Toót-Holló Tamás: Csobban a víz – A Forrás Könyve

A kötet a Forrás Könyve összefoglaló címet viselő posztmodern és egyben tradicionalista királyregény-trilógia első darabja. A mű formailag és szellemiségét tekintve lényegében Toót-Holló Tamás nemrég megjelent kőmisztérium-trilógiájának folytatása, új elemek, egészen pontosan: új őselemek közé helyezése. A Csobban a víz épp ezért úgy egy királyi beavatás regénye, hogy közben a magyar ősiség kultikus könyveiből, a középkori gesztákból meríti tárgyát. A gesztáink tudnak ugyanis a szent királyok előtt álló titkos beavatásokról, de úgy mutatnak utat ezek felé, mint a Mátyás király körül tüsténkedő okos lány: adnak is, meg nem is. Mert mindannyian ismerhetjük a szarvast űző ikerpár, Hunor és Magor messzire iramló vadászatát, s emlékezhetünk is arra, hogy ezt a fékevesztett iramlást az ő közös életükben öt év magány, csendes elmélkedés követte. Felkészülésként az uralkodásra, s felkészülésként az ösztöneiket szabadjára engedő mulatságra, a Kürt ünnepére, amelyen a vitézeikkel együtt asszonyokat ragadnak el maguknak, hogy majdan velük népesítsék be Szkítia földjét. Toót-Holló Tamás királyregénye viszont arra keresi a választ, hogy mi töltötte ki Hunor és Magor – vagy ahogy az ő parafrázisának szereplőit hívják: Hámor és Magonc – életében ezt az öt talányos évet. Arra, hogy mennyiben rokon ez a tétlen cselekvés a Tao tanításaiból ismert wei wu wei gyakorlatával, s a magyar népmesékben hamuban üldögélve várakozó táltosok titkos és rejtelmes erőgyűjtésével. S arra, hogy miként függ össze ez az úttalan beavatási út a szakrális királyok által megszerzendő hermetikus tudással.