törekvő nyelvhasználat, mely erős szimbolikájával és a gondosan választott vendégszövegek beemelésével, a befogadói szabadságot engedő asszociációs lehetőségek felkínálásával, néhol szétfeszíteni látszik az egybe szőtteket, s mely éppen ezért az enigmák mind teljesebb felfejtésére, komoly szellemi kalandra, próbatételre csábít – határozzák meg kisepikai írásait is. A már címével is a szellemi bensőségességet sugalló A kert hét (!) rövid szövege, noha az egyes novellák külön-külön világot építenek, vagy inkább mutatnak meg, a mélyben száz szállal kapcsolódik össze, így azokat egy műalkotás mozaikdarabjaiként is tekinthetjük. Ennek megfelelően két létminőség találkozik itt: B-é, illetve G-é (aki akár az életviszonyok hasonlósága miatt azonos is lehet Gábriellel), valamint az Aquitániai-é, a felsőbb, segítő, bizonyos titkokat feltáró szellemé. S kettejük közt – akik az adott fizikai testhez kötődhetnek, életét élik-szervezik –, mint egy lélekvezető, ott a beavatott, a Mester, aki előbbi számára a megismerést, a megértés mind teljesebb megvalósulását teszi lehetővé, voltaképpen az utóbbihoz közelítve őt. Ebben a világban a tudás valóban hatalom és megfelelő módon hasznosítva fellebbenti Mája fátylát, megmutatva a dolgok igazi lényegét, feltárva a jelenségek természetét. A hétköznapokból – amit itt a gépies élet, az iroda és a katonaság napirendje, szigorú drillje képvisel – kilépve, az „emberfeletti ember” belátja, hogy léte túlmutat a homokóra lefolyásán, hogy a kauzalitás határoz meg mindent, ami van és történik, és hogy a boldogulást segítő és az ártani kívánó magasabb erők „terve” ellenére nincs eleve elrendelés, mert rendelkezik szabad akarattal. A szövegek világán, világain átvezető szellemi utazásban az ősi tudás néhány beavatott birtokosa (mint René Guénon, Hamvas Béla vagy László András) mellett az éppígy közös kincsestárunkat képező klasszikus (Szentírás, Dante, Bulgakov, Kafka, Borges) és a nagyközönség számára talán kevésbé ismert kortárs irodalom alkotóit (André Schwarz-Bart, Peter Rosei, Hajnóczy Péter) hívja vezetőül a szerző, akiknek A kerttel maga is méltó társául szegődik. Érdemes végigjárni útját… Szemes Péter

Áfra János

Két akarat

Áfra János a fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. A Glaukóma sikere után a második verseskötete új hangon szólal meg: a Két akarat beszélője sokkal személyesebb és egyben távolságtartóbb, önironikusabb versnyelvet választ. Ahogy a kötet mottójában írja: „Így lehet elmondani könnyen / felejthető mondatokban, csak így / hagyhatunk el belőle mindent.”

Ferber Katalin

Az elárult Japán. Út Fukusimáig

A szerző több mint 20 évet élt Japánban. Személyes élettörténetén keresztül mutatja be a japán társadalomba való beilleszkedésének nehézségeit. Atomtudós japán férjével végül arra a fájdalmas döntésre jut, hogy a fukusimai atomtragédia után el kell hagyniuk Japánt, többé oda nem térhetnek vissza – az elhallgatások és a kirekesztés országába.

Gazdag József

Egy futballfüggő naplójából

„Gazdag Jóska a labdarúgás harmadik dimenzióját nyitotta meg. A focit eddig csak játszani és nézni volt élvezet, az ő futballfüggős írásait viszont olvasni is az.” (Simon Attila történész, a Fórum Intézet igazgatója) „Ez a könyv nem csupán a futball zengő ábécéje vagy ablak-zsiráfja, hanem a fanatikusok breviáriuma, filozófiai kis traktátus és szépirodalmi csemege. Objektíve tízes. Szubjektíve több. Sokkal több.” (Sánta Szilárd, irodalomtörténész) „Gazdag József a pozsonyi Új Szó napilap legendás Focitipp mellékletének megalapítója és egy évtizeden át főszerkesztője, összeállítója volt. A melléklet akkora sikert aratott az olvasók körében, hogy sokan pusztán emiatt vásárolták a lapot, fizették elő annak keddi számát. Tárcáival, a Focitipp vezércikkeivel a szerző új műfajt teremtett: írásai a rövidpróza, az egyperces novella, a filozófiai kisesszé, a lírai önvallomás és a napló határán mozgó sajátos szövegek, amelyek a futball jelenségét originális világszemléletté tágították.” (Németh Zoltán) “Ez egy tüneményes könyv. Már senki nem lesz futballszurkoló, amikor Gazdag József még mindig az lesz.” (Esterházy Péter)

