AEGON Művészeti Díj és Társdíj

A cimbalmos ember ereje – Esterházy Péter laudációja Lukács Miklósról

A 2011. november 10-én, az Irodalmi-zenei párbeszéd című esten együtt lépett fel a Katona József Színházban Esterházy Péter, az idei AEGON Művészeti Díjjal kitüntett író és Lukács Miklós cimbalomművész, Esterházy Péter jelöltje az AEGON Művészeti Társdíjra. Zatykó Péter, az AEGON Magyarország Zrt. vezérigazgatója az esten adta át az oklevelet és Molnár Levente alkotását az ünnepelt cimbalomművésznek.
Ez után olvasta fel Esterházy Péter a laudációját Lukács Miklósról.
A laudáció az Élet és Irodalom 2011. november 11-i számában jelent meg először (13-a óta ezen a linken található). Esterházy Péter engedélyével közöljük mi is a laudációt.

Esterházy Péter:
Ünnepi ujjgyak

A cimbalmos ember ereje

Kölcsön kaptam Lukács Miklóstól Farkas Gyöngyi: A cimbalom története című könyvét – hogy okosodjam. A továbbiakban igyekszem az ott olvasottakat nem használni, nem fog ez egészen sikerülni nekem, és erős szívvel fogadom, hogy őszinte erőfeszítéseket teendek az „egy húron pendülünk” kifejezés elkerülésére is, függetlenül annak esetleges igazságtartalmától.
Azonban a könyvben aláhúzások vannak; nem biztos, de én úgy vettem, hogy ezek Miklóstól származnak, a biztonság kedvéért nem kérdeztem meg őt erről, hadd szárnyaljon, aminek szárnyalnia kell. Az efféle könyvjelek izgalmasak, olyan mintha bekukucskálhatnánk a másik fejébe, agyába.

Az első jelzés a cimbalom régiségéről, ősiségéről és neveiről szóló bekezdésnél van. E szerint a cimbalom évezredes népszerűségét az is bizonyítja, hogy szinte minden nép külön névvel ajándékozta meg. Indiában szváramandala, Perzsiában szantur a neve, az üzbégek pedig dzsank, az oroszok guszli, a svédek trumpa, az izlandiak fidla, az olaszok salterio névvel illetik, Mongóliában jócsin, Japánban jang kin, Koreában jang güm, Thaiföldön kin, az arab világban nuzha vagy qanun a neve.
Pillangószárnyhárfa, így becézik Hongkongban.
Talán vonjuk le ebből azt a következtetést, hogy laudációnk tárgyát foglalkoztatja hangszerének múltja, története, de ezen felül fontos számára a, mondjuk így, világszerűség is, az univerzalitás. E körül fogunk itt kóvályogni.

Rögtön ezután barbár filc hívja föl a figyelmünket arra, hogy a mandarin dialektus szerint a kínai cimbalom (melynek, mint jól tudjuk, mozgatható húrlábai vannak, akár csak a szanturnak; na ezt akartuk elkerülni), szóval, hogy e cimbalom neve jung csin, melynek jelentése: idegen citera. Az idegen szónak egy ideje ismét szezonja van az országunkban, szívek, művészetek, politikai elgondolások kapták meg ezt a jelzőt, és így anélkül, hogy aktualizálni akarnék, anélkül, hogy bármit akarnék, keletkeznek áthallások. Még csak abszolút hallás se kell hozzá. Olaszul éppenséggel zimbalo ungherese a neve a hangszernek, a legfejlettebb cimbalom fajtának. Otthonosság és idegenség kapcsolható a hangszerhez. Jókai magyar zongorának nevezi. De most nem tesszük föl a mi a magyar?-kérdést, mi a magyar, különösen, ha cigány?

A magyar cimbalom születése fejezetben aláhúzatott, hogy II. Mátyás koronázásakor, 1608-ban egy kilencesztendős gyermek cimbalmozott.
A kicsiny Miklós már karon ülő gyermek korában megismerkedett a zenével, hegedűs édesanyja és cimbalmos édesapja – hát itt azért torpanjunk meg egy pillanatra. Mert az elég érdekes lehet, ha valakinek az apja cimbalmos. Nem akarok újólag apázásba esni, csupán elgondoltam, hogy talán jó lett volna, ha az én apám is cimbalmozott volna. Illetve nem egyszerűen cimbalmozni tudni, hanem cimbalmosnak lenni.
Milyen lehet az, amidőn anyánk, fáradt tekintetét nem emelve ránk, nem hagyva egy pillanatra se abba a dühödt mosogatást, mert ha hegedűs, ha nem, mosogatni kell, indulatosan azt dünnyögi maga elé: Apáddal már megint nem lehet bírni. Folytonvást csak cimbalmozik, csak cimbalmozik… Persze nem minden anya mondja, hogy folytonvást. A cimbalmozást azt mondani szokták. Lehet, az  a megoldás, ha apánk mosogatna.

Lukács Miklós 1977-ben született, ugyanabban az évben, amikor egy bizonyos Marcell nevű ded is született, és bizony, amikor megtudtam, hogy valakit javasolhatok társdíjra, elsőre azonnal e dedre gondoltam, illetve kontrollálatlanul rágondolódott, de hát, belátom, nehezen tudnám itt önökkel elhitetni – vagy hát önökkel még hagyján –, hogy finom és eredeti, nekem egyre többet mondó képzőművészete miatt választottam, nem pedig azért, mert, kis szün, a fiacskám. Több más fiatalember is kiesett az apai vonalon, barátaim gyermekei érezzék magukat pechesnek (egy részhalmazuk mindazonáltal itt van a színpadon (előadó Dés Andrásra gondolt, de nem mondta ki hangosan)), és nem jöhettek szóba a darabjaimban játszó színészek sem, hiába lesem őket, képesen szólva, estéről estére, lélegzetvisszafojtva, hálatelt szívvel.
A döntésem története, történetének elmesélése időközben, kanonizálódott, rögzültek némely szófordulatok, például rögtön az elején, hogy minden avval a véletlennel kezdődött, hogy eleredt az eső, mint egy Bodor-regényben. Nem tartozik ide, de e helyt hívnánk föl az új Bodorra  a figyelmet, Verhovina madarai a címe, és nehéz abbahagyni az olvasását. Szóval eleredt az eső, és ezért elmaradt a zenés felolvasás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az esőnapon pedig – életem első esőnapja!, tudom mindenkinek ajánlani, egy esőnap, hát az olyan, mintha mindig ragyogna a nap, tiszta Brazília!  –, az esőnapon Dés Andris nem ért rá, és Miklós ugrott be a helyére.

