Skip to main content

Jelöltek 2018

Agave Könyvek

Európa Könyvkiadó

Csepelyi Adrienn

Belemenés - Futball és egyéb társművészetek

A Belemenés egyszerre futballkönyv és látlelet a szenvedélyről. Húsz év története. Benne van a megyei másodosztály nyersesége és a topfutball fényűzése – benne a katarzis és a totális megsemmisülés. A szerző kellő öniróniával szemléli önnön reménytelenségét: az irracionális döntések sorozatát. Sajátos humorral meséli el a futball miatt született és tönkrement szerelmeket, az egész hátat beborító futballtetoválást és a párhuzamos dimenziót, ahol a legszánalmasabb hazugságokat is fapofával lehet előadni. Közben pedig felnő egy kislány, és eljut oda, ahová mindig is vágyott.
Hargitai Miklós

És bocsásd meg vétkeinket

Azért mondott igent az Istennek, mert nemet mondott neki egy lány. Azért állt az egyház szolgálatába, mert nem akarta, hogy a világi hatalomnak köze legyen az életéhez. De a politika elől a gyóntatószékben sem lehet elbújni, és a kísértés a templom falai között is megtalál. A pap, aki a történetet elmeséli, a saját kárán tanulja meg, hogy a lelki békességet olykor könnyebb elveszíteni a templomban, mint megtalálni. Ráébred, hogy az isteni parancsolatokon túl semmi sincs kőbe vésve, és néhány gyónás nyomán - amelyekbe mi is belehallgathatunk - úgyszólván minden megkérdőjeleződik benne, amiben addig szilárdan hitt. A gyónás remek alkalom mindannak a végiggondolására, amire máskor nem jut idő: hit és hatalom viszonyáról, a könyörületességről, az áldozathozatalról, a felebaráti szeretetről, a világra váró csapásokról, a népvándorlásokról és a klímakatasztrófákról sehol máshol nem lehet olyan elmélyült beszélgetéseket folytatni, mint a gyóntatószékben, ahol mindenkit végighallgatnak, és minden szót megmérnek a bibliai tanítás mérlegén. Ám a gyónás kockázatos.
Szöllősi Mátyás

Simon Péter

A Simon Péter a fiú regénye. Az ő küldetése, útja, kálváriája. Egy harminchárom éves férfié, aki élete fordulópontján számot vet minden gondolatával, szavával, cselekedetével és mulasztásával. Simon diakónus. A feleségét elvesztette, a szülei rég különváltak. Egy napon betegen és rozogán felbukkan évek óta nem látott apja, és „meggyónja” Simonnak, hogy annak idején egy házasságon kívüli, titkos kapcsolatából született egy másik fia is. A Váltóáram című kötet utolsó novellájának ebből az alaphelyzetéből kiindulva Szöllősi Mátyás olyan hosszú útra bocsátja hősét, hogy azt a regényidő egyetlen napja alatt lehetetlen bejárni. Ahhoz egy emberöltő tapasztalata is kevés. Mert nem ismerjük, nem értjük, sokszor nem tiszteljük és nem szeretjük egymást – sőt néha még magunkat sem. Holott ha ezen változtatni akarunk, ha meg akarjuk váltani a világot, előbb nekünk magunknak kell megváltoznunk. A Simon Péter nyitott mű, sok szabadságot enged az olvasónak. Egyedi, erőteljes szólam a kortárs magyar irodalom polifóniájában.

Helikon Kiadó

Benedek Szabolcs

Kádár hét napja

Különleges és fontos történelmi és egyben pszichológiai regény Benedek Szabolcs új könyve. Annak a hét novemberi napnak a történetét meséli el, amely nemcsak Kádár János, hanem az ország számára is sorsfordítónak bizonyult. 1956 novemberében Kádár, a Nagy Imre-kormány államminisztere rádióbeszédében hitet tett a nemzeti felkelés győzelme és a függetlenség mellett. Majd eltűnt, és hét nappal később tért vissza Budapestre, immár a forradalmat leverő szovjetek által támogatott új országvezetőként – azaz a forradalom árulójaként. Benedek Szabolcs példás mértéktartással, amennyire csak lehet, a megismerhető, felkutatható tényekre támaszkodva s ugyanakkor a történelmi dokumentumokból és visszaemlékezésekből kiolvashatatlan részleteket finom pszichológiai érzékkel kitöltve keresi a választ arra a kérdésre, hogy az 1956-os forradalom kezdeti hívéből hogyan lett annak eltiprója. Benedek Szabolcs eddigi munkáival is a magyar próza élvonalába tartozott, s most megírta eddigi legfontosabb s minden bizonnyal maradandó könyvét, amely nemzeti-történelmi tudatunk számára különleges fontosságú.
Cserna-Szabó András

Az abbé a fejével játszik

Egy könyv, mely a Teremtéssel kezdődik, és az Apokalipszissel végződik. És közben korokon és helyszíneken száguldunk keresztül – a történelem és az irodalom nagy alakjait ismerjük meg olyan közelről, mint még talán soha: Martinovics Ignácot, Lenint és Szamuelyt, Kosztolányit és Édes Annát, Ottlikot, Gogolt és így tovább… És nemcsak nagy, híres vagy hírhedt alakokat, hanem számtalan kicsit, jelentéktelent is – de a története mindegyiknek groteszk. Mert Cserna-Szabó könyve ezt sugallja: minden emberi történet groteszk, ha egy kicsit közelebbről megnézzük, és azt is, hogy ezek a történetek ezer szálon kötődnek egymáshoz, s így együtt olyan karnevál képét mutatják, amely egyszerre keserű és végtelenül mulatságos. Cserna-Szabó András sok nagyszerű és népszerű könyvet írt már, de ez eddig a legnagyobb vállalkozása: egy regényben elmesélni mindent – vagy szinte mindent.

Lackfi János

Levágott fül

Lackfi János sok mindent ír, főleg verseket, és persze prózaírónak is kiváló – amint ezt ezzel a legújabb kötetével is bizonyítja, amely a Rozsban a fogó távoli rokona. Főhőse egy kamasz fiú, aki nagyon nincs kibékülve a világgal (egy kamasz fiú miért lenne?), és persze önmagával sem – a szerelem és a test fontos dolgait például még meg kell tanulnia. Óriási érzelmek dúlnak benne – és az élete egészen új irányt vesz, amikor talál egy levágott fület. Nyomozni kezd, majd ebből rendőrségi ügy lesz, utána pedig ámokfutás, élet-halál harc, verseny az idővel. Egy srác áll szemben a világgal, keresi a dolgok értelmét, harcol Istennel, a családjával, a többi emberrel… És van egy vak lány, akibe talán szerelmes, és aki maga is meséli, meséli az életét, és neki is elég durva a története.

Jelenkor Kiadó

Aczél Géza

(Szino)líra 2.

Aczél Géza különös értelmező szótárának e második kötete is az utóbbi évtizedben született önéletrajzi trilógiában – (vissza)galopp, (kontra)galopp, (búcsú)galopp – kialakított és készre csiszolt versformát és dikciót, a „faltól falig” érő, rímtelen verssort alkalmazza, amelyet belülről bokrosan burjánzó belső rímek tördelnek fel, érdekes feszültséget hozva létre a nagylélegzetű szabadvers és a makáma közötti állandó ingadozással. A hosszú sorok tizenkét soros versszakokat alkotnak, az így létrejövő szócikkek pedig többnyire önéletrajzi fogantatásúak, így válnak egy lassan több évtizedes, töredékességében is monumentális múltidézés részleteivé.
André Ferenc

szótagadó

Mihez kezdhetnek magukkal azok, akiknek elfogyott a nyelvük? Mit lehet tenni a nyelven túli árnyalatok közé beszüremkedő bizonytalansággal? Meddig feszíthető az ember és állat közötti képzelt határ? És miféle vízummal lehet azt átlépni? A szótagadó a hallgatás árterei, a beszéd általi kimondhatatlanság és a ki nem mondás általi közlés alakzatai között oszcillál, a generációs helykeresés, a depresszió, a szorongás, a menekülési kényszer, a görcsös ragaszkodás és ezek összjátékai kerülnek rendre párbeszédbe. A kötött versformákba oltott zeneiség leépítése, a grammatika börtönében vezeklő szófegyencek felszabadítása és a szerzőiség körvonalainak elhomályosítása körül próbál tájékozódni.
Babiczky Tibor

Félbehagyott költemények

Miért hagy félbe az ember egy verset? Talán nem tudja befejezni? Vagy nem is akarja? Esetleg azok a dolgok törtek félbe, amelyekről ezek a versek beszélnek? Vagy mégiscsak készen vannak így, ahogy a csonka hold is? Ha belelapozunk, nem biztos, hogy azonnal megkapjuk a választ. Sokkal valószínűbb, hogy haza kell vinni a könyvet. Olvasni, aztán félbehagyni. Megint olvasni. Míg el nem készül bennünk a vers.