Gerőcs Péter

Győztesek köztársasága

„Ez a regény nem negatív utópia, bár a szereplők beszámolóiból egy olyan telep létrehozásának és működtetésének történetére derül fény, amely helyszíne lehetne egy elképzelt, jövőbeli kísérletnek. Kegyetlen tisztánlátással megírt látlelet ez a könyv, amelynek szereplőit mindnyájan ismerjük: egy ország romjai közt bolyonganak. Hol élünk? És egyáltalán, mi a fene történik velünk? Vagy nem történik, hanem csinálják – és mi hagyjuk? Te is, olvasó?” (Tóth Krisztina)

Györe Balázs

Halálom után eltüzelni!

„A morzsáit viszont még mindig nem takarítottam ki a konyhaasztal fiókjából, ahova belehullottak, ahol az evőeszközeit tartotta és tartom most én is. Anyám morzsáihoz nem nyúlok egyelőre.” Van-e benne szeretet? Szereti-e valójában az anyát? – kérdezi újra meg újra Györe Balázs új regényének elbeszélője. Ezekre a kérdésekre nem találja – magában – a választ, de ott van mindvégig az édesanyja mellett. Az utolsó pillanatig. Megrendítő könyv.

Kornis Mihály

Egy kisfiúban élek

„Blúzából a két gömbölyű karját és széles barna vállát úgy szabadítja ki, mint az eleven igazságot, miként az előző századfordulón a szüfrazsettek, mondjuk a civilizálatlan világban dívó női rabszolgaság intézménye ellen küzdő dámák valamely Dél-Afrika felé tartó tengerjáró fedélközi homályában, haragjukban már puszta kézzel tépik fel szorosan egymás mellé szegezett léceit valamely ostoba ládának, aminek börtönében egy élő, eleven és nagyokat lélegző, halálra rémült nőtársuk, embertársuk, másfelől – még itt is! – hibátlan húsú négus szépség, rabszolganő, egy óriásnő reszket. A pasa rendelése. Egy pasi rendelése. De Nóra nem négus és nem is óriás. De óriási nő. Itt-ott vörös. Aranyvörös pihék. Vöröses szőke. Elakad a szó.”

Kötter Tamás

A harcból nincs elbocsátás

Az unott nagy- és kismenők fanyarédes életét feltáró két könyve, a Rablóhalak és a Dögkeselyűk után Kötter Tamás figyelme a „celebritás” felé fordul. Ezúttal a budapesti tápláléklánc egy-egy Darwin-díjra érdemes láncszeme kerül terítékre. A harcból nincs elbocsátás hősei egytől-egyig pancserek. Kérdés nélkül hiszik el, hogy a siker, pénz, csillogás boldogsága rövidített úton is elérhető és megtartható, így könnyűszerrel végzik a nagyváros vadjainak eleségeként. Bulvárlapok, tv-műsorok újrahasznosított szereplői botladoznak értetlenül a médiagyár és a pesti éjszaka kulisszái között. Szerethetők, bumfordik, nevetségesek. Kötter most sem ereszti az olvasót a kétezres évek belvárosából.

Péntek Orsolya

Az Andalúz lányai

Az Andalúz lányai egy ikerpár története. A főszereplő lányok a nyolcvanas évek Magyarországán szocializálódnak, ahol a késő Kádár-kor külső valóságával élesen szemben áll az olasz-horvát-osztrák-magyar gyökerű polgárcsalád kultúrája, és a nappali szobákban nemcsak a múlt, de néha egy-egy dédanya szelleme is kísért. A család története az egymással titkos jelnyelven beszélő ikrek egyik tagja, a festőművész Szterke életén keresztül bontakozik ki – húga, a matematikus Dork élete látszólag jóval eseménytelenebb. A lányok a harmicas éveik közepére szerzik meg a sorsuk feletti irányítást.