A dzsessz, úgy látom, beszélgetős műfaj. A szaxofonról meg amúgy is azt mondják, beszél. A Dés Lászlóval való fellépéseken már megszoktam ezt a beszélgetést, és abba is kicsit beleláttam, mi is az az improvizáció. Szeretem mondogatni, hogy Dés nagy olvasó, és akkor este ezt Miklósról is megállapíthattam, és a kajánul villanó tekintetek ellenére mondom, ez nem azért van, mert engem olvasnak, hanem mert figyelmesen, úgy, ahogy azt Márai javasolja: erővel olvasni, áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni, soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben, elegánsan olvasni, nagylelkűen, úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék.
Az én szövegem kötött, azt olvasom, ami írva van, ahogy most is. De hol így, hol úgy olvasom, másképpen ha színházban vagyok és másképpen ha könyvtárban,, másképpen negyven ember előtt és másképpen kétszáz előtt, másképpen ha tehetséges vagyok, és másképpen ha tehetségtelen épp. És e másképpenek következményeként, ők is mást játszanak, mást fújnak, mást ütnek, amihez még hozzá jönnek az ő másképpenjeik. Tátott szájjal figyeltem Miklóst, hogy, maradva az előző képnél, miket mond. És az milyen következményekkel jár – rám, ránk.

Nem voltam előítélet nélküli, noha tudván tudtam, hogy a cimbalom nem kizárólag a cigányzenéhez tartozik, melyhez való viszonyom hűvösnek mondható. Élőben talán ha egyszer hallgattam, azt is – hogy dicsekedjem – gyávaságból, nem mertem ellentmondani Günter Grassnak, aki mindenáron húzatni akarta magának. Bár aztán az is érdekesre fordult, ahogy a vendéglátózós, rutinos, fáradt prímás egy külföldi vendég provokációjára föléledt, az mintegy párbajra hívta ki őt, és azonnal kiderült, a prímás nemcsak fáradt és rutinos, hanem egy komoly zenész, nagy képességekkel, csak éppen fáradt és rutinos. Lejátszotta a színpadról a provokatőrt, aztán hagyta a hollandnak, hagy higgye, ő nyert.
Cimbalomnak lenni nem egy leányálom. Mintha állandón bizonyítania kéne, hogy ő egy „rendes” hangszer. Időről időre, korról, korra kiesik a kegyekből, gyanús, rakoncátlan hangszer (nem egységes húrbeosztású, a hangok sorrendje, sor-rendszertelensége még skálák esetében is oktávonként változó).
A cimbalom szinte vonzza a megszokottat, a biztost, a tutit, a zártat, a már beváltat; ezt emlegetik is vele kapcsolatban. Például azt olvasom, hogy a cimbalom népszerűségének növekedése a múlt század végétől az 1920-as évekig tartott, a hazafias lelkesedés elmúltával azonban a hangszert körülvevő provinciális, dilettáns légkör komoly szakemberek körében jelentősen rontotta a cimbalom hitelét.
Egy más alkalommal ezt így folytatnám: És akkor jött Rácz Aladár! És a cimbalom fölkerült a koncert-dobogókra.

A következő jel, immár finoman, ceruzával, B-ssel, puhán, hogy ne karcoljon, a következő mondatoknál van: (egy 14.századi ötvös műtárgyon) „Tíz angyal muzsikál: trombitán, hegedűn, furulyán, sípokon, kézi dobon, üstdobon, kettős kürtön, lanton és cimbalmon.” Kicsit lejjebb pedig arra hívja föl a ceruza a figyelmünket, hogy Fráter György igencsak kedveli a táncot, és ehhez a cigány hegedősök húzzák, a mit?, igen, a talpalávalót. „Ezek nem ujjaikkal pengetik a húrokat, hanem faverőkkel verik, és torkuk szakadtából énekelnek hozzá”, ami egyértelművé teszi, hogy itt cimbalomról van szó.
Angyalok és cigányok, jegyezzük meg.

Döntésemben e kettő közül az angyalok játszottak szerepet, meg a hangszer, a cimbalom – mint olyan valami, amely sokat el tud mondani hagyomány és provincializmus, lokális és univerzális viszonyáról. Nem tarthattam véletlennek, amikor később arról hallottam Miklóst beszélni, hogy őt gyerekkorában nem a zene, hanem ez a furcsa hangszer érdekelte.
Amúgy, ahogy ő is, én is migrénes kisgyerek voltam, csak éppen engem nem lehetett cimbalomszóval gyógyítani, mint őt; mert az derült ki, hogy az apai cimbalomjátszás jól használható fejfájás ellen, így mintegy orvosi utasításra kezdődött a nagy, szenvedélyes életre szóló, itt általában a „szerelem” szó szokott következni, mi maradjunk a higgadt „kapcsolat a cimbalom”-nál, hogy az kezdődött egészségügyileg. A házi orvos ráparancsolt, hogy legyen világhírű cimbalomművész. Lépj, fiam, Rácz Aladár, Fábián Márta és Vékony Ildikó lába nyomába, és boldog leszesz e Földön.
Lukács Miklós, ha össze van is nőve a cimbalommal, elsősorban zenész és nem hangszeres előadó. A komponálási vágy rögtön együtt volt a zenéléssel, a vágy valamit kezdeni a hangokkal.
Mindig is tanulságosnak éreztem más művészeti ágak szemrevételezését, én legalább annyit tanultam Megyik Jánostól, mint Ottliktól, az Új Zenei Stúdiótól, mint Mészöly Miklóstól – hogy fölelevenítsem ifjúkorom kalandosságait. Van egy fajta művészi következetesség, szigorúság, amely jobban látszik és talán valóságosabb is a zenében, képzőművészetben, mint az irodalomban. (A most hangoskodó vacak értelmiségi populizmust, vagyis értelmiség ellenességet, amely ostobán hivatkozik az úgymond cserben hagyott néző, hallgató igényeire – nem is említem (csak így). Miközben az elárvult néző, hallgató, olvasó létezik, és ezt tudomásul kell venni, és reagálni kell rá, reagálnia az elárvult művésznek. Árvaság operettes hőbörgéssel nem gyógyítható.)
Ahogyan Miklós a hangokról beszél, a hangjairól, hogy kell lenni hangjainak, vagy arról a közismert problémáról, hogy nincsen már szabad hang, lásd: minden meg van már írva, az mutatja, hogy mindenhol hasonló drámák zajlanak, akár ecset, akár toll, akár verő van a kezünkben, mely verő forgórészét tenyerünkben, illetve a hüvelyk- és mutatóujj között tartván úgy használjuk, mint a kar természetes meghosszabbítását, így közvetlenül létesíthetünk kapcsolatot a húrokkal. Mármint Miklós. Ez volt a nagy élményem azon az éppenhogy-nem-esik-az-eső-esten, hogy a húrokon, a hangokon keresztül beszél, mert mondani akar valamit, a hangszerével elmondani azt, amit szavakkal nehéz.
Én meg szavakkal szeretném elmondani azt, amit szavakkal nehéz.

