Hartay Csaba: Nem booci!

A könyvben a szerző a vidéken élő kétkezi munkások, mezőgazdászok egzotikus világáról mesél. Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös- parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot. Hartay Csaba tényleg tehenész. Közelről ismeri az istállók népét, az embereket is, a jószágok gondját-baját is – benne él ebben az univerzumban, együtt léteznek. A NEM BOCI! ötven rusztikus történetből összeálló tehenészregény. Az elbeszélő tehenész nem úgy tehenész, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést). Az, hogy a létrehozott termék éppen tej, és nem bugyi vagy fogkrém vagy (ad absurdum) könyv, az abból a szempontból mindegy, hogy egy menedzser hogyan viszonyulhat a felmerülő problémákhoz. Egy könyv, amely a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is.