Schein Gábor

Svéd

„Grönewald úr tíz nappal a halála előtt üzenetet küldött Budapestre Bíró doktornőnek, hogy haladéktalanul szálljon repülőre, és anélkül, hogy utazása céljáról bárkit értesítene, azonnal keresse föl.” Schein Gábor új regényének nyitómondata egy izgalmas nyomozás kezdete: Ervin, a Stockholmba került árva fiú folytatja a nevelőapja által megkezdett keresést édesanyja és saját múltja iránt. De a múlt éppúgy feltárhatatlan, mint az anya emléknyomainak elviselése. Schein Gábor Svéd című könyve metsző pontossággal és nagy művészi erővel megírt regény: a kortárs irodalom fontos eseménye.

Szilágyi Ákos

Ká és Bá. El Kazovszkij emlékműve

„Az ember élete során mások és önmaga emlékművévé válik.” − idézi Szilágyi Ákos a 2008-ban elhunyt festőművészt és költőt. A halott barátját megidéző verseskötetben azonban inkább lebontja ezt az élet-emlékművet, hogy igazi lénye, halálban is eleven, halhatatlan arca váljon láthatóvá az óegyiptomi hitvilág lélekmaszkjaiban: Ká-ban és Bá-ban.

Weiner Sennyey Tibor

Pihik

Írni és muzsikálni. / Megmaradni annak, / aki játszik. Tudni: / ugyanaz a másik. A pihik az egyszárnyú lények, akik önmagukban bénák és torzszülöttek, de együtt, összekapaszkodva, csapatostul már repülni is tudnak. Ha a földön téblábolnak, kicsik, törékenyek, elesettek, ám ha egymásba kapaszkodva az égbe szökkennek, mint hatalmas felhő beborítják az eget. Együtt elérik céljukat, mert tudják, egyedül repülni képtelenek. A Pihik 100 válogatott vers 9 illusztrációval. A kötet három ciklusból épül fel. Háromszor harminchárom és egy mottó. Az első 33 Weiner Sennyey Tibor korábbi, mára már beszerezhetetlen köteteiből válogatás. Vannak versek a Gérecz Attila-díjjal jutalmazott, és bár két kiadást is megélt mégis mára beszerezhetetlen A természettel való kapcsolat újragondolása (Szeged-Veszprém, 2005) című kötetből. Néhány vers átmentődött a kis példányszámban, mára már csak néhány antikváriumban megtalálható Versek a kisházból (Szeged-Zsennye, 2007) című kötetből és a néhány van A tengerszint feletti magasság meghatározásából (Szeged-Arad, 2008) is, melyeket azóta szavalóversenyeken és színházakban egyaránt szavalnak, ám a kötet szintén elérhetetlen. Sok verset a költő újraírt, hiszen fejlődött, változott. Van olyan, amelyikben csak egy szót cserélt ki, vagy máshogy központozott, újratördelt. Sokat, sok helyen olvasott fel, ott nagyon sok szöveget le lehetett „tesztelni”. Így a kötet első ciklusa, első 33 verse tükör és válogatás a költő első három, mára elérhetetlen kötetéből, amelyek megmutatják a Tájabroszhoz vezető utat. A második 33 új versek, a tényleges Tájabrosz kötet, mintegy a gerince az egésznek. Végül a harmadik 33 pedig a három utazás alatt Indonéziában írott versei a költőnek, amelyek mintegy naplószerűként egészen napjainkig vezetik a figyelmes és értő olvasót, de segít a kevésbé értőknek is, hogy elmélyüljenek a kötet világában. Végül ez az összegzés, az első Budapesten kiadott kötet, nem csak összegző verseskönyv, hanem egy új kezdet, új költői hang kibontakozása is. Végül pedig, a 100-dik vers nem más, mint egy mottó elrejtve a kötetben. Ez az a hang, ami oly ritka és értékes a magyar irodalomban: „Írni és muzsikálni,/ megmaradni annak,/ aki játszik, tudni:/ ugyanaz a másik.” Lényege a közösség megértése, a szabadság megélése, az önazonosság megtartása, a másik tisztelete, sőt azonosulás a többi emberrel.