Mintha zongorázna, mondják a játékáról, és hogy úgy szól a cimbalomja, mintha bizonyítani akarná a hangszere jelképes voltát, mert hogy az jelképe volna a sokféleségnek, a sok kapcsolódásának: annak, amit, főleg a külföldiek, úgy hallanak, hogy „magyar”, a cigányzenétől Liszten, Bartókon, Kodályon át Eötvös Péterig. Bravúros képességeivel nem volt nehéz kezdetben zongorát, gitárt imitálnia, hogy aztán eljusson a cimbalomhoz mint cimbalomhoz, hogy az mit tud, hogy annak hol vannak a saját végtelenségei. Megint a fülszövegek mulatságos komolyságával: bevezette a cimbalmot a 21.század dzsesszébe, újrafogalmazta a hangszert. Mire képes a cimbalom, ez Lukács kérdése. És akkor mégse bírjak ellenállni a következő mondatnak: Tükrözi-e a valóságot a cimbalom, ez Lukács (új) kérdése.

Az írást is meg kell tanulni, az is szakma, de talán linkebb, mindenesetre nem okvetlenül kellenek tanárok a tanuláshoz, de a zenész embereknek mindig vannak tanáraik. Említsük meg tisztelettel őket, elsősorban Miklós szüleit, nem mint szülőket, hanem mint zenészeket, immár zenészkollégákat, Ramos Mária hegedűst, és id. Lukács Miklóst, bár minthogy azt gyanítom, körülbelül egyidősek lehetünk, ezt az idősebbet nem hangsúlyoznám, ott ült éveken át napi hat órában a fiával, és gyakorolt és magyarázott és mutatott: átadta a tudását: így működik a kultúra: tudás, önfeláldozás, munka, szeretet; és aztán a tanár tanárok: Szakály Ágnes és Gerencsérné Szeverényi Ilona. Megemlítem még Gőz László, a BMC, a Budapest Music Center vezetőjének a nevét, mert ha kortárs zenéről, zenekiadásról esik szó, akkor róla is szó van. Álmodozó ember, anélkül nincs realizmus.

A provincializmus mélyén nem szűklátókörűség van, nem begyepesedettség, maradiság, csököttség, merevség, rugalmatlanság, korlátoltság, korlátozottság, bigottság, vaskalaposság, földhözragadtság, nem műveletlenség, tudatlanság, faragatlanság, kulturálatlanság, civilizálatlanság,  barbárság, bunkóság, modortalanság, tuskóság, tahóság, taplóság, vandálság, ezek kísérőjelenségek lehetnek, hanem félelem, ijedtség, ijedelem, pánik, rémület, iszony, fóbia, szorongás, riadalom, nyugtalanság, aggodalom, rettegés, riadtság, reszketés – félelem a világtól, amely valóban elég félelmetes. A provincializmus agresszivitása is innét.
Lukács Miklós minden, csak nem provinciális. A provincia gazdagságából indít, de semmi nem idegen tőle, ami zene. Amiből saját hangot tud csinálni. Tüneményes művészete (létezésével, gyakorlatával) arra a fontos, és napjainkban egyre fontosabb, amúgy magától értődő tényre hívja föl a figyelmünket, hogy a hagyomány nem valamiféle múzeumi tárgy, amelyet ünnepkor meglátogatunk (hétfő szünnap!), tisztelettel és nemesen unatkozva nézegetjük, noteszünkbe fölírjuk, ki van jelen, és ki nincs, és jóindulatú szigorral szólunk a teremőrnek, ha porosság esetét észleljük.
Nem múltba nézés, sőt, ha már, révedés, régi dicsőségünk furtonfurt késik az éji homályban, nem alibi, nem stempli a jelenben elkövetett gaztetteinkre, ennél szürkébb, nehezebb és nagyszerűbb: munka. A hagyomány a tisztességes munka által keletkezik. A munka föltétele a munka eredménye, igen, ez ellentmondás, a hajunknál fogva kell magunkat fölemelni, de nincs más lehetőség: hogy ezredszer is idézzem Wittgensteint (Neumer Katalin nyomán): „A tradíció nem olyasmi, amit valaki meg tud tanulni, nem fonál, amit akkor vehet föl valaki, amikor neki tetszik. (…) Akinek nincs tradíciója, és szeretné, ha lenne, olyan, mint a boldogtalan szerelmes.”
Most, amikor minden nagyobb botrány és felháborodás nélkül kétségbe lehet vonni komoly teljesítményű művészek magyarságát, beleszoktunk; amikor minden további nélkül lehet a társadalom különb s különb szintjein, akár nagyon magasan is, cigányozni, akkor még erősebben szól ennek a cimbalmos roma embernek a művészete: arról szól, hogy milyen gazdag, sok színű, erős a közös, magyar hagyomány, és hogy mindenek ellenére – őszintén szólva nem tudom, mi van mindenek ellenére.
Néha van szó, néha van tér, néha van zene. Már megint az a rémületes, rémületesen szép és rémületesen rémületes „haza a magasban”! Valamit ki kell találni, valami mást, én nem tudok tiltakozásul Budapestre nem eljönni, mert én itt vagyok.

És mielőtt most este innét, ebből a Miklósnak köszönhető szép ünnepélyességből kilépnénk varázsos fővárosunk minden pillanatában egyre riasztóbban acsarkodó jelenidejébe, hadd ne tudjam kikerülni a legismertebb cimbalmos-mondatra való emlékeztetést, Szent Pál, Korinthusi levél 1,13, mely mondat a zengő érc, a pengő cimbalom és a szeretet kemény és kikerülhetetlen összefüggéséről szól. A szó régebbi értelmében: bazsevál.

Közeleg a 2011-es AEGON Művészeti Társdíj átadása

Különleges, egyedi elismerés ma is a 2006-ban alapított AEGON Művészeti Díj és AEGON Művészeti Társdíj: míg az AEGON Művészeti Díjat kortárs magyar író kaphatja meg az előző esztendőben napvilágot látott, kiemelkedő jelentőségű szépirodalmi művéért, szakmai zsűri döntése alapján, az AEGON Művészeti Társdíjra már az kizárólag az AEGON-díjas író jelölhet fél évvel később kortárs magyar művészt – másik művészeti ágból. Olyan alkotót, akit ő maga erre az elismerésre méltónak tart, s akiről úgy gondolja, hogy ezzel a díjjal is érdemes felhívni a figyelmet.

Az eddigi AEGON Művészeti Díjjal és Társdíjjal elismert művészek:

2006: Spiró György (a Fogság című regényéért), a társdíjas Jeney Zoltán zeneszerző volt
2007: Rakovszky Zsuzsa költő, író (Visszaút az időben című verseskötetéért), aki Vojnich Erzsébet festőművészt jelölte az AEGON Művészeti Társdíjra
2008: Térey János költő (Asztalizene című verses színművéért), a társdíjas Kovalik Balázs rendező volt
2009: Jónás Tamás költő (Önkéntes vak című kötetéért), ő Juhász Gábor zeneszerző-gitárost jelölte a társdíjra
2010: Csaplár Vilmos író (Hitler lánya című regényéért), a társdíjas akkor fiatal filmes volt, Pálfi György rendező,
2011: Esterházy Péter író (Esti című regényéért)

Esterházy Péter 2011 áprilisában vette át az elismerést az AEGON Magyarország Zrt. vezérigazgatójától, Zatykó Pétertől, így most Esterházy Péter nevezi meg hamarosan jelöltjét a 2011-es AEGON Művészeti Társdíjra.