Bartók Imre

Jerikó épül

Miként elbeszélhető az, ami sosem vált tapasztalattá? Milyen javaslatai vannak Kafkának az újszülött macskák kivégzésére vonatkozóan? Miért, hogy a tudással, miként a Prédikátor figyelmeztet rá, csak a kínt jöttünk gyarapítani? A Jerikó épül önéletrajz, családregény és nevelődési regény meghökkentő elegye, amelyben állandó feszültség vibrál a gyerekkor emlékei és a felnőttkori visszatekintés között. Az elbeszélő az 1980-as, 90-es évek személyes tapasztalatai nyomán mutatja be annak a szellemi fejlődésnek az útját, amelynek végpontjáról a múlt értelmezhetővé tehető.

Földényi F. László

Az eleven halál terei

Földényi F. László legújabb könyve a reneszánsz kori racionalista várostervektől a Kafkáig és a halálgyárakig vezető ívet vázolja fel, a festő Goya szellemében, aki szerint „az ész álma szörnyeket szül”. Azzal, hogy az egykori építészek a romolhatatlanságot a mulandó földi világban igyekeztek felmutatni, az időt óhatatlanul az időtlenségnek áldozták fel. A rációt végletekig feszítették, míg az végül embertelenné torzult. Az egykori utópikus városterveket nem nehéz a jövő felől nézni, amely napjainkra lehetővé tette a totális kontrollt. A 20. század az addig elképzelhetetlen rémtetteivel nem szembefordult azzal, ami korábban „eszményinek”, „hibátlannak” látszott, hanem ellenkezőleg: beteljesítette azt.
Lanczkor Gábor

Monolit

Nem címkének szánom, de azért szögezzük le a földrajzi tények okán, hogy Lanczkor Gábor költészete dunántúli fogantatású. Pannon. Oldottság és derű, félálombeli nyugalom, létezik még ilyen? Egyensúly és ritmikus életigény? Ahogyan a rímekkel bánik a költő, az az eljárás már a védjegye, mégpedig a szabadság jeleként: időnként kellenek neki a sorvégi csengők, de sohasem bármi áron. Lanczkor verseit lapozva fölmerül a kérdés: fontos-e, hogy az olvasó a fölvonultatott műveltséget és háttéranyagot, távoli vonatkoztatási pontokat egytől egyig ismerje? Például Indiát. Amrita Sher-Gil festészetét, Dürer nyulát, Vajda Lajos lovait, Csontváry ölyvét. A kultúrát, amely nem bír abbamaradni. Szerintem nem, vágnám rá kapásból. Azért valljuk be, akkor jársz jól, ha képben vagy. Térey János
Mohácsi Balázs

hungária út, hazafelé

A történések és képzelgések színtere hangsúlyosan és határozottan egy város – Mészöly Miklós szerint az ország egyetlen nyugatias, urbs típusú városa. A jellegzetes, némelykor egyenesen mitikus vagy kultikus pécsi helyszínek, a látvány, a pillanat mélyére hatoló friss képek és pontos észrevételek azonban, sajátos Arcimboldo-portré gyanánt, egy fiatalember jellegzetesen huszonegyedik századi, mégis összetéveszthetetlenül egyedi önarcképévé állnak össze.
Papp Sándor Zsigmond

Gyűlölet

Nem könnyű a családi múltat faggatni, ha már nincs kitől kérdezni. Loboncz Márton, immár Budapesten élő építészmérnök, jó évtizede maga mögött hagyta az erdélyi kisvárost, ahol felnőtt, anyja halála után azonban úgy dönt, megkeresi börtönből szabadult, rég nem látott apját. Miközben az apa nyomait kutatja, nem csupán a szülők, nagyszülők sorsának eltitkolt, elhallgatott történetei merülnek fel a romániai diktatúra 1970-es, 80-as éveiből, de szembesülnie kell azzal, hogy a mindent elemésztő gyűlölet, mint egy hibás gén, elkerülhetetlenül öröklődik tovább a sorsában. Megszakíthatja-e ezt a végzetes sorozatot egy tarkóra mért ütés? Papp Sándor Zsigmond új regényének szereplői egyként vergődnek egy sötét parancsuralom korlátai között és végletes érzelmeik fogságában. Vajon a szeretet vagy a gyűlölet bizonyul kitartóbbnak egy életen vagy akár nemzedékeken át?

Simon Márton

Rókák esküvője

Simon Márton harmadik kötetének költészete egyenes beszéd, kitérőkkel. Egy olyan belső monológ felvétele, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tartó irracionalitást. Néha nehéz különbséget tenni élők és holtak között: van, aki távozik, és van, aki visszajár. Az emberi beszédet meg-megrepesztik a természet és a technológia szívhangjai. Belebotlunk egy papírpohárba, és mire felnézünk, a versmondatba már besétált egy őz. Vagy egy róka, amelyben a legtöbb hagyományos kultúra szerint soha nem lehet megbízni. Simon Márton versei azonban egy olyan világról szólnak, ahol lehet, hogy már csak a rókákban bízhatunk.

Térey János

Káli holtak

„Tériszonyt érzek. Zsigeri otthontalanságot a más koncepciójában” – töpreng a Káli-medencében forgatott zombiapokalipszis sztárszínésze, Csáky Alex, aki címszereplője a Hamletnek, túl van már a Saul fia epizódszerepén, s az új évadban a Haramiákban játszik a budapesti Füst Milán Színházban. A fiatalembert filmszerepekkel halmozzák el, magazinok és tévéstábok versengenek minden szabad percéért. Eközben ő arra vágyik, hogy újabb és újabb feladatokban próbálja ki magát, és hogy ne szeresse meg túlságosan a magányt. A Káli holtak ízig-vérig mai történetében meg-megrepedezik a siker csillogó máza, és Alex egyre kritikusabban szemléli a kortárs színházi és filmes világ kötelező megalkuvásait, míg végül önmagával is meghasonlik. Térey János színházi regénye csípős szatíra és kíméletlen kritika. Játszódik Budapesten, a Káli-medencében, Rómában, Isztambulban, Athénban, Szentpéterváron és Kolozsváron. Térey olvasói ismerős alakokkal is találkozhatnak a szerző első regényében, de bármilyen hasonlóság a kortárs magyar kultúra alakjaihoz és eseményeihez csupán véletlen. Egészen más a helyzet a tájjal.