Szávai Géza

Ragyog az ég, akár az aszfalt

Szávai Géza tizenkét éves korában, 1962-ben írta meg saját gyerek-élete egyik fájó epizódját. A szülei elől is rejtegetett füzet sok évvel később került elő, és az író felnőttként szembesül a gyerekként rögzített történet fél- vagy rejtett igazságaival. „Itt áll a valóságlakkozó kis ember.” A kiskamasz tudatán átszüremkednek a teljében tomboló kommunizmus évei a kor minden stílusjegyével. Az író kamaszkori és fiatalkori önmagával kíméletlenül szembesülve végigírja „pontos, igaz” történetét, melyben fellángolnak Európa 1968-asa reményei, és az Isten háta mögötti székely falucska egy groteszk éjszakán átéli a harmadik világháború kitörésének pánik-hangulatát, majd a rendszerváltozás talányos, keserű színjátékát. Szávai Géza későbbi regényeiből ismert egyedi elbeszélőstílusának „útját visszakövethetjük” itt a gyermekkor szenvedélyes, ellentmondásos világába.

Szávai Géza

Kivégezzük nagyapádat

A Gáspár testvérpár, az iszonytató betegségében korán elhalt Bence és a mindent túlélő Áron gyerekkora az egyenlőséget hirdető történelmi korszak – a kommunizmus – tombolásának idejére esik. De az egymást követő gyereknemzedékek sorsát mélyebben gyökerező erők, múltból rájuk szabadított, ösztönné szervült ítéletek játéka is meghatározza. Tovább élő „kivégzősdik” erőterében nő fel áldozat, hóhér, kibic, szemtanú – a mindenkori jelen örök szereplői –, emberéleteken át tör utat magának düh, bosszú, előítélet, szerelem. A bátyját túlélő Gáspár Áron keservesen megtanulja, de a gyermekének tekintett félcigány kislány, Fruzsina még csak nem is sejti, hogy az életük: sosem lesz egyenlő életük idejével, nem lesz azonos megélt éveik történéseivel. Szávai Géza pályakezdő regénye közel negyven év után is döbbenetesen idézi az akkori „közelmúltat” – folyamatos jelenként. A könyv hangzó változata, Gáspárik Attila marosvásárhelyi színművész előadásában, újabb dimenzióba emeli e lüktető prózai művet.

Jolsvai András

Holnapra jobb lesz

A Vova – azaz Vorosilov – névre hallgató vaddisznó békésen szundikál az akáctelki kiskocsma előtti dagonyában, miközben a nagyföccsre betérő hajdani horthysta katonatiszt – aki mostanság inkább parkőrként keresi a kenyerét –, a szükség esetén besúgóként „munkát vállaló” kocsmáros, a helyi focicsapat nőcsábász üdvöskéje vagy a régi idők eleganciáját őrző ügyvéd úr vakargatja-simogatja szeretettel széles tokáját. A kocsma hálás közönsége mindeközben békés egyetértésben vesézi ki a dicsőségesen menetelő Herkules lehengerlő győzelmét… no meg Eleknek, a tősgyökeres akáctelki család legkisebb fiának a szabadulását a börtönből. Az ismert publicista-író regényében a kora hatvanas évek Magyarországa elevenedik meg, a vaskos, majd a szorításból kénye-kedve szerint engedő Kádár-világ. Ahol hangosan kattognak a jelentéseket zongorázó írógépek, és elvtársak-kartársak-tagtársak zengik Moszkva dicsőségét – s mégis van egy apró sziget, ahol nem szűnt meg az otthonosság, létezik még a meghitt barátság, sziporkázik a humor és, ha jólétre nem is, de legalább békére találhat mindenki. E szűk pátria – Akáctelek – lakóinak összetartása nemcsak a közösséget menti át a jövőnek, hanem védelmet nyújt a mégoly különböző honpolgároknak is: a „virtigli proletárnak”, a kosztosokból élő arisztokrataasszonynak, a fifikás „anyagbeszerzőnek”, a lelkes pártmunkásnak és a kevésbé lelkesnek egyaránt.

