Babiczky Tibor: Magas tenger

Mint sírba hulló földgöröngyök kopogása, szikárak a könyv mondatai. Mégsem gépiesen kattogó minimalizmus ez; nagyon is költői. Az eleven, fájdalmasan szép képek ellenpontozzák a baljós hangulatot. Fekete és vörös színben lebeg minden, az ébrenlét és az álom (vagy őrület?) határán, mintha egy azték piramistemplomot vizionálnánk, tetején a pap lüktető emberi szívet emel a magasba. Lüktet a valóságos város is, éli kegyetlen életét, nyomozónk pedig, aki egyben elbeszélő főhősünk, teszi a dolgát: üldözi a bűnösöket, kihallgatja a gyanúsítottakat. De közben minden gondolata, mozdulata merő fájdalom, hiszen a legnagyobb bűnös ő maga – nincs hová menekülnie, és sohasem nyerhet feloldozást. Hogy miért? Ennek a rejtélynek a megfejtése viszont már az olvasóra vár.

Babiczky Tibor író, költő, Budapesten él. 1980. december 24-én született Székesfehérváron. Az Élet és Irodalom, a Heti Válasz és a Népszabadság külsős munkatársa. 2005-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-angol szakán.

2007-től 2009-ig a Magyar Narancs könyvkritika rovatába írt. Publikációi jelentek meg többek között a Holmiban, az Élet és Irodalomban, a Vigiliában, a Beszélőben és a Mozgó Világban. Versei megjelentek angolul, csehül, franciául, görögül, horvátul és lengyelül.

A Magvető Kiadónál megjelent művei:
A jóemberek (2011), Magas tenger (2014)

Díjai:
Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj (2003), Prima Primissima Junior Díj – Magyar Irodalom (2008), MASZRE Alkotói Ösztöndíj (2009)