Tolnai Ottó

Szeméremékszerek (A két steril pohár)

A Szeméremékszerek prózafolyamának első kötete, A két steril pohár című regény szerteágazó története a határon túli fürdővárosban, Palicson játszódik, szereplői a városka különféle lakói, állomásfőnök, temetőcsősz, gyógyszerész és kéményseprő, továbbá kocsmai filozófusok, fürdővárosi lumpenek, a Tolnai-kisprózákból ismert infaustusok. A regény főhősét, T. Olivért felesége elküldi a helyi gyógyszertárba, s kalandos útja során Palics különböző helyszíneit, köztük a határsávot bejárva egy félreértett mozdulat következtében a határőrségre viszik be, ahol meglepetésére a történeteivel tömött iratmegőrzőiben kutakodnak terhelő bizonyíték után a kihallgató tisztek. Eztán börtönbe, végül a pszichiátriára kerül, ahol összebarátkozik egy szivarozó pesti professzorral, akiről nem tudja eldönteni, valóban professzor-e vagy maga is páciens. Beszélgetéseik során T. Olivér a professzor asztalán is felfedezi az iratmegőrzőjét. Sőt olykor már együtt is olvasgatják. Például a Szeméremékszerek című terjedelmes kéziratot…

Varga Zoltán Tamás

A fényrajzoló

Nyolc perc. A fény ennyi idő alatt jut el a Földre. Ennyi idő is elég ahhoz, hogy minden megváltozzon. Fényképész barangol egy elhagyatottnak tűnő, folyókkal, patakokkal szabdalt vidéken. Útja során romos kastélyba ütközik. A bent talált emlékekből egy talán soha nem volt, de csábító történet töredékei rajzolódnak ki. Szerelmek, titkok, véletlenek, egy megoldhatatlan apa-fiú konfliktus egyszerre érzéki és tárgyilagos története. Varga Zoltán Tamás lírai monológjában fontos szerepet kapnak a vizek, a fák, a „kinti” világ. A fényrajzoló a minket körülölelő természet sűrű, állhatatos képeivel rejtett vágyainkat, esendőségünket mutatja fel. És amikor a fény örökös játékáról, változékonyságáról beszél, akkor is mintha az érintéseink törékenységéről, egymás közti viszonyaink sebezhetőségéről, mulandóságáról vallana.
Varró Dániel

Aki szépen butáskodik

Az Aki szépen butáskodik egy különleges apanapló. Varró Dániel költő, műfordító feljegyzéseinek füzére. Egy fiatalember apává válásának pillanatképei. A Nők Lapja olvasói 2011 óta követhetik nyomon a költő apuka tolmácsolásában a három fiú – Misi, Jancsi és Béni – kalandos mindennapjait, a gyerekek sziporkázó aranyköpéseit, csibészségeit, csatározásait és megbékéléseit. Varró Dániel humoros és szeretetteli írásaiból kiderül, hogyan váltak egy családdá, és azt is végigkísérhetjük, ahogy egymás megismerése mellett felfedezték a mindannyiunkat összekötő anyanyelvet, annak minden furcsaságával. A hét év alatt született feljegyzésekből készült ez a válogatáskötet.
Závada Péter

Je suis Amphitryon

Závada Péter drámája Amphitryon történetének újraértelmezésén keresztül az identitás alapvető kérdéseihez vezet el. A darab, melynek ősbemutatója volt a Trafóban, nemcsak a személyiség lebontásával, de a színházi keretek határainak feszegetésével is kísérletezik. Mettől meddig tart a színész szerepe, lehet-e egy játékos önmaga a színpadon, ki lehet-e kerülni a jellé válást? A Je suis Amphitryonban megjelenik az eredeti történet hat szereplője: Amphitryon, Alkméné, Charis, Sosias, Jupiter és Merkúr, de nem éles határokkal bíró karakterek vannak a színen, hanem a történet által felvetett problémák kibontói, polifonikus szólamok, melyek olykor egymásba csúsznak és asszociatív módon ugrálnak időben és térben.

József Attila Kör

Baróthy Zoltán

Az Amcsalat hegység tiszta levegője

Baróthy Zoltán Az Amcsalat hegység tiszta levegője című novelláskötetében a főszereplők magányos és tanácstalan férfiak. Akár egy idegen tájon vánszorgó vonaton üldögélnek, akár egy vigasztalan pesti lakótelepen, egyformán ott él bennük a vágyakozás a máshol és a másik iránt. Mikor életük hétköznapi kereteit aztán szétfeszíti egy valószerűtlen esemény, a boldog beteljesülés helyett a téboly keríti őket hatalmába. Baróthy szövegei finom humorral számolnak be a leghátborzongatóbb történésekről is.

Németh Bálint

A hangyák élete

Lehet-e verset írni csak a hangyákról? Németh Bálint erre tesz kísérletet, és arra a következtetésre jut, hogy bár a hangyákról olvasunk, mégis azt hisszük, rólunk van szó. Így aztán az az állítás, hogy csak a hangyákról talán nem is lehet verset írni, megint inkább az emberről mond el valamit. A hangyák élete című kötetben az élőlények hasonlóságának röhejessége mutatkozik meg ilyen ismétlődő ráismerések révén. És a magány: valaki elment, valami hiányzik. De van úgy, hogy éppen a hiány.

Simon Bettina

Strand

A Strand nem a felhőtlen vidámság helye. Emlékeink kuszák: örömpercek, kiszolgáltatottság, nedvesség, vibráló fény és alattomos kosz. Simon Bettina első verseskönyvének hangulata megragad, nem ereszt. A mondatok tiszták, a képek és asszociációk hamar kizökkentenek megszokott világunkból. De bárhol járunk, mindvégig otthonosság és otthontalanság egymást keresztező nyomait követjük, és a víz útját: akár egy fagyos utcán, akár egy folttisztítóban, akár egy – talán jövőbeli – elárasztott tájon. Test nem marad szárazon.

Szeles Judit

Szextáns

A szextáns egy kéttükrös szögmérő, amely több mint kétszáz éve segíti a hajósokat a tájékozódásban. Szeles Judit könyvéből egy mai tengerész alakja sejlik fel, aki a skandináv télben nem képes elszakadni a délkörön túli kikötők emlékétől. A romantika keveredik a tengeren töltött élet monotóniájával, egy-egy bensőséges epizód elbeszélése fonódik össze a hajózáshoz kapcsolódó tárgyak objektív ismertetésével. A már-már prózába hajló versek fegyelmezett hangvétele, száraz adatai izgalmas feszültségbe kerülnek az én és a te viszonyát megtöltő izzással. És ahogy a cím sejteti, a versek leplezetlen élvezettel vallanak a testiségről.

Kalligram Kiadó

Bán Zoltán András

Betűtészta

"Amikor Az elme szabad állat című 2000-es kritika-kötetéről írtam, Réz Pál lelkemre kötötte, hogy megemlítsem: Bán vérbeli kritikus. Ezt a jelzőt igen fontosnak tartotta; a minőségérzék és a ragyogó írni tudás mellett valószínűleg az elme szabad kalandozását, a kiszámíthatatlanságot, öntörvényűséget értette rajta, az ítéletosztó nagyképűség hiányát, miközben - minden olvasója tudja - Bán nem fukarkodik az ítéletekben, s nem egykönnyen lelkesíthető. Nem törekszik kanonizáló aktusok celebrálására, 2009-es kötetének címe egyenesen azt jelenti be, hogy Meghalt a főítész. De az ellenkező végletbe sem esik, olvasójának soha nincs az az érzése, hogy valamit pusztán azért mond, hogy meghökkentsen, hogy szembeússzon az árral, hogy valamit föltétlenül egyedül csak ő képviseljen. Vonakodva állít össze könyvet kritikusi, esszéírói munkásságából (ez a mostani a harmadik), kíméletlen - és szerintem túlzó - szigorral rostálja írásait. Az eredmény azonban pompás; nemcsak gondolatgazdag és érdekes, hanem szórakoztató, olvasmányos is. Korántsem csak a grand art, a nagy művészet foglalkoztatja, sőt, jelen kötetében éppenséggel kevésbé, hanem a "kisebb" - néha egyáltalában nem kicsi - műfajok, például a krimi, amelynek új magyar szavát - bűnregény - is ő alkotta meg, továbbá a töredékes magyar mitológia, "az ősmagyar zsibvásár", Bolond Istók, akiről régóta hangoztatja, hogy elveszett, soha létre nem hozott mítoszunknak ő lenne a vezéralakja, valamint az újrafordítások nagy kérdései, és mennyi minden még." (Radnóti Sándor)

Bari Károly

Csönd

"Éggel fedett idő. Részvétlenség. A lét kifejezhető terei és formái a sűrűszövésű megnevezésekbe gabalyodva nem hánykolódnak, sorsukra várnak."