Karafiáth Orsolya

Él

Itt vagyunk, ahol a part szakad. Itt, ahol egy másfél évtizedes történet véget ér, és hirtelen valami új kezdődik el. Nem minden előzmény nélkül, nyilván, mégis váratlan erővel, az eddigi ügymenethez képest brutálisan. Behajózni, kikötni és horgonyt vetni esélytelen: a megérkezés hajótörés az éles sziklaszirteken. Szárazföld a talpunk alatt, lépteink iránya mégis bizonytalan. A szellős ligetből beérünk a sűrűjébe. Ez itt a szembenézés erdeje. Farkasok órája, sejtelmes félhomály a lángoló fehér hold alatt. Egy óriás pupillájú felvillanó szempár, prédára les. Hideg kövek, megroppanó gallyak, gödörré vájt tisztás, egyre mélyülő verem, amibe „behull a borzalom.” Fenyegető neszek. Egy megtartó fatörzset találni, szervesülni, összeforrni, hogy ne tudjon „meghajolni, törni, veszni” az, akihez emberhangon szól a meddő nőket kedvelő hegy. Dehogy is a csúcsra kívánna feljutni, hisz tudható: nincs, mi ott megterem. Csak hogy kordában lehessen tartani a fenevadat. Karafiáth Orsolya hetedik kötete (mely egyben a negyedik verseskötete) az elejéről kezdi újra a történetet. A háttérben még hallható az andalító sanzonok dallama, de ez már egy sokat próbált, érett költő hangja, aki hiú ábrándok, kegyes öncsalás és a ráncokat elfedő kozmetika nélkül belenéz önmaga poklába, mert biztos magában, és tudja, mit akar. Ez a könyv sokat tud a szorongásról, a páros magányról, az ösztönök és a vágyak hatalmáról, az anyáról, apáról, a nőiségről és az erotiká¬ról: a versvilág egyszerre fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes. A versekben a költő módszeresen feltépi magán a sebeket. Nem kér támaszt, se biztatást, jó szót, nem számít senkire; egyedül megy be az erdő mélyébe, egyedül egyensúlyozik a sziklaszirteken. Bátor könyv. Egy új alkotói korszak kezdete.

Méhes Károly

Néma galambok utcája

Amikor Porr Benedek középiskolai tanárhoz elér hajdani osztálytársa halálhíre, a negyvenöt éves férfi rádöbben, talán most van utoljára lehetősége arra, hogy kilépjen a mindennapok taposómalmából, és megtegye mindazt, amit eddig halogatott. Elhatározza, hogy a tanév végén útra kel, és esetleg sosem tér vissza. Elhatározza, hogy megy, amerre az események sodorják. Élete szürreálisabbnál szürreálisabb kalandok sorozatává válik, míg végül egy krimi kellős közepén találja magát… Méhes Károly epikus road movie-ja egy középkorúak válságában szenvedő, magányával és szüleihez fűződő kapcsolatával számot vető férfi nyarát beszéli el. Egy férfiét, aki új életet kezd, vagy talán éppen visszatalál önmagához. A pergő párbeszédekkel teli, humoros regény lapjain mindannyian magunkra ismerhetünk: mi vagyunk a magyarországi városok utcáin járó-kelő és az utak mentén autóstoppoló Porr Benedek, az olykor csetlő-botló, esendő kisember, aki azonban hatalmas felfedezést tesz: sosem késő nekiindulni az életnek.

