Jelöltek 2017

Vörös István

Thomas Mann kabátja

Ajánló
Milyen egy zseniális regény vagy zenemű? Érezni rajta, hogy szerzője akarva vagy akaratlanul szerződést kötött az ördöggel? Ha Goethe a nagy politikai karrierre szomjas tudós és az ördög kapcsolatát mutatja be, Mann egy nagy zeneszerző zsenialitásának árát, akkor ebből a könyvből megtudhatjuk, hogy egy egyedileg szabott nagykabát ára is lehet a zsenialitás. És a zsenialitás eléréséhez szinte mindig külső segítség kell. Az ördögtől? Akár. De lehet máshonnan is. Ez a regény a kabátszabás túlvilági kalandjait úgy próbálja feltölteni a szükséges mértékű zsenialitással, hogy segítséget kér egy másik kabát, egy magyarországi gyerek kabátjának történetétől. És ha ezek nem alkothatnának együtt regényt, ahogy, mondjuk, a fekete és a fehér alkotja bizonyos mintázat mellett a pepitát, akkor jön a történetszabó, és e történet kiszabásakor egy emberinél zseniálisabb világ és társadalom képe is földereng. Az elefántoké. De csitt, a titokra csak a könyvből derülhet fény. Mert van titok, és van fény, ami ezt a derűt ránk szórhatja.
CV
Vörös István állítólag 1964-ben született, állítólag Thomas Mann minden regényét olvasta, a többségüket többször is, de ettől még állítólag nem képzeli magát Thomas Mannak, állítólag remekül kiismeri magát Bakonymérőn és más kitalált magyarországi nagyközségekben és kisvárosokban, állítólag nemcsak a jelenükben, hanem járt ott jóval korábban is, még születése előtt, felhasználva az irodalom időutaztató képességét. Nagykabátját nemrég kidobta, jelenleg van egy irhája, egy átmeneti kabátja, a dzseki, zakó és bőrzakó itt nem számít. Egyszer abban a nagykabátban a budapesti repülőtéren angolnak nézték, de New Yorkba érve már orosznak. Állítólag meg akarja írni az elefántok történelmét, ennek előtanulmányaként majdnem 30 könyvet adott ki, kb. ugyanennyi színházi bemutatója volt. Fordít csehből, németből, angolból; fordítják ezeken a nyelveken kívül is néhányra. Elefántokkal is beszélget, egyszer állítólag eggyel sikerült össze is vesznie.