Bódi Péter

Engedetlenek

„…előrébb lennék, ha nem hátráltatna az a sok elkényeztetett fasz” – mondja Bódi Péter harmadik regényének egyik figurája, és mondhatná akármelyik, merthogy erről van szó – a hátráltatás állandó küzdelméről. Az írót mintha az érdekelné a leginkább, hol hajlanak el, csúsznak félre a dolgok, és ez az elhajlás hogyan lök mindenkit a legrosszabb végtelenje felé. A gyereküket halálra etető szülők vagy a szolgálati időn kívül pedofilvideókat készítő főhadnagy történetében a közös pont a szereplőket jellemző közöny. Az a nyelvi fesztelenség, amely a két korábbi regényt jellemezte, itt is fellelhető, de az Engedetlenek több szálon futó történetében megjelenő emberi sorsok a kiüresedő kapcsolatokat, az erőszakot vagy a részvétlenséget élesebb kontúrokkal állítják a középpontba. Egyszerre nehéz és könnyű kapcsolódni ehhez könyvhöz, mert a regény hangulata a mindennapok szorongató közérzetét hozza testközelbe, amely valójában azzal válik erőteljessé, hogy az olvasó legmélyebb nyugtalanságaira rezonál.

Böröcz József

Az EU és a világ

Böröcz József könyve az európai integráció történetének mintegy előzményeként a nyugat-európai államiság több évszázados globális történetét is áttekinti, s ebben a keretben értelmezi az EU létrejöttét és formálódását. A könyv, amely bő egy évtizedes kutatómunka összefoglalója, azt magyarázza meg, hogyan következik az EU kialakulása az azt megelőző, több évszázad történelméből. Az elemzés Magyarország, Kelet-Közép-Európa és Európa globális pozíciójának meghatározására, helyes kontextualizációjának elméleti és empirikus kérdéseire, és ezeken keresztül a világ főbb átalakulási tendenciáinak megértésére irányul.

Csobánka Zsuzsa

Szépen ölni

„A jobb válla felett keresett engem, az arcán láttam kiegyenlítődni újra a súlyokat. Sípolva nyílt az ajtó, két szárnya, mintha a férfi két karjává vált volna, az öle melegét magam alatt érezve, úgy láttam, megemeli a testet. Kilépett, aztán a buszmegállóban megállt. Egyenesen velem szemben, szilárdan, pedig akkor már tudtam, repülni készül. Az angyalok hajnaltájt szoktak a mélybe vetődni, ahhoz már késő lett volna. Néztem az üvegen keresztül az arcom, az arcát. Összekenődtek a színek, a sárgás, meleg fények és a barna árnyalatai, elmosódtak a kontúrok is, amíg állt a busz, eldönthetetlen volt, melyik vonás az övé, melyik tartozik hozzám.” A Szépen ölni című könyv a hiány, a keresés és hit regénye, miszerint a nagy változások a személyes változtatások botladozó lépéseivel íródnak. Éppen azért, mert az egyes életek összekapcsolódnak, hatnak egymásra, és beszélgetnek egymással.

Gerőcs Péter

Árvaképek

Szemere Tamásnak, a harmincas évei elején járó, sikeres portréfotósnak egy nap kezébe akad első felvétele. A regény a fényképen szereplő ikerpár és a főhős titokzatos kapcsolatának csaknem negyven évet felölelő, szenvedéllyel és elhallgatással terhes története. Meg lehet-e örökíteni egy arcot, és birtokolja-e az ember a magáét? A fotós életprogrammá emelt, megszállott küzdelmén a felejtéssel végighúzódik annak árnyéka is, vajon mit rögzít egy kép a tudatunkból, és mi lesz az életünkkel, ha elveszítjük a talán soha nem is létezett uralmat a saját emlékezetünk fölött.

Gyáni Gábor

Nemzeti vagy transznacionális történelem

Könyvünk bemutatja, hogy milyen út vezet a nemzeti történelem tudományától a nemzetfeletti, a nemzetek közötti történelem fogalma felé. A történelem nemzeti szempontú elbeszélése fontos hozzájárulás volt annak idején a modern nemzet és nemzetállam létrejöttéhez. Égető probléma, hogy milyen hatással van napjainkban világunk globalizálódása a történeti gondolkodásra. Erre az elodázhatatlan kérdésre keresi a választ a szerző mostani könyvében. Tudományos irányzatokról, egyéni, olykor csoportos szellemi kezdeményezésekről esik a munkában szó, amelyek nem helyettesíthetik a nemzeti történetírást, ugyanakkor mérsékelhetik, olykor kiküszöbölhetik annak bizonyos egyoldalúságait. A tárgyalt gondolati áramlatok némelyike már korábban is hatott valamiképpen a történészekre, arra késztetve őket, hogy átgondolják saját nemzeti horizontjukat. Újabban viszont megnyílt az út a transznacionális történetírás előtt is, amely tudatosan szakít az egyedül a nemzeti látószög alapján tudakozódó történetírással. A transznacionális történetírás teljes értékű tudományos törekvés, amely - ígérete szerint - feltárja azt a múltat, melyet többnyire elfed előlünk a tisztán nemzeti történeti hagyomány. Nem vitás, a nemzeti történetírás ma is élénk olvasói igényt elégít ki azzal, hogy beszámol egy adott ország önmagában vett múltjáról. A transznacionális történetírás, ezzel szemben, tényleges (térbeli) összefüggéseiben kívánja láttatni a valaha megtörtént eseményeket, és a múltbeli világ mélyén ható szerkezeti adottságokat. Ennek a megújulóban lévő történetírásnak a mához szóló üzenete szerint a történelem jóval gazdagabb annál, hogy kizárólag azt értékeljük benne, ami - látszólag - a nemzet modern kori fejlődését vetíti előre. A transznacionális történeti vizsgálódások mind gyakrabban folynak ma már az úgynevezett elsődleges (a levéltári) források bevonásával, ami pedig a nemzeti történetírásokkal egyenértékű tudományos teljesítményre képesíti a bennük elmélyülő történészeket.

Hévizi Ottó

A liget, a sétány, a csarnok és a kert – A filozófia színterei

Szerettem volna úgy bemutatni a filozófiai színterekre vonatkozó elképzeléseimet, hogy a kifejtés rendje egymásra épülő és bővülő legyen. Jelen könyv ezért indul el egy konkrét filozófiai elgondolás pályájának „nyomkövető” leírásától és egy egész eszmeegyüttes, egy vonulat exponálásától, hogy aztán a „mély” igazságok és teóriák kérdésén át belebocsátkozzon a filozófiai tér egésze leírásához szükséges „mélyebb” dilemmákba, és a „fordított világok” diakrón és szinkrón metszetű átlátási kísérletébe. Aki azt vallja (a szerzővel együtt), hogy a filozófiai hagyomány alapjai sem eklektikus, sem teleologikus módon nem békíthetők össze, továbbá ugyanígy nem hiszi azt sem, hogy együttes fennállásuk, közös létük és egyenrangúságuk akár dogmatikusan, akár szkeptikusan kiiktatható volna, aki tehát a filozófiai térről a metafizikai és a metafizikakritikai alapirányok szóródása, eredendő polimorfiája szerint gondolkodik, azt (a szerzőhöz hasonlóan) előbb-utóbb minden bizonyára utol fogja érni az a nehéz kérdés is, amely a saját meggyőződése alapjának teherbírására vonatkozik. Aki önmaga körül teret gondol el, arra ez a tér előbb-utóbb visszakérdez, hogy hol áll benne ő, és hogyan is áll a tér egészével, amely őt körülveszi. (Hévizi Ottó)

Hont András

Senkiföldjén harmadszor

"Kinek kell a tegnapi újság? – kérdezi a Rolling Stones, tévesen. A tegnapi és tavalyi újságokból rakja majd össze az utókor azt, amit ők már történelemként fognak ismerni. Tanulnak majd az eseményekből és folyamatokból, és madártávlatból csodálkoznak rá arra, hogy azok a kicsi emberek ott lent a múltban milyen élesen látták annak idején a világukat – vagy milyen súlyosakat tévedtek, és mégis milyen biztosak voltak a dolgukban. Nekünk azonban ez még a jelenünk. Ezeknek az írásoknak szinte minden szereplője velünk van most is, és többnyire rohadt biztos abban, hogy velünk is marad. Talán arról is ábrándoznak ezek az alakok, hogy a történelemkönyvekbe kerülnek. Csak azt felejtik el, hogy azokat a tegnapi újságokból írják." (Tóta W. Árpád) "Hont András, a HVG és a hvg.hu szerkesztője, heves, keserű, ironikus magyar publicista, szkeptikus szabadelvű. Ideológiátlan, egyben elvek megszállottja. Koravén örökifjú. Hunnia trágyadombjának oldalán műlesiklással próbálkozik. Ilyen profinál a legmegvesztegetőbb, ha dühében elkezd dadogni. Figyeljék meg: akkor lesz igazi baj Magyarországon, ha stílusa kisimul, és elkezd behízelgően csevegni az élet örömeiről. Akkor tudni lehet majd, hogy mindennek vége." (Tamás Gáspár Miklós)

