Skip to main content

Bán Zoltán András: Betűtészta

"Amikor Az elme szabad állat című 2000-es kritika-kötetéről írtam, Réz Pál lelkemre kötötte, hogy megemlítsem: Bán vérbeli kritikus. Ezt a jelzőt igen fontosnak tartotta; a minőségérzék és a ragyogó írni tudás mellett valószínűleg az elme szabad kalandozását, a kiszámíthatatlanságot, öntörvényűséget értette rajta, az ítéletosztó nagyképűség hiányát, miközben - minden olvasója tudja - Bán nem fukarkodik az ítéletekben, s nem egykönnyen lelkesíthető. Nem törekszik kanonizáló aktusok celebrálására, 2009-es kötetének címe egyenesen azt jelenti be, hogy Meghalt a főítész. De az ellenkező végletbe sem esik, olvasójának soha nincs az az érzése, hogy valamit pusztán azért mond, hogy meghökkentsen, hogy szembeússzon az árral, hogy valamit föltétlenül egyedül csak ő képviseljen. Vonakodva állít össze könyvet kritikusi, esszéírói munkásságából (ez a mostani a harmadik), kíméletlen - és szerintem túlzó - szigorral rostálja írásait. Az eredmény azonban pompás; nemcsak gondolatgazdag és érdekes, hanem szórakoztató, olvasmányos is. Korántsem csak a grand art, a nagy művészet foglalkoztatja, sőt, jelen kötetében éppenséggel kevésbé, hanem a "kisebb" - néha egyáltalában nem kicsi - műfajok, például a krimi, amelynek új magyar szavát - bűnregény - is ő alkotta meg, továbbá a töredékes magyar mitológia, "az ősmagyar zsibvásár", Bolond Istók, akiről régóta hangoztatja, hogy elveszett, soha létre nem hozott mítoszunknak ő lenne a vezéralakja, valamint az újrafordítások nagy kérdései, és mennyi minden még." (Radnóti Sándor)

Bán Zoltán András (álnevei: Csont András, Kompolty Zsigmond) (Budapest, 1954. január 6. –) József Attila-díjas (2009) magyar író, drámaíró, műfordító, kritikus, szerkesztő, irodalmár.

1980 óta publikál rendszeresen. 1993–1997 között a Beszélő szerkesztőjeként dolgozott. 2001-től éveken át a Magyar Narancs kulturális rovatvezetője.