Spiró György

Drámák VI

A Helló, doktor Mengele! a 20. század talán utolsó polihisztorának, Lénárd Sándornak a történetét meséli el. Lénárd tehetséges orvos, író, fordító (latinra fordította a Micimackót), elismert Bach-szakértő volt. Túlélve a második világháború és a holokauszt poklát Dél-Amerikában telepedett le, ahol pár évnyi nyugalom után azzal vádolták meg, hogy ő Mengele, Auschwitz hírhedt orvosa. Spiró e pokoli történetet írta meg a sötét komédia nyelvén. Az Elsötétítés 1941-ben, a III. zsidótörvény megjelenésekor játszódik. (E törvény rendelkezett többek közt a vegyes házasságban született gyerekek zsidónak, illetve kereszténynek minősítéséről.) A történet középpontjában egy házaspár áll, akik közül a férj zsidó, a feleség keresztény. Ám minek minősül a kislányuk…? A férfi megpróbál felkészülni a legrosszabbra s gondoskodni családja biztonságáról: új férjet és új apát szerez maga helyett. A Spiró György drámáit összegyűjtő sorozatunk hatodik kötetében az Esötétítés és a Helló, doktor Mengele! című darabok olvashatók, az utóbbi nyomtatásban most jelenik meg először. Az Elsötétítés 1941. augusztus 8-án, az úgynevezett III. zsidótörvény megjelenésének napján játszódik. Ez a törvény többek között arról rendelkezett, milyen kritériumok alapján tekinthetők zsidónak a “vegyes házasságban” született gyerekek. A történet középpontjában egy házaspár áll, akik közül a férj „zsidó származásúnak” minősül, a feleség keresztény. Csakhogy négyéves leánygyermekük státusza nem egyértelmű… Radnói Zsuzsa így írt a Helló, doktor Mengele! című darabról: “Élt egy csodálatos képességű ember, Lénárd Sándor (1910-1972), aki egy kissé ódivatú szóval polihisztor volt, elképesztően sokoldalú tudással és képességekkel. Fejében volt a teljes európai kultúra, orvos, író, zenész, fordító és nyelvzseni volt egyszerre. Latinra fordította a Micimackót, megnyert egy hatalmas összegű televíziós kvízt, s mindezt Brazíliában, portugál nyelven, mert második világháborús vándorlása és emigrációja során ott kötött ki, majd egy őserdő melletti kis faluban telepedett le. Íróként nagy sikere volt itthon is, a hatvanas években megjelent a Völgy a világ végén című könyve és utána még néhány. S ezt a nem mindennapi, csodás képességű embert ott kint, Brazíliában, azzal a képtelenséggel vádolták meg (s mindezt egy magyar emigráns indította el!), hogy ő Mengele, az auschwitzi haláltábor hírhedt orvosa. És Spiró ezt a pokoli történetet írta meg a sötét komédia nyelvén.”

Száraz Miklós György

Lovak a ködben

Száraz Miklós György Lovak a ködben című nagyregénye egyszerre olvasható történelmi és szerelmes regényként, sőt akár esszéregényként is. Főhőse – és egyben narrátora –, Márta egyetemi tanulmányai miatt érkezik egy felvidéki kisvárosból a „magyarok fővárosába”, Budapestre. Úgy tűnhet, az ő néhány mozgalmas, bulikkal, izgalmas kirándulásokkal színesített diákévét beszéli el a könyv. Ám nem csak ezt! Hiszen Márta életén át- meg átvillan családjának története, bővebben a huszadik század magyar történelme is: Trianon fájdalmas következményei és az elcsatoltsággal való megbirkózás küzdelmei. Megelevenedik a Felvidék és Erdély jelene és múltja, a magyarországi rendszerváltozás körüli-utáni évek reményei és csalódásai – ám nem szabad elfelednünk, hogy a történelem és a „nemzeti sorskérdések” mellett SZMGY könyve mégiscsak egy csodálatos szerelem története, egy olyan szerelemé, melyet soha nem lehet majd elfeledni. „Száraz Miklós Györgynek minden prózaírói furfang a kisujjában van: a magyar szépprózában talán még soha nem teremtett férfi író olyan hiteles női narrátort, mint amilyen a Lovak a ködben Mártája […] a Lovak a ködben elolvasása után a határon túli magyarság már senkinek sem fog csupán népességstatisztikai számot jelenteni, és Trianon sem csupán egy fejezet lesz számukra a történelemkönyvből. Ez az a könyv, amit minden gimnazistával el kellene olvastatni, és talán nem túlzunk, ha azt állítjuk: erre minden esély megvan. Hiszen aligha kétséges, hogy pár évtized múlva a kánonok némelyike a Lovak a ködben című regényt fogja a XXI. század elejének egyik legjelentősebb szépirodalmi műveként emlegetni” – írta a kötetről Haklik Norbert (http://mno.hu/kulturpult/lovak-a-kodben-820148). „Egy felvidéki kislány kalandjai az ezredforduló Budapestjén. Egy egyetemista lány tanulóéveinek története. És egy nagy szerelemé. A lány tizennyolc évesen érkezik felvidéki városkájából, és már az első nap összetalálkozik leendő szerelmével. Mondhatnánk azt is, hogy kettejük néhány bolond szerelmes évének krónikája ez a könyv. De akkor nagyon is keveset mondanánk. Hiszen a két ember közös sorsa mögött ott örvénylik és gomolyog a múlt. Két család, két csonka család sorsa is kirajzolódik ebben a sodró, hömpölygő, napsütéses és zivataros könyvben. Az országé. A nemzeté. Álmok és ábrándok, szomorú és vidám, szívszorító és kacagtató emlékképek, napsütött vagy ködbe vesző történetek színes forgataga ez a kitűnő regény. Egyszerre derűs és szomorú, és persze melankolikus is. Keserédes, miként maga az élet. Megríkat, aztán újra megnevettet. A végére megtanulunk egyszerre sírni és nevetni. Az Ezüst Macska szerzője ismét varázslatos világba kalauzolja el olvasóját.” (Forrás: moly.hu)