Kálmán Gábor

Janega Kornél szép élete

Apa- és hazahiány, otthonkeresés, ez Janega Kornél szép élete. A regény egy felvidéki születésű férfi Észak-Szlovákiától Vízivárosig tartó, hiányokkal, válásokkal, szorongással kísért útját mutatja be. Egy apa elvesztése nem olyasmi, ami egyszer történik, hanem állandó hiány és seb. Janega Kornélnak valójában többször kell elvesztenie az apját. Amikor elhagyja, amikor végleg eltűnik, amikor halottnak nyilvánítják, amikor ténylegesen meghal. Mindez a harminc év alatt folyamatosan kíséri, megbélyegzi Janega Kornélt. Kálmán Gábor harmadik könyve az otthontalanság regénye. Egy rendkívül tudatosan építkező író kiforrott stílusú, erős és tiszta prózája.

Kukorelly Endre

Pálya – avagy Nyugi, dagi, nem csak a foci van a világon

„Vajon egy sport-e csak, tényleg, a futball, ezekben az írásokban ilyesmi örömteli kérdéseket teszek föl magamnak. Irodalmi kísérlet, melyben a létezők egyike, a sport használtatik. Nem példázat, nem metafora, »de legenda, de jelkép! / de eredmény, és a mienk!« (Szabó Lőrinc), a sport öncél, magánvaló; magára mutatva, ezzel mutat túl. Hogy hová, ahhoz nézz győzteseket/veszteseket győzelmük/vereségük utáni néhány másodpercben. Komoly – bármennyire félrevezető is ez a szó."

Markó Béla

Bocsáss meg, Ginsberg

Markó Béla új verseskötete a szembenézés könyve. Számvetés, személyes és közösségi leltár – önfelmentés nélkül.

Márton László

Két obeliszk

Ez a regény egy szerelem története. Karl K. bécsi újságíró 1913 őszén ismerkedik meg Sidonie N. bárókisasszonnyal. Egymásba szeretnek, majd rövid együttlétek után 1914 júniusában boldog napokat töltenek Sidonie janovicei otthonában. Ám a tervezett házasság még a háború kitörése előtt meghiúsul: a lány egy fiatal grófhoz megy feleségül. 1934 nyarán ismét egymásra találnak, ezúttal Svájcban, amely békés menedékhelynek látszik az újabb háború felé sodródó Európa közepén. A szereplők húsz évvel idősebbek lettek, és Karl K. szervezetében már jelen van az a betegség, amely a férfi életével együtt véget fog vetni kettejük szerelmének is. A regény fő- és mellékszereplői létező személyekkel azonosíthatók, a felidézett események többnyire megtörténtek, a címbe foglalt két obeliszk ma is áll. Márton László új regénye mégis fantasztikus történet benyomását kelti: alig észrevehető, apró fikciók mozdítják el helyükről a tényeket, és mutatnak rá a valóságos történelmi háttér kísértetiességére. A Két obeliszk lapjain leírt tájakat Christian Thanhäuser fametszetei teszik szemmel láthatóvá.

Mesterházy Balázs

Gesztenye placc

Szeretnivaló könyv, behúz, kíváncsivá tesz, lezárt lezáratlansága jár a fejemben később is, intenzív utóízek, így mondanám, fény és fanyar a nyelv hátoldalán. Tegnapok és másnapok, egy dunántúli „faluszövet” kocsmák övezte Iskolával (két tannyelvű gimnázium), nevelődés, sőt Bildung a múló és telő hold szubjektívje alatt – az égben minden este hrabál van. Egymásba illanó kerek és szögletes, finom és brutális történetek, zörgő és suhanó narratívák, amik így-úgy, de áthaladnak eme idegsejt, e kisvilág közepén, a gesztenyeplaccon, hová, ha fellapozván betér Ön, kedves olvasó egy fehér fröccsre, netán takarékosan végigszívja cigarettáját, nem bánja meg. (Parti Nagy Lajos)

Mezei Márk

Utolsó szombat

1944. január 14. Budapest, Nagyatádi Szabó utca 32. A kopott kapu mögött bujkál a zsidó világ egyik legismertebb szellemi vezetője, Áron Rokeáh. Utolsó budapesti estéjén megrázó, áradó erejű üzenettel fordul a híveihez, ami néhány héten belül több kiadásban is megjelenik. A második megjelenéstől kezdve azonban több tucat mondat kimarad az eredeti szövegből. Mi történt? Véletlen? Tévedés? Szándékos hamisítás? Lehetetlen megmondani. A kérdés azonban velünk marad: mit akart mondani a belzi rebbe? A rabbi búvóhelyétől pár ajtónyira két nő keresi önmagát. Az egyik jó családból származó, művelt zsidó lány, a másik egyszerű cseléd. Egyetemről eltiltott illegális kommunista és mélyen hívő keresztény bejárónő. Nem szerethetik egymást, de nem tudnak létezni a másik szerelme nélkül. Mindenki ugyanarra a kérdésre keresi a választ: menjen vagy maradjon? Küzdjön vagy feladja? Mezei Márk regénye az utolsó órák kegyetlen, mégis emberi küzdelmeinek történetét tárja fel.

Papp-Zakor Ilka

Az utolsó állatkert – A cinizmus sorsa Kelet-Közép-Európában

"Milyen Budapest, amikor már csak az állatkertből kiszabadult állatok bolyonganak benne? Papp-Zakor Ilka novelláiban a napjainkban már megszokott abszurd viszonyaink áthurcolkodnak a fantázia birodalmába. Az erőszakos, önző, butácska vagy csak bánatos figurák, akik vagyunk, összekeveredünk a nonhumán világgal: anyám előbb-utóbb egy téglaszínű mozdony, az elhagyott, állapotos lánynak kilences iker begóniái születnek, nagymamában rovarok és mindenféle állat lakik, a telefonbetyárkodó aggokat házikedvenceik, a kopogólemúrok segítik. Nem gondoltam volna, hogy a kelet-közép-európai cinizmus természetrajza ennyire mulatságos bír lenni." (Selyem Zsuzsa) Papp-Zakor Ilka második kötetét olvasva delíriumos, amorf képeskönyvet lapozgatunk, amely egyszerre bizarr és ismerős. Elkapart, ekcémás sebek, rejtett tetoválások titkait vizsgáljuk Közép-Kelet-Európa nevesincs görbetükreiben, míg magány, szeretet, cinizmus mágikus portréiban magunkra ismerünk. Szorongásainkra az öregségtől és a haláltól, a telefoncsörgéstől vagy a szerelemtől. Papp-Zakor Ilka lendületes, szellemes mesélő, aki a feketehumort sem méri szűkmarkúan.

Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva

A panda ölelése. Kínai útinapló

A népszerű íróházaspár, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely közös kínai utazásának könyve A panda ölelése. Hogyan és miért érzik magukat egyre otthonosabban a számukra is idegen és nehezen kiismerhető Kínában? – ennek a közvetlen, mindennapi tapasztalatáról számolnak be mindketten, ugyanarról másképpen. Az eltanulhatatlan életszeretet – az viszont közös.