Esterházy Péter október 18-án, a 11 órakor kezdődő sajtótájékoztatón árulja el, kit javasolt társdíjasnak.

Az alapelvek szerint egy biztos: a választott művész nem lehet író, költő. A többit október 18-án tudjuk meg az AEGON Magyarország székházában.

Az ünnepélyes díjátadás november 10-én 19 órakor lesz a Katona József Színházban, ahol aznap este az idei két AEGON-díjas művésszel találkozhat a teátrum közönsége. Az Irodalmi-zenei párbeszéd című esten adja át Zatykó Péter a díjat, Esterházy Péter ott olvassa fel laudációját a jelöltjéről.

A műsorvezető Szikszai Rémusz lesz. Személyes hangú beszélgetés, irodalom zenével a Katona színpadán, zenél: Barcza Horváth József (nagybőgő), Borbély Mihály (fúvós hangszerek), Dés András (ütőhangszerek), Dresch Mihály (fúvós hangszerek).

AEGON Művészeti Díj 2011

Az AEGON Magyarország Zrt. 2006-ban alapította az AEGON Művészeti Díjat és az AEGON Művészeti Társdíjat azzal a céllal, hogy elismerje a kiugró alkotóművészeti teljesítményeket. Az AEGON Művészeti Díj irodalmi elismerés, ezt élő magyar író kaphatja meg az előző évben újdonságként napvilágot látott, kiemelkedő jelentőségű szépirodalmi művéért – erről szakmai zsűri dönt.

Az AEGON Művészeti Díj eddigi elismertjei:

• 2006: Spiró György a Fogság című regényéért
• 2007: Rakovszky Zsuzsa Visszaút az időben című kötetéért
• 2008: Térey János az Asztalizene című színművéért
• 2009: Jónás Tamás az Önkéntes vak című verseskötetéért
• 2010: Csaplár Vilmos Hitler lánya című regényéért
• 2011: Esterházy Péter Esti című könyvéért

Az AEGON Magyarország Eszéki Erzsébet koncepciója alapján eleve két díjat hozott létre 2006-ban, az AEGON Művészeti Díjat és a „párját”, az AEGON Művészeti Társdíjat. Ez utóbbira a díjazott író jelöl másik magyar művészt – másik művészeti ágból.

Az AEGON Művészeti Társdíj eddigi elismertjei:

• 2006: Jeney Zoltán zeneszerző
• 2007: Vojnich Erzsébet festőművész
• 2008: Kovalik Balázs operarendező
• 2009: Juhász Gábor zeneszerző, gitáros
• 2010: Pálfi György filmrendező

Az alapító társaság vezetői az AEGON Művészeti Díjat minden esztendőben tavasszal, április elején adják át, az AEGON Művészeti Társdíjat pedig fél évvel később, októberben.

A szakmai zsűri döntése előtt ezúttal is irodalmi lapok, műhelyek vezetőit és neves kritikusokat kértünk fel arra, hogy tegyenek javaslatot a jelöltekre. Kértünk jelöléseket az eddigi AEGON-díjas íróktól, költőktől, valamint olyan íróktól is, akik felléptek a Képzett társítások – AEGON-esteken, s nem jelent meg új kötetük 2010-ben.

Örömünkre jelentős számú, 27 jelölés érkezett (ebből 25 volt érvényes, a kritériumoknak megfelelő), így széles szakmai bázis alapján állíthattuk össze a jelöltek listáját. A 25 érvényes jelölés alapján a következő tíz, 2010-ben újdonságként megjelent szépirodalmi kötet kapta a legtöbb pontot, szerzők szerint, abc-ben:

Aczél Géza: ő(szike)    (Jelenkor)
Bertók László: Pénteken vasárnap (Magvető)
Borbély Szilárd: A testhez (Kalligram, Pozsony)
Esterházy Péter: Esti (Magvető)
Garaczi László: Arc és Hátraarc (Magvető)
Ferencz Győző: Szakadás (Sziget)
Spiró György: Tavaszi Tárlat (Magvető)
Szilasi László: Szentek hárfája (Magvető)
Szvoren Edina: Pertu (Palatinus)
Térey János: Protokoll (Magvető)

A szakmai zsűri a jelölések összegzése után, titkos szavazással döntött arról, ki kapja a 2011-es AEGON-díjat.

Eszéki Erzsébet, a program kitalálója és szakmai vezetője:

Az ELTE Bölcsészettudományi karán, német-orosz-svéd szakon tanult, majd a MÚOSZ Újságíró Iskolájában, 1981-82-ben.

Egyetemista korában kezdett publikálni az Élet és Irodalomban.
1979 szeptemberétől 1985-ig: a Daily News/Neueste Nachrichten német rovatában újságíró, szerkesztő,
1985-90: a Magyar Nemzet kulturális rovatában újságíró, 1987-től az irodalmi oldalak szerkesztője,
1991-98: a Magyar Hírlap kulturális rovatában publikál,
1998 januárjától 2009 januárjáig a Világgazdaság című napilapban a kulturális és a művészeti oldal szerkesztője,
közben, 2002-2003-ban: az artitura.hu című kulturális portál (az első nagy, átfotó kulturális site) főszerkesztő helyettese.

Számos kulturális esemény szervezése és kommunikációs munkája kötődik a nevéhez, ilyen volt például 2000-ben a budapesti Európai Uniós Színházi Fesztivál, a Katona József Színház szervezésében, majd 2004-ben a Svédületes! egész éves magyarországi programsorozata, ennek előkészítése, lebonyolítása és kommunikációs munkái a budapesti svéd nagykövetséggel együtt. Különféle koncertek, sorozatok szervezésében vett részt. Ezen munkáiért és újságírói tevékenységéért kapta meg 2005-ben a Summa Artium Eszme-díját.

Az AEGON Művészeti Díj és Társdíj, valamint az ehhez kapcsolódott Képzett társítások – AEGON-estek a Bárkán (majd a Nemzetiben) című összművészeti sorozat kitalálója, az egész program szakmai vezetője, a Láss csodát! – AEGON-matiné a Szépművészetiben című új sorozat szerkesztője.

Saját könyvei:
Kibeszéljük magunkat (íróinterjúk, 1990),
Tánc az élet – egy társulat regénye (Novák Ferenc és a Honvéd Táncszínház, 1993),
Menjek haza vagy maradjak itthon? (Kardos G. György és Klein György portréja, 1998),
Így látunk mi – 37 kép, 37 történet (Corvina kiadó, 2010)

Közreműködött több könyv megírásában, ezek közül a legfrissebb: a 2011 márciusában megjelent, Új utak a művészeti menedzsmentben című kötetbe esettanulmányt írt az AEGON Művészeti Díjról és Társdíjról, a teljes programról.