Maklári Tamás

A Teknős és az álmodozók

A regény a rendszerváltás óta eltelt 25 év társadalmi változásairól készít pillanatfelvételeket. Miután az utolsó szovjet tank is elhagyja Karakózia, egy kis képzelt kelet-európai ország határait, az emberek önmagukról alkotott illúziói hirtelen gyors bomlásnak indulnak. A fokozatos átalakulást egy zárt iskolai közösség tagjain keresztül követhetjük nyomon, mely hermetikusan el van zárva a külvilágtól, az iskola vezetése ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy az országban dúló polgárháborús hangulat ne szivárogjon falaik közé, és a gimnázium a béke érintetlen szigete maradjon. De az épület nyílászárói nem záródnak rendesen, a Nagyvilág büdös levegőjével fokozatosan telítődik az iskola. Egy abszurdnak tűnő, de a valóságban nagyon is logikus lépéssorozat eredményeként a játéknak induló diákigazgató-választáson egy ambiciózus és hatalomvágyó diák úgy dönt, a nap végén nem adja vissza ráruházott hatalmát és a igazgató székében marad. A fiú néhány társával együtt mesteri technikával építi ki hatalmát a tanárok és diákok fölött, akik folyamatosan hátrálva addig-addig halogatják az ellenállás pillanatát, míg lelkileg teljesen el nem adósodnak. De nem mindenki adja fel a küzdelmet. A rajztanár – a közösség rossz lelkiismeretének gyulladt sebe – puszta jelenlétével bizonyítja, hogy igenis lehet nemet mondani a zsarnokságra és lehet vállalni az arcunkat, mármint azt a részét, ami még megmaradt belőle az elhúzódó diktatúra végére. Lelki eladósodás és konok ellenszegülés, ármány és tisztesség, derű és fanatizmus ölre mennek a könyv lapjain egyre szűkülő teret hagyva a közösség tagjainak a társadalmi felelősségvállalás nyomasztó terhe alóli kibúvásra.

Molnár Krisztina Rita

Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik

„A jó mesék nemcsak a csodák birodalmát nyitják meg a gyerekek előtt, hanem útravalóul is szolgálnak számukra. Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyerekeknek is hasznára váljék. A mese kíváncsi és bátor ikerpár hőse, Mákszem és Gubó kalandos utat járnak be a Skanzenban, melynek során egy másik valóságsíkot és önmagukat is mélyebben megismerik. A történetet azoknak ajánlom, akik nem félnek a látható dolgok mögött rejlő titkokat megismerni.” – Boldizsár Ildikó

Ambrus Judit

Isten konditerme

Ha egy könyv úgy kezdődik, hogy „Isten feküdt az üvegablakos koporsóban”, miközben „homlokán feltündökölt a jegy”, mint Kosztolányi versében, akkor már sejthetjük, hogy itt a legsúlyosabb dolgok is mélységes iróniával lesznek megjelenítve. De úgy, hogy aki itt beszél, az irodalmunk és Bibliánk (vagyis a legfontosabb szövegeink) darabjaival is folyamatos párbeszédben áll. Mit tagadjuk, nem csekély a baj — például hogy ép legyen a lélek, az mintha már nem is számítana, „lelkigyakorlatok helyett jöjjön el a fitnessgyakorlatok országa”. Ám amikor Isten azt üzeni, hogy ha „megcselekedtétek eggyel”, akkor azt „énvelem cselekedtétek meg” — ez bizony azt jelenti, hogy itt Ővele magával is megtörténik a gyalázat. Hát akkor mégis hogy előzhetné meg mindezt a gyarló ember? Ambrus Judit egyetlen prózai művé szőtt novellaciklusában Istent olykor meglepő, olykor egészen ismerős, ám igencsak emberpróbáló helyzetekbe veti, hogy ily módon létkérdéseket és egyéb gyarlóságokat feszegessen. Mindezt pedig a maga termékeny blaszfémiájának azon a fölszabadítóan szívderítő, finom humorú nyelvén műveli, amelyet azonban érdemes jól érteni és nagyon is komolyan venni. (Závada Pál) Istenvárás? Istenvádlás? Hívő hitetlenség? Hódolat a magyar költészet nagysága előtt? A kötet huszonegy novellán keresztül emeli égbe (a szó konkrét és átvitt jelentésében is) a magyar költészeti hagyományt, ugyanakkor a könyv történetei a maguk tragikumával tragizálják is a magyar poézis ama tarkabarkaságát, melyet máskor erős iróniával, szarkazmussal kezelnek. (Margócsy István) Én mondtam. (Gács Anna) A könyv a jogegyenlőséget hirdeti, melyet a maga teljességében valóban akkor érhetünk el, ha Isten és ember a jog (és minden más) asztalánál (székénél stb.) egyformán foglal helyet. (Kőszeg Ferenc)