Szalai Erzsébet

Hatalom és értelmiség a globális térben

A hatalmi viszonyok vizsgálata, kutatása a mai társadalomtudományokban döntően a politikai szférára, a politikai elit szerepére korlátozódik – a gazdasági hatalom, a tőke, a tőkeviszonyok és jelentőségük elemzése többnyire elmarad vagy háttérbe szorul. Ezzel az intellektuális állapottal szembeszegülve formálódik ki Szalai Erzsébet új kötetének tematikája: a kötet olyan írásokat tartalmaz, melyek a hatalom – kiemelten a gazdasági hatalom –, a történetileg változó hatalmi szerkezetek, a folyamatos átalakulást mutató társadalmi viszonyok és jelenségek, valamint az értelmiség, a történelmileg szintén változó értelmiségi szerepek bonyolult kölcsönkapcsolatát járják körül – globális szinten és Magyarországon és egészen napjainkig. Az elemzések kiemelt kérdése, hogy a globális szerkezeti változások hogyan befolyásolják a helyi politikai és gazdasági hatalom egymáshoz való viszonyát, és a változó hatalmi szerkezetek közvetítésével hogyan befolyásolják a társadalom életviszonyait.

Szendi Nóra

Természetes lustaság

Szendi Nóra fiatal hőse mindenekelőtt lusta: lusta kapcsolatokat kötni, lusta új állás után nézni, lusta karriert építeni vagy legalább változtatni mindennapi rutinján. Szép lassan mégis megtörténik vele minden, ami az időtlenségbe dermedt Magyarországon csak megtörténhet egy harmincas évei elején járó férfival. A regény alakjait, a szendvicsembertől kezdve a BKV-ellenőrökön át az ügyeskedő vállalkozóig, valamennyien ismerjük, mégis újra és újra magával sodor a szerző karakterábrázolásának nyelvi hitelessége és találékonysága, prózájának féktelen ereje. Hol élünk? Hogy élünk? – Szendi Nóra második regénye nem marad rest nekiszegezni e kérdéseket az olvasónak.

Tőzsér János

Az igazság pillanatai – Esszé a filozófiai megismerés sikertelenségéről

„A filozófia nem vezet el bennünket igazságok megismeréséhez. De ha így van, mégis mi értelme filozófiát művelni?” A filozófiában előbb-utóbb elérkezik az igazság pillanata. Tőzsér János szerint ilyen pillanatból több is van: minden filozófus – magányosan, elméjének csendjében – ráismerhet saját vállalkozásának sikertelenségére, és ha jól csinálja a dolgát, szkeptikussá válik. Ehhez persze végig kell járnia az utat, amelyet a könyv ajánl: megérteni, miben áll a filozófiai problémák természete, őszintén szembenézni a filozófiai megismerés sikertelenségével, és átgondolni, milyen meggyőződéseit kell felfüggesztenie a szkeptikus kétely jegyében. Az igazság pillanatai provokatív és elmemozgató könyv kristálytiszta érveléssel, sok-sok példával és részletes filozófiai esettanulmányokkal. A kötet visszatérő szereplője Szofi, az éles eszű outsider, aki minden fontosat tud a filozófiáról – és Philonusz, a profi filozófus, aki jószerivel semmit. A szerző szerint „amikor a filozófia nevet viselő 2500 éves episztemikus vállalkozás sikertelenségéről lehull a lepel, nyoma sincs eleganciának vagy szellemességnek – a vég valójában csak csúnya lehet”. Ne higgyünk neki.

Zoltán Gábor

Szomszéd – Orgia előtt és után

A Szomszéd folytatása és előzménye is Zoltán Gábor 2016-ban megjelent Orgia című regényének. A jelentős érdeklődést keltett könyv a tizenkettedik kerületi nyilasok 194–45-ös tetteit mutatta be úgy, ahogyan azt eddig más irodalmi alkotás meg sem kísérelte. A szerző, aki a helyszínen nőtt fel, próbálja megérteni és megértetni, hogy mi vezetett a véres eseményekhez. Egykori és mai szomszédai, Márai Sándor, Jávor Pál és Solti György, valamint sok más híres és kevésbé nevezetes ember nyomába szegődik. A Szomszéd nem annyira gyötrelmes olvasmány, mint az Orgia, de a múlt és az emberi viselkedés hasonló mélységeibe visz.

Magvető Kiadó

Balaskó Ákos

Tejsav

A fiatal Petri-díjas költő, Balaskó Ákos második kötete, a Tejsav igazi szerves líra. A könyv verseire jellemző, hogy a kiszolgáltatott emberi léthelyzeteket vegytani pontossággal, de cseppet sem sterilen ábrázolja. Napjaink egyik leggyakoribb lélektani problémája, a kiégés áll a könyv narratív középpontjában. A költő tűéles pontossággal veszi végig egy harminc-egynéhány éves fiatal személyiségének széthullását és lehetséges visszaépülését, illetve ezek stációit. A Tejsav azt a folyamatot dokumentálja és demonstrálja, hogy hová kerül a fókusz, amikor eltávolodunk önmagunktól. A Balaskó-líra másik fontos eleme, forráskódja az irónia alakzata és evidenciája. Kulturális kódok, popzenei utalások, vendégszövegek, transzavantgárd gesztusok szövik át és színezik a kötetet. Balaskó költészete részletekből, apró megfigyelésekből építkezik. Úgy kapcsol össze metaforákat és motívumokat, mintha molekulák lennének, amelyek hatnak egymásra. Így hatnak ránk ezek a versek is a közvetett személyesség szűrőjén keresztül.
Bán Zsófia

Lehet lélegezni!

Bán Zsófia elbeszéléskötetében felhangosított csendek, kihallgatott párbeszédek és belső monológok, éles vagy éppen elmosódott emlékek, szerelmi kirakójátékok követik egymást, akár a lélegzetvételek. Bán nagy formáló erővel teremt figurákat, a rá jellemző érzékiséggel és karneváli iróniával mesél nekünk távoli és közeli történeteket. Írói világában meghatározóak a test kisebb-nagyobb kisiklásai, vetemedései, kínjai, gyönyörei, valamint az otthon és az idegenség termékeny feszültsége. Hol vagyunk otthon? A nyelvben vagy az emlékeinkben? A térben vagy az időben? Esetleg a képekben? Vonzásokról és választásokról olvashatunk történeteket, menekülésekről és hazatérésekről, végeredményben a szabadság lehetőségéről, arról, hogy lehet lélegezni.

Birnbaum, Marianna D.

Láthatatlan történetek

„A valóság mögött gyakran egy másik valóság, vagy legalábbis a valóság egy lehetséges variációja rejtőzik vagy rejtőzhet” – írja Marianna D. Birnbaum a kötet bevezetőjében. Elbeszélőként ezeket a láthatatlan történeteket tárja elénk egész másként, mint ahogy azt irodalom- és kultúrtörténészként évtizedeken át tette. Hat valaha élt zsidó asszony személyiségét és életének meghatározó pillanatait mutatja be fiktív naplókon, leveleken, vallomásokon keresztül. Öten többé-kevésbé ismert személyek, mint például a Rigoletto Gildája vagy Ady Lédája, a legmegrázóbb egy egész korszaknak emléket állító monológ, a Mici forgatókönyve. Egy európai zsidó nő története a huszadik században: üldöztetés, túlélés, újrakezdés bármikor és bárhol, ha a történelem úgy hozza. Majd ötszáz évet és két kontinenst járnak be a Láthatatlan történetek szereplői. Hiába olvashattunk már hasonló sorsokról, Marianna D. Birnbaum magával ragadó humora, mesterien megírt elbeszélései mégis az újdonság erejével hatnak.
Darvasi László

Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Szív Ernő legújabb könyvében nem kisebbre vállalkozik, mint hogy megírja a magyarok történetét. A bejövetelüket, a kimenetelüket és mindazt a sok fényes és zűrzavaros kalandot, ami e kettő között történt, történik. A magyarok mind költők, így nem csoda, hogy e sajátos fénytörésű irodalomtörténet voltaképpen a nemzet történetének tankönyve. Ki ne hallott volna már Rienzi Mariskáról! Természetesen sokan nem. De Ady Endréről, az ő szerelméről, akinek a vérbajt is átadta, már többen tudnak. Szív Ernő legújabb füzete az ő – Rienzi Mária – szempontjából meséli el férfiak és nők kis dicsőségeit és apró árulásait. Juhász Gyula helyett Sárvári Anna, Karinthy Frigyes helyett Böhm Aranka, Kosztolányi Dezső helyett, nos, őhelyette többen is hangot kapnak e kötet lapjain, sőt azt is megtudjuk, mi volt Karády Katalin élete szerepe.
Dragomán György

Rendszerújra

Rendszerek és kitörési pontok fűzik össze kötetté Dragomán György tizenöt év terméséből válogatott novelláit. Feltételezett vagy valóságosnak tűnő rendszerek: nyitottak és zártak, politikaiak, természetiek vagy technikaiak. És a kitörési pontok, a szabadulás lehetőségei. Múlt, jelen, jövő. Dragomán szenvedélyes történetmesélő, sakkmesterként mozgatja a figurákat a királytól a gyalogig: fantázia és láttató erő, éles vágások, meglepő fordulatok jellemzik a Rendszerújra minden darabját. Új könyvében megint a szabadság a tét, a rendszerek jönnek és mennek, épülnek és pusztulnak, de a legfőbb kérdés mindig az, hogy mit tehet bennük, alattuk vagy éppen felettük az ember. Újra meg újra meg újra.