Az AEGON Művészeti Díj kiemelt médiapartnerei:

További információk:

Eszéki Erzsébet
a program szakmai vezetője
aegondij@aegon.hu

www.aegondij.hu

A 2010-es AEGON Művészeti Társdíj kitüntetettje:

Pálfi György
filmrendező

Mivel az AEGON Magyarország Zrt. egyszerre két, egymáshoz kötődő művészeti elismerést hozott létre 2006-ban, az AEGON Művészeti Díjat és a párját, az AEGON Művészeti Társdíjat, így az idei AEGON Művészeti díjas írón, Csaplár Vilmoson volt a sor, hogy megnevezze jelöltjét a társdíjra. Olyan alkotót, akit ő maga erre méltónak tart, akire fontos ezzel az elismeréssel is felhívni a figyelmet.

Csaplár Vilmos jelöltje Pálfi György filmrendező, így ő veheti át az október 21-i díjátadó esten az AEGON Művészeti Társdíjat az AEGON Magyarország vezérigazgatójától, Zatykó Pétertől.

Csaplár Vilmos, a 2010-es AEGON-díjas író rövid indoklása:

Pálfi Györgyre nem tudok úgy gondolni, hogy ne legyen csuklási ingerem. Első filmje, a Hukkle, teljesen levett a lábamról. Úgy éreztem – és ez a teljes odaadás jele nálam -, hogy már régóta szerettem volna én is „valami ilyesmit”. Ki mesél ebben a filmben, ahol olyan hősök vannak, mint egy kígyó, a búzatáblában a közeledő aratógéptől bénultan álló rókafi, békák, halak, füvek, fák, méregfiolák, férfiak, nők, biciklikerekek, kandisznó herék, gépszíjak, varrótű, vadászrepülő? Az ember nem több, mint a tápláléklánc csúcsa, egy falunak nevezett életkeretben. Ki az az elbeszélő, aki számára az emberi beszéd ugyanolyan zaj, mint a tyúkok kotyogása, a disznó röfögése? Az egész történetnek egy vegetatív reakció, a háza előtt a padon ülve a tejbegyűjtőt váró bácsi csuklása adja meg a ritmust.
Pálfi a különösségek rendezője. Második nagyjátékfilmje, a Taxidermia brutális undorral elmondott história a múltunkról, mely mócsingként belecsüng a jelenbe. Harmadik filmjéhez – Nem vagyok a barátod – ikerpárként előtanulmányt készített óvodásokkal. Mintha ez a két munka együtt arra a kérdésre akarna felelni, amit anyukám szokott föltenni: „Hogy lesz abból a sok aranyos gyerekből annyi undok felnőtt?” Hát, úgy, mondja Pálfi, hogy az a sok gyerek se annyira „aranyos”.

Pálfi György életrajza:

Budapesten született, 1974. április 11–én

Iskolák:
2002-1995: Színház- és Filmművészeti Egyetem – filmrendező szak
1993-1995: Esztergomi Tanítóképző Főiskola – vizuális nevelés szak
1992: érettségi, Veres Pálné Gimnázium

Kitüntetések:
2007. Balázs Béla-díj
2006. Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
2010. AEGON Művészeti Társdíj

Tagság:
2002. Európai Filmakadémia
2002. Magyar Filmszövetség (2006. Játékfilmszövetség vezetőségi tag)
2001. Madzag Filmegylet

Szakmai tevékenység:

Nagyjátékfilmek:

2009. Nem vagyok a barátod – 35 mm/HDV, 50 + 90 + 90 perc – színes, dokumentumfilm + játékfilm + riportfilm
44. Karlovy Vary International Film Festival (IFF) – versenyprogram
DÍJAK: Magyar Kritikusok 2009. – különdíj
FESZTIVÁLOK: 40. Magyar Filmszemle versenyprogram, 15. Sarajevo IFF – Forum, Toronto IFF, 9. ERA New Horizont IFF Wroclaw, Cottbus FF, Montreal IFF, Göteborg IFF, Mumbai IFF, Rotterdam IFF, Sofia IFF, Triest IFF, Tallin IFF, Tessaloniki IFF, Los Angeles SEE

2005. Taxidermia - 35mm, 90 perc, színes, játékfilm
59. Cannes Film Festival (FF) – Un Certain Regard
DÍJAK: Sundance/NHK 2004. – Legjobb Európai Filmterv;
37. Magyar Filmszemle – Fődíj, Gene Moskowitz külföldi kritikusok díja, Diákzsűri fődíj, Látványtervezői díj, Legjobb férfi mellékszereplő, Legjobb női mellékszereplő; Magyar filmkritikusok díja 2007. – Legjobb rendező, Legjobb színész; Brussels European FF – Iris fődíj; Chicago IFF – Ezüst Hugo; Antalya IFF – Legjobb rendező díja; Mexico Contemporary IFF – Legjobb rendező díja; Transilvania IFF – Legjobb rendező díja; Oporto FF – Közönségdíj;  Tallinn Black Nights FF – Észt kritikusok díja; Cottbus FF – Don Quijote díj
FESZTIVÁLOK: Adelaide FF; AFM; Bergen IFF; Bermuda IFF; Brisbane IFF; Dublin FF; Etiuda & Anima FF – Cracow; Glasgow FF; Goteborg IFF; Helsinki IFF; HK Arts Centre Hong Kong IFF; Istanbul Independent FF; Karlovy IFF; London FF; Mar Del Plata IFF; Melbourne IFF; Montreal New Cinema FF; Moscow IFF; Palm Springs IFF; Philadelphia FF; Pusan IFF; Reykjavik IFF; Santa Barbara IFF; Sao Paulo IFF; Sarajevo IFF; Seoul European FF – Sponge; Seville FF; Sitges IFF; Sofia IFF; Taipei Golden Horse FF; Thessaloniki FF; Toronto IFF; Tribeca FF; Trieste FF; Vilnius FF; Zagreb IFF