Béki István

Magatartás

Béki István ember, költő, performer, magatartásművész, nem mellébeszélő beszélő, akinek versei olvasása után a hallgatás lenne legméltóbb gesztus, a szigorúan befelé figyelő hallgatás, hogy ebbe csöndbe visszaszűrődjenek a költő erőteljes, mindennapi kiáltványként érzékelhető, megrendítő és magas érzékenységű, tiszta sorai: 1. Magamat magamhoz tartozónak gondolom. 2. Minden feleslegesnek ellenállok. 3. Átélem lényem lecsupaszítását. 4. Egyszerű imákkal reagálok felétek. 5. A világegyetem minden szegletében vizionálok. 6. Magatartásomat magamhoz méltóan hitelesítem. (feLugossy László olvasata)

Nyerges Gábor Ádám

Az elfelejtett ünnep

Igazi poézis található ezeken a lapokon: klasszikus versírás folyik itt. Sok természeti kép, gyakran esővel, hóval, alkonnyal, s mindezek szervesen hangolódnak egybe a lélek állapotaival. Melankólia van bőven, ami kissé kiment a divatból, de ha egy olyan (egyébként roppant jó humorú!) ember tárja elénk legszemélyesebb bánatait, mint Nyerges Gábor Ádám, akkor a vers kap egy fanyar árnyalatot, amitől egészen mai lesz. „Utcára megyek, járkálok körbe, zsebemben a bélést szorítom ökölbe.” Sokszor van szép zenéje a verseknek, van köztük sok szonettszerű, bár sohasem szabályos, semmi sem szabályos, mintha hasztalan vágyna szabályra, keretre, valami átfogóra, például két karra, mely átfogja. Sok versben nekifut a szabályosnak, és mi végignézhetjük, ahogy a szabály szétomlik a kezében. Komoly kötet ez, mert Nyerges szereti a verset. Szereti megírni veszteségét, magányát, az elmúlt – elrontott? – gyermekkor iránti nosztalgiát, és hozzá a felnőttség keserves tanulságait: „A tett is az, ha az ok hamis.” Naiv és koravén egyszerre, öndicsérő és önostorozó. Néha csak beszél hozzánk, fesztelenül, néha meg szárnyal, nagyon feszesen. A legszemélyesebb lírából való kötet ez: szépítés nélküli, emberi arckép áll össze belőle. Nádasdy Ádám

Jelöltek 2015

Ab Ovo Kiadó Kft.

Agave Könyvek

Arcus Kiadó

Athenaeum Kiadó

Atlantic Press Kiadó

Bíbor Kiadó Bt.

Digitális Kalamáris

Európa Könyvkiadó

Jelenkor Kiadó

József Attila Kör

K. u. K. Kiadó

Kortárs Kadó

Libri Kiadó

Magvető Kiadó

Magvető Kiadó

Magyar Napló Kiadó

Móra Könyvkiadó

Múlt és Jövő Kiadó

Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület

Nap Kiadó Kft.

Napkút Kiadó

Noran Libro Kiadó

Pannon Írók Társasága

Pesti Kalligram Könyvkiadó és Könyvterjesztő Kft.

Pluralica

PONT Kiadó

Scolar Kiadó

Studium Bt.

Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Szépmesterségek Alapítvány