Erdős Virág

ötven plusz

Erdős Virág ötvenedik születésnapja alkalmából gyűjtötte össze több mint ötven új versét. Csalóka instaversek, saját fotókba ágyazott rímes szövegek: pillanatfelvételek az országból, ahol élünk.
Fehér Boldizsár

Vak majom

Két Nobel-díjas tudós bejelenti egy párizsi luxusszálloda lakóinak, hogy a következő napokban egy kísérletben fognak részt venni. A történetet egy huszonéves fiú meséli el, aki nem olyan rég még Magyarország leggazdagabb embere volt. Most azonban nincstelenül fut a rendőrség elől. Épp abban a hotelben keres menedéket, ahol a furcsa emberkísérlet zajlik. A Vak majom, Fehér Boldizsár első regénye, letehetetlen olvasmány. Humoros kalandregény a felelősségvállalásról és az ember helyéről a világban.
Fehér Renátó

Holtidény

Fehér Renátó új könyve az idő és az emlékezet motívumai köré szerveződik. Az emlékezés ideje és az idő emlékezete is belefér a Holtidény metaforavilágába. Mintha a kötet terei is az időben lennének – Terminál, ahogy az egyik vers címe is mutatja. A múlt azonban nem befejezett, hanem folyamatos. Mintha egyszerre lenne a határsáv egyik oldalán a múlt, a másikon pedig a jelen ideje. Fehér finoman stilizált versmondatai is ezt érzékeltetik, egy szórend cseréjével, egy szintagma megfordításával kilép a közlés az eredeti medréből, és máshová kerül a hangsúly. Könyvében külön búvópatakot képez az ismétlésalakzatok nagyszerű alkalmazása. Halkan radikális líráját az első kötet (Garázsmenet) után a kritika a közéleti líra és a nemzedéki irodalom újabb hullámához sorolta. A Holtidény nem az így-jöttem költészete, sokkal inkább a hol-vagyok lírája.
Fekete Ádám

Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában

„Még egyetlen sorát sem olvastam Fekete Ádámnak, ami ne lett volna teljesen magától értetődő. Feá – így hívják kortársai, barátai, hívei, és ha ezt a szót kimondják, mosoly dereng fel arcukon. Feá városi legenda. Veszélyes sokoldalúsága egyszerűségre tanítja. A legbonyolultabb gondolatmenetek is evidenciává válnak nála: a ritmus, a szavak a kezére játszanak, pedig keményen megdolgozik értük. Leír valamit, és az úgy ül a papíron, úgy villog a képernyőn, mintha örökre ott lett volna. Mint aki fölemel valamit a földről, vagy bever egy szöget a falba. Nem mintha versei nem tudósítanának küzdelemről az anyaggal, a saját testével, magányával, a világgal, amibe beleszületett. Nem törekszik mindenáron formai tökélyre, hagyja, hogy az anyag megmutassa magát. Kezdő költőkre mondják: tehetséges, de ez több, mint puszta tehetség, ez készenlét és forma találkozása. Játékosan sziporkázó, mint Christian Morgenstern, súlyosan anyagszerű, okos és félelem nélküli, mint Petri, naiv, könnyed, tragikus, mint nagy példaképe, költészetének mintaadó forrása, Richard Brautigan. Meghempereg a létezés abszurditásában, figyelme állandó, éberen, tárgyilagosan rögzíti élete legesendőbb és legkétségbeesettebb pillanatait. Humora elementáris. Éjszakai költő, nappali fényben.” (Forgách András)
Fekete Vince

Szárnyvonal

Fekete Vince új verseskötete, a Szárnyvonal több vágányon is fut. Fekete egyfelől a kizökkent idő természetével foglalkozik. A kizökkent idő egyfajta más-idő, ünnep, az időn kívüli idő eksztázisa. A lopott és talált idő természetét egy szerelem viszontagságain keresztül érzékelteti. A könyv másik tétje: miképpen lehet érvényesen egy olyan klasszikus zsánerhez fordulni, mint a természeti líra - anakronizmusok nélkül. A versek több műfajhoz is köthetők: gondolati költemények, tájversek, csendéletek, elégiák, monológok, szonettek. A formai gazdagság is jelzi a székelyföldi költő lírájának klasszicizálódását. Ez azonban semmiképpen sem jelent holmi zárt esztétikát, iskolás rendet. Fekete verseiben a feszültség éppen a visszafogottság révén lesz igazán erőteljes, meghatározó versszervező elem. A könyv verseiben, nemegyszer páratlan erudícióval megírt egyetlen mondatnyi költeményeiben a kizökkent idő, akár az ingaóra, vissza is zökken, hogy felmutassa, miképpen egészítik ki a hétköznapok az ünnepeket. A Szárnyvonal indulási oldala a posztklasszikus erdélyi líra, az érkezési peron pedig napjaink izgalmas költészete.
Garaczi László

Hasítás – Egy lemur vallomásai V.

A Hasítás Garaczi László kultikus-klasszikus regényciklusának ötödik kötete. A magyar próza egyik legjobb stilisztája ezúttal is ironikusan és a rá jellemző érzékenységgel közlekedik keresztül-kasul a múlt és a jelen, egy lehetséges élet pontjai között. Garaczit olvasva mindig időben vagyunk: az elbeszélő kisgyerekkora, kamaszkora, írói pályakezdése és harmincas évei is megjelennek a regényben. Csigalépcsőn haladunk a múlt felé, és a mindenkori jelenlét tükröződik a Városliget egén. Álmodozások sora. A Hasítás pulzáló korrajz, lapjain megelevenednek a közelmúlt évtizedei, hősünkkel együtt lődörgünk a Felszabadulás téren, csavargunk Párizsban és Berlinben. Emellett pedig a könyv varázslatos játék az életrajzi regény lehetőségeivel, azzal, hogy valóban mi a fikció.

György Péter

Faustus Afrikában – Szerződés a valósággal

György Péter új esszékötetében a hidegháborús években létrejött művészeti világ összeomlását veszi szemügyre; emellett a képzőművészettől független esettanulmányokon keresztül mutatja be az azokkal egykor párhuzamosan létezett, a valósággal kötött kulturális szerződések működését. A könyv egyik fő kérdése: „Miféle esztétikai, művészetnek tekintett legitimációs segítséget kaphat a politikai hatalom az elittől az elnyomás rendszereinek fenntartásában, miféle hamis pénzt és ígéretet a politikai emancipáció évtizedes elmaradásának elfedésére?” Irodalmi (Samuel Beckett művei; magyar szerzők – Gyarmati Fanni, Karinthy Ferenc, Király István, Ortutay Gyula, Rónay György – naplói) és kortárs képzőművészeti (a háború utáni angol realista festőcsoport, a School of London jeles tagja, Frank Auerbach; valamint a világhírű dél-afrikai képzőművész, William Kentridge) példák mellett a napjainkban hallatlan népszerűségre szert tett televíziós sorozatok (True Detective, The Leftovers) elemzésén keresztül keresi kérdésére a választ a szerző.
Kemény István

Nílus

„Minden ártér” – olvashatjuk Kemény István új kötetében, ennek szellemében a könyv egy folyó-verssel kezdődik és egy másikkal ér véget. És hogy mi van a két mű, a Duna és a Nílus között? Egy költő kontinense, egy csodálatos életmű újabb szigete, egysorosok és hosszúversek. Egyszerre tetőzés és továbblépés a Nílus: történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről. Ekképpen tekinthetjük a Délig és Estig ciklusokkal tagolt könyvet akár egyetlen nap történetének is, és még inkább utazásnak e páratlan költészet forrásvidékétől a kiteljesedésig.