2002. Hukkle - 35mm, 75 perc, színes, játékfilm
DÍJAK: 33. Magyar Filmszemle – Elsőfilmes díj, Elsőfilmes rendezői díj, Gene Moskowitz külföldi kritikusok díja, Diákzsűri fődíj, Diákzsűri elsőfilmes díj; Kritikusok díja 2003.; 10. Titanic Filmfesztivál – Közönségdíj; Európai Filmakadémia 2003. – Fassbinder-díj az év európai felfedezettjének; Santa Fe IFF – Fődíj; 50. San Sebastian IFF – Elsőfilmes zsűri különdíja; Kijev-Molodist IFF – Zsűri diploma; Cottbus – Zsűri különdíj, Diákzsűri díj, Közönségdíj, FIPRESCI különdíj; Paris, Fest.du Film de Paris – Zsűri különdíja; Torún-Young European FF – Megosztott fődíj; Hong Kong IFF – Arany Tűzmadár; Szocsi IFF – Arany Rózsa; Cleveland IFF – Legjobb Kelet-európai film
VERSENYEK: Varsó IFF; Chicago IFF; Sao Paulo IFF; Torino IFF; Stockholm IFF; Belfort; Tallin Black Nights- Diákfilmfesztivál; Tromso IFF; Trieste IFF; Angers IFF; San José IFF; IFF; Brazilia City – FICBRASILIA; Troia
FESZTIVÁLOK: Toronto IFF; Vancouver; Ankara-Fest.On Wheels; London FF; Paris-Forum des Images; Mannheim IFF; Thessaloniki IFF; Pusan IFF; Marosvásárhely-AlterNative; Palm Springs; Rotterdam IFF; Portland; Sedona; Adelaide; Belgrád IFF; Minneapolis; Mar del Plata; Szófia IFF; Ales; Semarang; Bergamo; Edmonton; New York – New Directors, New Films; Koppenhága-NATFilmfest; Oldenburg; Philadelphia; Isztambul IFF; San Francisco IFF; Greifswald; Baltimore; Maryland; Gotland; Seattle; Sydney; Brazilia City-EU FF; Wellington; Melbourne; Sarajevo IFF; Tallin, Helsinki

Rövidfilmek:

2008. Ász póker és Az ember legjobb barátja – HD, 2 x 12 perc, színes, Született lúzer HBO sorozat epizód
40. Magyar Filmszemle versenyprogram,
Busho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál – legjobb vígjáték

2003. Táltosember vs. Ikarus – Jött egy busz… c. film része
35 mm, 19 perc, színes, szkeccsfilm
35. Magyar Filmszemle – Legjobb rendezői csapat; Produceri díj;

1998. Körbe - 15 perc, színes, S 16-os, vizsgafilm
45th International Short Film Festival, Oberhausen, 1999, Sao Paolo SFF, Munchen DFF, Angers Elsőfilmes Fesztivál, New York NYUFF, Cottbus, AlterNative, Krakkó

1998. Hetedik szoba: Ördöglakat – Valaki kopog című sorozat része
32 perc, színes, Beta, harmadéves vizsgafilm, Török Sándor regényéből adaptált tévéfilmsorozat hetedik része

1997. A hal – Ikhthüsz – 27 perc, színes, Beta, másodéves vizsga
29. Magyar Filmszemle versenyprogramjában
Unicaja Televíziós Fesztivál – Különdíj

1994. Break & Csekk II. – 55 perces játékfilm, VHS
Független Film – és Videó Szemle, Békéscsaba 1995. – a legjobb játékfilm különdíja

A 2010-es AEGON Művészeti Társdíj
díjátadó estje
a Szépművészeti Múzeumban, a Múzeum+ keretében:

október 21-én 19 órától

a két vendég:
Csaplár Vilmos író
az idei AEGON Művészeti Díj kitüntetettje és

Pálfi György filmrendező,
akinek az esten adja át az AEGON Művészeti Társdíjat
Zatykó Péter, az alapító társaság vezérigazgatója

Műsorvezető: Váradi Júlia
Közreműködik: Juhász Gábor – gitár
a tavalyi AEGON-társdíjas zeneszerző és
Gyémánt Bálint – gitár
Csaplár Vilmos műveiből Elek Ferenc színművész olvas fel

További információk:

Eszéki Erzsébet
a program kidolgozója,
szakmai vezetője
aegondij@aegon.hu

Drevenka Edit
AEGON Magyarország Zrt.
pr-vezető
pr@aegon.hu

Páratlan páros elismerés:

Közeleg a 2010-es AEGON Művészeti Társdíj átadása

Szerencsére az állami kitüntetések mellett ma már akadnak magántámogatói kezdeményezésre született,  komoly pénzösszeggel is járó művészeti elismerések hazánkban, igaz, olyan nincs másik, amelynél összekapcsolódna két művészeti ág.

Ilyen, különleges elismerést hozott létre 2006-ban az AEGON Magyarország Zrt.: a nettó hárommillió forinttal járó AEGON Művészeti Díjat, valamint a nettó kétmillió forintos AEGON Művészeti Társdíjat. A célunk az volt, hogy ezzel is elismerjük és támogassuk a kortárs magyar művészeket, a korunkban születő, kiemelkedő alkotói teljesítményeket, a díjjal felhívjuk a figyelmet jelentős művészekre és műveikre, továbbá a nyitottság, a mások iránti érdeklődés fontosságára.

Itt ugyanis összefonódik két művészeti elismerés: míg az AEGON Művészeti Díjat kortárs magyar író kaphatja meg az előző esztendőben napvilágot látott, kiemelkedő jelentőségű szépirodalmi művéért, szakmai zsűri döntése nyomán, az AEGON Művészeti Társdíjra már az kizárólag az AEGON-díjas író jelölhet fél évvel később kortárs magyar művészt – másik művészeti ágból. Olyan alkotót, akit ő maga erre az elismerésre méltónak tart.

Amikor Kovalik Balázs 2008 őszén, Térey János jelöltjeként, átvette az AEGON Művészeti Társdíjat, a hazai operajátszásba életet vivő rendező egy interjúban elmondta: ez a díj azért jelent sokat számára, mert „tisztességesen szubjektív”, hiszen itt egyetlen alkotó jelöl másik művészt a társdíjra, méghozzá egyedül, úgy, hogy nem tolja a felelősséget másokra, kuratóriumokra. Ahogy Kovalik Balázs hozzáfűzte: Térey János személyében olyan alkotó jelölte őt, akinek a figyelme és a véleménye rendkívül sokat jelent számára.

Az eddigi AEGON Művészeti Díjjal és Társdíjjal elismert művészek:

2006: Spiró György (a Fogság című regényéért), a társdíjas Jeney Zoltán zeneszerző volt
2007: Rakovszky Zsuzsa költő, író (Visszaút az időben című verseskötetéért), aki Vojnich Erzsébet festőművészt jelölte az AEGON Művészeti Társdíjra
2008: Térey János költő (Asztalizene című verses színművéért), a társdíjas Kovalik Balázs rendező volt
2009: Jónás Tamás költő (Önkéntes vak című kötetéért), ő Juhász Gábor zeneszerző-gitárost jelölte a társdíjra
2010: Csaplár Vilmos író (Hitler lánya című regényéért)

Csaplár Vilmos 2010 áprilisában vette át az elismerést az AEGON Magyarország Zrt. vezérigazgatójától, Zatykó Pétertől, Hitler lánya című regényéért. Így most Csaplár Vilmoson a sor, hogy megnevezze jelöltjét az AEGON Művészeti Társdíjra.

Csaplár Vilmos október 7-én, 10 órakor kezdődő sajtótájékoztatón árulja el, kit javasolt társdíjasnak.

