Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Nádasdy nagy szerelmi író. A tárgyban fájdalmasan sokat tud és fájdalmasan sokat nem tud. E kettő föltételezi egymást. “Olyan nincs, hogy döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit.” *** Egyszer, már több, mint harminc éve, voltam Berlinben (Nyugat-Berlinben) egy meleg irodalmi fölolvasáson. Azt reméltem, érdekes lesz, de annyi történt csak, hogy a (közepes vagy dilettáns) szövegekben a sie helyett er állt, az ő helyett ő, s ezt önmagában érdektelennek gondoltam. *** Ezek a magyar ő-k azonban kiélesítik a szövegeket. Mert kiélesítik az életünket. Nádasdy írásai nem egy részhalmazról szólnak, mondjuk, bátran, ez sem volna kevés, ez az emancipációs harc, de nem okvetlenül az irodalomra tartozó ügy (megjegyezvén, hogy nem tudom pontosan, és azt hiszem, nem is tudható, mi tartozik oda, mi nem), hanem rólunk, mindenkiről szólnak. És valóban bátran, de ez a bátorság nem az ő-kből következik, hanem részint a szerző nagyságából, részint a… hát azt hiszem, a szerelemből. *** Hová máshová, mint egy fülszövegbe írhatnám: Nagy szerző nagy szerelmes könyve. Róla meg még azt: A lélek, a test, a nyelv mérnöke. Esterházy Péter