Skip to main content

Hévizi Ottó: A liget, a sétány, a csarnok és a kert – A filozófia színterei

Szerettem volna úgy bemutatni a filozófiai színterekre vonatkozó elképzeléseimet, hogy a kifejtés rendje egymásra épülő és bővülő legyen. Jelen könyv ezért indul el egy konkrét filozófiai elgondolás pályájának „nyomkövető” leírásától és egy egész eszmeegyüttes, egy vonulat exponálásától, hogy aztán a „mély” igazságok és teóriák kérdésén át belebocsátkozzon a filozófiai tér egésze leírásához szükséges „mélyebb” dilemmákba, és a „fordított világok” diakrón és szinkrón metszetű átlátási kísérletébe. Aki azt vallja (a szerzővel együtt), hogy a filozófiai hagyomány alapjai sem eklektikus, sem teleologikus módon nem békíthetők össze, továbbá ugyanígy nem hiszi azt sem, hogy együttes fennállásuk, közös létük és egyenrangúságuk akár dogmatikusan, akár szkeptikusan kiiktatható volna, aki tehát a filozófiai térről a metafizikai és a metafizikakritikai alapirányok szóródása, eredendő polimorfiája szerint gondolkodik, azt (a szerzőhöz hasonlóan) előbb-utóbb minden bizonyára utol fogja érni az a nehéz kérdés is, amely a saját meggyőződése alapjának teherbírására vonatkozik. Aki önmaga körül teret gondol el, arra ez a tér előbb-utóbb visszakérdez, hogy hol áll benne ő, és hogyan is áll a tér egészével, amely őt körülveszi. (Hévizi Ottó)

Hévizi Ottó Budapesten született 1959-ben. A szegedi egyetemen szerzett bölcsészdiplomát. Egyik alapítója és szerkesztője volt a Nappali ház című kulturális-művészeti szemlének és a Gond című filozófiai esszéfolyóiratnak. Filozófiatörténész, jelenleg a Debreceni Egyetem Filozófiai Intézetének egyetemi tanára és az MTA Könyvtár és Információs Központ munkatársa. Könyvei: Szilénosz-gyakorlatok (esszék, Csuhai Istvánnal közösen, 1991); Alaptalanul. Gondolatformák a századelőn (tanulmányok, 1994); Miért ne hinnéd hiába (esszék, 1997); Ottlik-veduta (monográfia, Jakus Ildikóval közösen, 2004); A megfontolás rítusai. Tanulmányok az autochtón ítélkezésről (monográfia, 2004); Prózaibb változat. Idők, etikák, karakterek (tanulmányok, 2007); Idő és szinkretizmus. Állandó tekintettel Nietzschére (tanulmányok, 2013)