Az alapelvek szerint egy biztos: a választott művész nem lehet író, költő. A többit október 7-én tudjuk meg az AEGON Magyarország székházában.

Az ünnepélyes díjátadás október 21-én 19 órakor lesz a Szépművészeti Múzeumban, a Múzeum+ keretében, amelynek aznap esti műsorán az idei két AEGON-díjas művésszel találkozhat a közönség, természetesen felolvasások, improvizatív zene és vetítés kíséretében. A műsorvezető Váradi Júlia, Csaplár Vilmos műveiből Elek Ferenc színművész olvas fel. Gitáron a tavalyi AEGON Művészeti Társdíjjal elismert zeneszerző, Juhász Gábor játszik szólóban, illetve duóban egy fiatal, tehetséges tanítványával, Gyémánt Bálinttal.

További információk:
Eszéki Erzsébet
a program kidolgozója, szakmai vezetője
aegondij@aegon.hu

Művészeti díjas: Csaplár Vilmos

A 2010-es AEGON Művészeti Díj kitüntetettje:
Csaplár Vilmos
a Hitler lánya című kötetéért

A zsűri nevében Gács Anna rövid indoklása:

A Hitler lánya merészen eredeti vállalkozás: anekdotákat, vicceket, történelmi apokrifeket és valóságos forrásokat dolgoz össze szövevényes, de biztos kézzel szerkesztett történelmi regénnyé. Hősei között találkozunk a történelem valódi szereplőivel és az írói fantázia teremtményeivel is – például Adolf Hitlerrel és Kucor Fannival, Kasztner Rezsővel és Kujeda Éliással -, akik mind háromdimenziós, hihető figurákként futják be hihetetlen sorsukat. A szerteágazó elbeszélés jó fél évszázadot ölel fel, s bejárja Magyarországot dél-kelettől észak-nyugatig, miközben egyre komorabb képet fest a mindenkori hatalom gépezete és az egyéni sors kapcsolatáról. Csaplár Vilmos regényét nem utolsó sorban az teszi rendkívül izgalmassá és rendhagyóvá, hogy képes összebékíteni két, látszólag összebékíthetetlen dolgot: elbeszélője egyfelől jóízűen sztorizó kisembernek hat, másfelől a végzet szenvtelen végrehajtójának. Ebből a kettősségből következik az is, hogy a Hitler lánya egyszerre végtelenül olvasmányos, fordulatokban gazdag, magával ragadóan fanyar humorú regény, ugyanakkor hátborzongató, groteszk vízió a 20. századi magyar történelemről.

A teljes laudáció megtekinthető itt.

Csaplár Vilmos életrajza:

• 1947-ben született Újpesten
• 1966-67: az ELTE JTK hallgatója
• 1967-72: az ELTE BTK hallgatója, magyar szakon
• 1971-72: a Jelenlét című egyetemi irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője
• 1976-83: az Új Tükör szerkesztője
• 1975: az Add tovább! című antológia szerkesztője
• 1988-90: A lap főszerkesztője
• 1993-94: a Demokratikus Charta szóvivője
• 2003-tól a Szépírók Társasága elnöke

Művek:

• Lovagkor (novellák, 1971)
• Két nap, amikor összevesztünk, vagyis a történetírás nehézségei (kisregény, 1972)
• A királylány szivacskabátja (meseregény, 1974)
• Vásárlóink figyelmébe ajánljuk a Zaporozsec ‘968-as típusú gépkocsit (novellák, 1975)
• A kék szem és a rózsaszínú mellbimbó históriája (1980)
• Elõtanulmány a szép epikus korszakunk című regényhez (szövegek, 1981)
• A kételkedés útjai (válogatott novellák, 1982)
• Egy látkép története (regény, 1986)
• Pénzt, de sokat! (tényregény, 1987)
• Kurva vagyok (tényregény, 1989)
• Zsidó vagyok Magyarországon (tényregény, 1990)
• Magyarország, te dög! (esszék, 1991)
• A demokrácia álarc az  ördög ábrázatán (esszék, 1992)
• Momi lába (regény, 1993)
• Gyermekkor, földi körülmények között (1994)
• Az isten (esszé, 1995)
• Én (szövegek, 1996)
• Vassal a testben (novellák, 1997)
• Semmit, örökké (szövegek, 2000)
• Igazságos Kádár János (regény, 2001)
• Vadregény (regény, 2003)
• Hídregény (fotóalbum-szöveg, fotó: Szebeni András, 2007)
• Hitler lánya (regény, 2009)

Dráma:

• Tüzes Angyal (Szikora János, Pécsi Nemzeti Színház, 1994)

Megvalósult forgatókönyvek:

• 1980: Nárcisz és Psyché (Bódy Gábor)
• 1983: Kutya éji dala (Bódy Gábor)
• 1990: Pénzt, de sokat! (TV-film, Málnay Levente)
• 1996: Asszony (Erdélyi János, Zsigmond Dezső)
• 2001: Kísértések (Kamondy Zoltán)
• 2004: A Szent Lőrinc folyó lazacai (András Ferenc)
• 2006: Vadászat angolokra (Bagó Bertalan)

Ösztöndíjak:

• 1975-76: International Writing Program, Iowa City, Egyesült Államok
• 1987-88: Soros Alapítvány, Budapest
• 1995: Soros Alapítvány, Budapest
• 2000-2001: Internationales Künstlerhaus, Villa Concordia, Bamberg, Németország
• 2005: az NKA alkotói ösztöndíja

Díjak:

• 1991: IRAT-díj
• 1998: József Attila-díj
• 2003: Füst Milán-díj
• 2005: Magyar Köztársaság Babérkoszorús Írója
• 2006: Balázs Béla-díj
• 2007: Csernus Ákos-díj
• 2009: Budapestért-díj
• és most már 2010: AEGON Művészeti Díj

Néhány írás a Hitler lányáról, interjú Csaplás Vilmossal:

- Litera: www.litera.hu/hirek/arrol-irok-amit-nem-tudok és http://www.litera.hu/hirek/%E2%80%9Eregen-jobban-szerettem-kiejteni-a-szot-hogy-en
- Élet és Irodalom: ÉS-kvartett Csaplár Vilmos Hitler lánya című regényéről (Élet és Irodalom, 2009. június 5-i szám): http://www.es.hu/index.php?view=doc;23117
- régebbi ÉS-interjú (Egyszerre több író vagyok, Csaplár Vilmossal beszélget Szikszai Károly, Élet és Irodalom, 2002. december 13-i szám): http://www.es.hu/index.php?view=doc;272

Jelölések 2010

Az AEGON Magyarország Zrt. 2006-ban alapította az AEGON Művészeti Díjat azzal a céllal, hogy elismerje a kiugró szépirodalmi teljesítményeket, s a díjjal is felhívja a közvélemény figyelmét az alkotókra. A díjat élő magyar író kaphatja az előző évben újdonságként napvilágot látott, kiemelkedő jelentőségű szépirodalmi művéért.

