Csepregi János: Morgensternt tiszta papírra – 1942

Csepregi János:

Csepregi új kötetének versei egyszerre roppant személyesek és legalább annyira kérlelhetetlenek. Ezt a műtétsorozatot nem előzi meg fájdalomcsillapítás. A versek nyílt sebként tárulnak fel előttünk, és mi – szégyentelen voyeur-ök – csak állunk a boncasztal mellett. Kényelmes volna elhinni az önhazugságot; hogy mindez nem a mi háborúnk, nem a mi ki- és bevándorlásunk (akár képletesen, akár hétköznapi értelemben), nem a mi szétesett családunk, nem a mi halálunk és nem önmagunk folyamatos és hasztalan keresése. Ezek a versek szűk térben működnek igazán, ahol zavarba ejtő és veszélyes közelség alakul ki szöveg és hallgató között. Nem a forma diktál, hanem a tárgy, a ciklusoknak ez utóbbi ad szigorú belső ritmust, és ezek a ritmusok rímelnek egymásra; az elszalasztott pillanatok, visszatartott szavak, be nem teljesült álmok tükörországában keringünk végeérhetetlenül. Az újraérintés lehetetlensége, a megértés kilátástalansága mint albioni köd ül a kötet egészén, ha a remény olykor meg is csillan egy kórházkerti padon, St. Mary Mead nyúltetemein vagy Varsó szürkére mosott egén. Csepregi János lírai költő. Zavarba ejtő közelségbe hozza a test szenvedéseinek képeit, a búcsúzást önmagunktól, és mégis: mindezt gyakran játékosan, néhol önfeledt humorral teszi, mint kisgyerek, aki miután szétrúgott mindent, ami elérhető, végül elcsöndesedik, hogy hallgassa jelenlétünk halkuló visszhangjait… A Morgensternt tiszta papírra – 1942 nehéz könyv, aminek befogadásáért alaposan meg kell küzdeni. Leginkább önmagunkkal, saját démonainkkal. Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz. Ha igen, biztosan hazudott neked. Huszti Gergely Nagy Kincső vizuális világa erősen összekapcsolódik ezzel a versrengeteggel. Hol továbbgondolja azt, hol saját kérdéseket vet fel, de minden esetben aláhúzza, hogy ez a kötet az itt és mostról szól, nem valamiről és valakikről, valahol távol. Kincső soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem tervezőgrafika szakán diplomázott. Diplomamunkája a Harry Potter-sorozat redizájnja volt, amit felkapott a világsajtó is. Képek: http://www.nowbooks.hu/termek/csepregi-morgensternt/

Csepregi János 1980-ban született Pécsett, gyermekkorát Tolna megyében, Simontornyán töltötte. Mire iskolába ment, már gyújtott fel házat, égetett el cipőket az óvodai cserépkályhában, törte el másfél hónapon belül kétszer ugyanazt a lábát és írtak róla szakdolgozatot mint magatartászavaros gyerekről.

Érthetetlen okokból középiskolai tanulmányait műszaki területen végezte. Az első iskolát ott kellett hagynia, megelőzendő, hogy kicsapják, a másodiknál már csak a kollégiumból rúgták ki. (Bosszúból elhozta a Lenin-összes 11 kötetét.) Mivel állandóan volt mit mondania, azonban beszélni nem mindig lehetett, jött az írás. Versei kezdetben egy vidéki metálbanda szövegeiként kerültek a rémült közönség elé, énekesként rekedten üvöltött a mikrofonba néhány vidéki művelődési ház színpadán. A rockkarrierről kiváló érzékkel mondott le (a világon kevés olyan ember van, akinek még nála is rosszabb ritmusérzéke lenne).

2000 körül jelentek meg első szépirodalmi szövegei nyomtatásban. 2006 és 2011 között Mészáros Mártonnal a Fiatal Írók Szövetségének FISZ-könyvek könyvsorozatát szerkesztette.
A FISZ elnökségének 2008. és 2014. között, a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat odaítélő kuratóriumnak 2010-től 2018-ig volt tagja.

Sok éven keresztül vezette a FISZ prózaműhelyét, hatalmas lelkesedéssel, fülig érő szájjal, mérhetetlen kegyetlenséggel, ami a kritikát illeti. Részben talán ezért kapta az elismerő "gyermekarcú sorozatgyilkos" címet Bednanics Gábortól.
Verset és prózát egyaránt ír, a kritikaírásról egy ideje lemondott. 2005-ben Mindennapi legendák címmel látott napvilágot első prózakötete, amit 2008-ban az Ímé, a test című lírakötet követett. Az egykori blogjával azonos címet kapó regénye, Az amerikai fiú 2013-ban jött ki a nyomdából. Lennonádé felolvasós címen 2013. novemberében készült el az a stúdióalbum, amin a Tai Chi Teacher zenekarral közös könnyűzenei-irodalmi műsor került rögzítésre.

Új lírakötete a Morgenstern tiszta papírra – 1942 címet viseli és Nagy Kincső grafikusművész vizuális világával egészül ki.
Míg prózájában időnként még a humort is megkockáztatja, versei szinte kizárólag a bomlás, az egyén, a test, a kapcsolatok bomlásával, az azok rétegei közt fellelhető űrrel foglalkoznak. Utóbbiak fogyasztása komor napokon kifejezetten veszélyes.

13 évig dolgozott főállásban szociális területen (ebből 6 évig kifejezetten családon belüli erőszak áldozataival). 2016-tól a Tilos Rádió Spanyol Inkvizíció című műsorának egyik műsorvezetője, a Reflektor újságírója.
Elkötelezett civil. Az Életrevaló Karitatív Egyesület intézményben élő fiataloknak szóló önismereti és alkotócsoportjainak mentálhigiénés munkatársa.

Jelentősebb díjai:

Junior Prima díj Magyar irodalom kategóriában (2008)
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008)
NKA egyéni alkotói ösztöndíj (2010)
NKA egyéni alkotó ösztöndíj a Morgensternt tiszta papírra – 1942 címet viselő lírakötet megírására (2014)