Jelöltek 2017

Tóth Krisztina

Párducpompa

Ajánló
Posta, trolibusz, orvosi ügyelet, plázasétány, iskola, végállomás, tömött vasúti kocsi, kutyafuttató - Tóth Krisztina ötven története a mi mindennapi életünkben játszódik. Mintha mi állnánk saját magunk előtt a sorban. Gogol szelleméhez hűen: ha nevetünk, magunkon nevetünk. Már pedig abszurd humorból és empatikus iróniából itt nincs hiány. A Párducpompa elbeszélései groteszken realista pillanatfelvételek, lírai lassítások, precíz megfigyelések arról, miképpen élünk és félünk a mai Magyarországon. Pontos történetek az útvesztésről út közben. A bevándorlásról és a kivándorlásról, a szegénységről és a betegségről. A Blaha Lujza térre az aluljáróból huszonöt lépcsőfok vezet a felszínre, derül ki az egyik írásból. Haza a mélyben. Ilyenek ezek a megható és megrázó novellák is: grádicsonként érzékeljük a különbséget a lent és a fent között, a hatalmi agresszió és az emberi szolidaritás között. A Párducpompa olyan, mintha egy teljes kört mennénk valamelyik trolival: ugyanott vagyunk, mint ahol felszálltunk, mégis máshogy és máshová érkezünk meg.
CV
Tóth Krisztina 1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán, majd 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán. Tóth Krisztina az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb költője, napjaink egyik legolvasottabb írónője, aki markáns hangvételű és jelentős közönségsikert arató rövidprózáival és regényével is beírta nevét a magyar irodalmi életbe. Első kötete – a Radnóti Miklós emlékéremmel elismert – Őszi kabátlobogás. 1990 és 1992 között ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban és kortárs francia költészetet fordított. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1997-ben Az árnyékember. Új és válogatott verseit 2001-ben Porhó címmel már a Magvető Kiadó jelentette meg. 2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva (Magvető) címet viselő kötet. A Vonalkód (Magvető, 2006) novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett. Ez az időszak alakította ki Tóth Krisztina generációjának értékrendjét, ízlésvilágát, kitörölhetetlen félelmeit, megváltoztathatatlan reflexeit. A kötetből készült hangoskönyvön a novellák Pelsőczy Réka előadásában hallhatók. A Magas labda (Magvető, 2009) című verseskötetének csodálatos és megrázó szövegeiben a lírai én a legdrámaibb helyzetekben is összpontosítani tud a lényeges mozzanatokra, melyek létünk titkait tárják föl. 2009-es Hazaviszlek, jó? című, tárcanovellákat és publicisztikai műveket tartalmazó kötetére végtelen motívum- és műfajgazdagság jellemző. Az ötven írást az teszi kiemelkedővé, hogy a szerző minden esetben túllendül az aktualitáson, és az egyszeri pillanattól a teljességig jut el. A Magvetőnél megjelent könyvben szereplő írásokat többek között a Nők Lapja, a Népszabadság és az Élet és Irodalom közölte. A Pixel (Magvető, 2011) a fájdalmasan szomorú kapcsolatok krónikája. Az egymásra épülő fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egész, egyedi színű, izgalmas fejezetek, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. 2013-ban jelent meg Tóth Krisztina első regénye, az Akvárium a Magvetőnél. Ebben egy nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világot rajzol elénk. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal” tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát. 1989-es első kötetének, az Őszi kabátlobogás megjelenésének huszonötödik évfordulójára adta ki a Magvető a 25 írást tartalmazó Pillanatragasztót. A történetek mindegyike egy-egy pillanatfelvétel Magyarországról, tükörcserép az elmúlt negyedszázadból. A könyvben a szenvtelennek tűnő elbeszélő végtelenül pontosan láttatja az emberek közti bonyolult viszonyok rendszerét, és a nehéz sorsok, olykor groteszk jelenetek elmesélése közben minduntalan megcsillan a szerző kifinomult és szarkasztikus humora. Tavaly jelent meg a Magvetőnél Világadapter című verseskötete, amely rövid idő alatt két kiadást ért meg. A Világadapter hol játékosan, hol megrázó komolysággal az idő múlásáról, a távolodásról, a fájdalmakról és veszteségekről mesél. Gyerekkönyveket fia születése, 1998 után kezdett írni. A gyerekirodalomban szokatlan témájú, humoros hangvételű, a tabutémákat könnyedén feldolgozó műveivel hívta fel magára a figyelmet. A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette. A Magvető Kiadónál megjelent művei Porhó (2001), Síró ponyva (2004), Vonalkód (2006), Állatságok (2007), Vonalkód – hangoskönyv (2007), Szabó T. Anna–Tóth Krisztina–Varró Dániel: Kerge ABC (2008), Magas labda (2009), Hazaviszlek, jó? (2009), Pixel (2011), Akvárium (2013), Pillanatragasztó (2014), Világadapter (2016), Felhőmesék (2017), Párducpompa (2017), Zseblámpás mesék (2017) Díjai Radnóti-díj (1990), Soros-ösztöndíj (1992), Móricz-ösztöndíj (1993), Műfordítói-jutalom (1994), Illyés Gyula-díj (1994), Graves-díj (1996), Déry-jutalom (1996), Zoltán Attila-díj (1996), Soros-ösztöndíj (1999), József Attila-díj (2000), Vas István-díj (2001), Palládium-díj (2002), Édes Anyanyelvünk Pályázat I. helyezett – vers kategóriában (2004), Az Év Könyve-díj A londoni mackók című kötetért (2004), Szépírók Társaságának Díja (2005), Gemini-díj (2005), Castel Goffredo irodalmi különdíja (2006), Márai Sándor-díj (2007), Quasimodo-emlékdíj (2008), Magyar Köztársaság babérkoszorúja díj (2009), Nizzai Kavics-díj (2009), Artisjus Irodalmi Díj (2010), Bárka-díj (2010), Alföld-díj (2014)