A szakmai zsűri döntése szerint 2006-ban Spiró György vehette át első ízben az AEGON Művészeti Díjat a Fogság című regényéért. 2007-ben Rakovszky Zsuzsa kapta meg az elismerést Visszaút az időben című kötetéért, 2008-ban Térey János az Asztalizene című színművéért, tavaly pedig Jónás Tamás vehette át az AEGON Művészeti Díjat Önkéntes vak című verseskötetéért.

Mivel az AEGON szeretne nyitni a társművészetek felé, ezért nem egyetlen irodalmi díjat hozott létre, hanem az elismeréssel együtt a „párját” is: az AEGON Művészeti Társdíjat, amelyre már a díjazott író jelölhet másik magyar művészt – másik művészeti ágból. Olyan valakit, aki valami jelentőset hozott létre, a akire fontos ezzel a díjjal is felhívni a figyelmet.

2006-ban Spiró György Jeney Zoltán zeneszerzőt jelölte az AEGON Művészeti Társdíjra, 2007-ben Vojnich Erzsébet festőművész vehette át a társdíjat Rakovszky Zsuzsa javaslatára, tavaly pedig Térey János jelöltje Kovalik Balázs operarendező volt. Tavaly, 2008-ban Juhász Gábor zeneszerző, gitáros volt Jónás Tamás jelöltje, így ő kapta meg a negyedik AEGON Művészeti Társdíjat. Az alapító társaság vezetői az AEGON Művészeti Díjat minden esztendőben tavasszal adják át, az AEGON Művészeti Társdíjat pedig a díjazott író döntése után, fél évvel később, ősszel.

A zsűri döntése előtt ezúttal is irodalmi lapok, műhelyek vezetőit kértük fel arra, hogy tegyenek javaslatot a jelöltekre. Mivel 2006 ősze óta a hazai irodalmi élet színe-java fellépett már vendégként a Képzett társítások – AEGON-esteken, ezért őket is megkértük, hogy küldjék el jelöltjüket a 2010-es AEGON Művészeti Díjra. A zsűri a javaslatok beérkezése után döntött arról, ki kapja a 2010-es AEGON Művészeti Díjat.

A 2009-ben napvilágot látott szépirodalmi művek, amelyek a zsűrizés utolsó körében szerepeltek, a következők:

1. Csaplár Vilmos: Hitler lánya (Kalligram)
2. Darvasi László: Virágzabálók (Magvető)
3. Kemény István: Kedves ismeretlen (Magvető)
4. Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta (Magvető)
5. Kukorelly Endre: Ezer és 3 (Kalligram)
6. Podmaniczky Szilárd: Szép Magyar Szótár (Podmaniczky Művészeti Alapítvány)
7. Schein Gábor: Egy angyal önéletrajzai (Jelenkor)
8. Tóth Krisztina: Magas labda (Magvető)
9. Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben (Magvető)
10. Varga Mátyás: Hallásgyakorlatok (Magvető)

Azt, hogy ki veheti át az idén az AEGON Művészeti Díjat, 2010. április 13-án, a 11 órakor kezdődő sajtótájékoztatón ismertetjük az AEGON Magyarország székházában.

További információk:

Eszéki Erzsébet
a program kidolgozója, szakmai vezetője
aegondij@aegon.hu

Jelölések 2010

Az AEGON Művészeti Díj 2006-os alapítás óta minden évben felkértük az irodalmi szerkesztőségek vezetőit vagy a könyvkritikai rovat vezetőjét, hogy küljék el javaslatukat, jelöltjüket a következő AEGON Művészeti Díjra. Mivel 2006 ősze óta a hazai írók színe-java fellépett már az AEGON-estek valamelyikén, ezért úgy döntöttünk: ezúttal megkérjük őket is, hogy küldjék el, ők kit tartanának méltónak a 2010-es AEGON Művészeti Díjra. Összesen 27 főszerkesztő vagy rovatvezető, valamint író küldte el a válaszát. Az összesítés után a jelöltek listája a 2009-ben újdonságként megjelent művek közül a következő:

• Balla Zsófia: A nyár barlangja
• Csaplár Vilmos: Hitler lánya
• Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
• Darvasi László: Virágzabálók
• Géczi János: Anekdota (Tiltott ábrázolások könyve)
• Kántor Péter: Megtanulni élni
• Kemény István: Kedves ismeretlen
• Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon
• Kovács András Ferenc: Sötét tinta, néma tus
• Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek
• Kukorelly Endre: Ezer és 3 avagy a nőkben rejlő szív
• Nyerges András: Tévelygéses kora
• Tóth Krisztina: Magas labda
• Podmaniczky Szilárd: Szép Magyar Szótár
• Sándor Iván: Az argoliszi öböl
• Schein Gábor: Egy angyal önéletrajzai
• Solymosi Bálint: Tiszta sor
• Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben
• Varga Mátyás: hallásgyakorlatok

A 2009-es AEGON Művészeti Társdíjas: Juhász Gábor

Jónás Tamás, a 2009-es AEGON Művészeti Díjjal elismert költő rövid indoklása:

Juhász Gábor már régen nem zenész. Zenészként elsajátította, sőt, kisajátította magának mindazt, amit lehetett, és csendesen továbblépett: elkezdett beszélni. Műveltsége, szakmai tudása, zeneszerszáma kezd mellékessé válni, a dalokból, a hangulatokból, a lemezekből egy olyan művész szól hozzánk, aki ugyan zenéül beszél, de azt mondja és úgy, amit a beszélgetőtársa hallani akar és hallani tud. A mindennapjaiban amúgy szelíd, halk embert én konoknak és hangosnak képzelem: elénk tárja megcáfolhatatlan igazságainkat, a szomorúságainkat, s hogy el tudjuk azokat fogadni, a magáéinak hirdeti őket. Kell egy kevés idő és valamennyi indok, hogy annak lássa más is, aminek én: duhaj, hedonista észtnek. Juhász Gábor alakítja – és végső soron megalakítja maga körül a világot. Szerénytelenül teremt, és nagyon okosan újrateremt.

Juhász Gábor életrajza

AEGON Művészeti Társdíj átadás

Az AEGON Művészeti Díjat az idén tavasszal Jónás Tamás költő vehette át Önkéntes vak című művéért, így tehát most rajta a sor, hogy megnevezze jelöltjét az AEGON Művészeti Társdíjra. Ebből az alkalomból sajtótájékoztatót tartunk, amelyen részt vesz Zatykó Péter, az AEGON Magyarország Zrt. vezérigazgatója. Jónás Tamás költő ott árulja el, kit jelölt az AEGON Művészeti Társdíjra.

A sajtótájékoztató időpontja: 2009. szeptember 29-e, kedd 11 óra
Helyszíne: az AEGON Magyarország székháza
(Budapest, IX. ker., Üllői út 1. Bejárat a Kálvin tér felől).