Kollár-Klemencz László

A műanyag kerti székek élete

Kollár-Klemencz László nagy sikerű bemutatkozó kötete (Miért távolodnak a dolgok?, 2015) után újabb természetírásokban mutatja meg, hogyan találkozik az ember a természettel, hogyan működik az ember a természetben, és végső soron azt is: mi a természetes az emberben. A szabadságot és biztonságot, kalandokat és kihívásokat, válaszokat és felejtést kereső figurák ismeretlenek és ismerősek. Titkuk van, és beszédes hallgatásuk. Mintha ismeretlen lábnyomokat követnénk az erdőben. Balladisztikus históriák, önéletrajzi elbeszélések, költői pillanatképek, abszurd rövidtörténetek váltakoznak a könyv lapjain. És persze műanyag kerti székek.
Konrád György

Öreg erdő – Ásatás 2.

Konrád György regénysorozatának (Ásatás) második kötete, az Öreg erdő újfent az esszé és a próza határvidékén halad. Az egyoldalas strófákból összeálló epikai forma egyszerre ad teret a tág asszociációknak és a tömör megfogalmazásoknak. Ha Konráddal tartunk ebben a metaforikus erdőben, akkor egyszerre érzékelhetjük a folyamatos múlt időt és az összetett jelent. Találkozunk az íróval, az életrajzával, a munkamódszerével és legkivált azzal a nyitottsággal és kíváncsisággal, ahogyan egy előtörő emlék, egy írói ötlet vagy egy felbukkanó gondolat nyomába ered. Körbeírja az életét, újabb rétegeket tár fel. Tekinthetjük ezeket a lapokat az író őszikéinek is: merengései, töprengései sajátos ritmusú melódiák. Esszébetétek és naplójegyzetek. Regényforrások és történetfolyamok. Kirándulás egy epikus erdőben.
Krasznahorkai László

A Manhattan-terv

Krasznahorkai László még soha nem engedte közel saját személyéhez az olvasót. New Yorkban azonban útja Herman Melville útját keresztezte, s benne olyan alkotóra talált, akinek sorsát csak akkor érthette meg, ha a sajátjáról is nyilatkozik. Felkereste a Moby Dick írójának lakóhelyeit, elkezdte követni mindennapi útvonalait, elmerült életrajzában, hogy végül szembesüljön a drámai ténnyel, Melville mérhetetlen magányával és őrületével. Krasznahorkai László új könyve azokról a véletlenekről és elrendeltetésekről beszél, melyek az embert – ebben az esetben éppen őt – egy létfontosságú döntésig elvezetik. Műve térkép, terek és képek dialógusa, ahol a vallomás radikálisan nyílt szövegét képek ellensúlyozzák, Ornan Rotem intenzív fényképei, amelyek az író New York-i életét és nyomozásának különböző állomásait rögzítik. A Manhattan-terv minden személyes vonatkozása mellett városnapló is. Benne a világ talán legizgalmasabb metropoliszában vagyunk, rejtélyes összefüggések labirintusában, ahonnan a kiutat épp az mutatja meg, akitől a legkevésbé várnánk: a szerző az, maga Krasznahorkai, egy új mű bejelentésével.

Krasznahorkai László

Aprómunka egy palotáért

Krasznahorkai László új regényének hőse és elbeszélője egy New York-i könyvtáros, bizonyos Hermann Melvill. A vezetéknévről lemaradt e betű nem akadályozza meg a a név vámszedőit, hogy folyton Melville-utódként zaklassák, aki pedig csak megkeseredett – és csak majdnem – névrokona a Moby-Dick írójának. Nem segít a helyzetén az sem, hogy véletlenül ugyanúgy dolgozott korábban vámtisztviselőként, mint a neves előd, és ugyanarra felé is lakik Manhattanben, ahol a regényíró géniusz. Miközben az érthető kényszer alatt egyre többet megtud a nagy Melville-ről és ennek nyomán egyéb, számára korszakalkotó zsenikről, lázas monológjában megosztja velünk gondolatait a metropoliszról, a művészetről és arról is, hogy mit jelent szerinte az igazi könyvtár, ahol a könyvek olvasatlanok, és amely örökre zárva van: „az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész.” A regény mottója: „A valóság nem akadály.” És valóban nem az: Krasznahorkai szuggesztív óriásmondatai olyanok, mint a Manhattan-sziget sziklájára épült felhőkarcolók: lényük mintha a lehetetlen legyőzésére születtek volna.
Krusovszky Dénes

Akik már nem leszünk sosem

Krusovszky Dénes nemzedékének egyik legjelentősebb költője. Első regénye generációkon és országhatárokon átívelő történet. 1990-ben Iowa City határában egy férfi halálos autóbalesetet szenved. 2013-ban egy fiatalember egy veszekedés utáni hajnalon hirtelen felindulásból elindul Budapestről kamaszkora kisvárosa felé. 1986-ban egy tüdőbénult beteg és ápolója egy vidéki szanatóriumban magnóra veszi a férfi vallomását gyerekkora sorsdöntő pillanatáról. 1956. október 26-án egy kisváros forradalmi tüntetése váratlanul pogromba fordul. 2013 nyarán egy lakodalmi éjszaka különös fordulatot vesz, 2017-ben pedig a mozaikkockák mintha összeállni látszanának, még ha a kép, amit kiadnak, nem is feltétlenül az, amire szemlélői számítanak. Az Akik már nem leszünk sosem nemcsak a személyes és a társadalmi emlékezetről, de a továbbélésről is szól. Hogyan határozzák meg jelenünket a talán nem is ismert múltbeli történetek, és hogyan tudunk velük együtt felelős, szabad felnőtteké válni.

Mán-Várhegyi Réka

Mágneshegy

Börönd Enikő, harmincas éveiben járó szociológus, 1999 nyarán tér vissza New Yorkból Budapestre. Kutatni és írni akar, most mégis leblokkolt. Miért nem jutsz végre egyről a kettőre, Enikő? Az ugyancsak szociológus Bogdán Tamás, első generációs értelmiségi szakmai karrierje szárnyal. Viszonyt kezd a tanítványaival, kapcsolatba bonyolódik Börönd Enikővel. Lehet ennek jó vége? Az egyetemista Réka az értelmiségivé válás és a nőként való írás buktatóiról töpreng. Mi a megoldás? Mán-Várhegyi Réka a Boldogtalanság az Auróra-telepen (2014) után ezúttal is nagy ívű tablót rajzolt. Párhuzamos vagy éppen egymást keresztező életek. Nézőpontok, amelyekből bárki látszódhat nevetségesnek vagy esendőnek. Érzékeny pillanatfelvételek sorozata, egyúttal súlyos állítás mindannyiunk tegnapjáról.

Marno János

Szereposzlás

Mi van a szerepeken túl? Mi van a szerepeken innen? Hol vagyunk a szerepeinkben? Lehet-e szerep maga a nyelv, és ha igen, az oszt vagy szoroz? Marno János új verseskötetében folyamatos cserebomlásokat, szüntelen alakulásokat érzékeltet. Ebben az izgalmas költészetben mintha az egész létezés állandó mimikri lenne: színre lépés, színeváltozás és színpad. Egysoros mesterdarabok és katartikus hosszúversek, emlékek és álmok váltakoznak ritmikusan a Szereposzlás lapjain. Marno Jánossal a kép és a fogalom erőterében a költészet ősforrását járhatjuk körül.

Máté Gábor

Színházi naplók

Máté Gábor naplóiban hol a színész, hol a rendező perspektívájából pillanthatunk be egy-egy színdarab próbafolyamatába, közelről látjuk, hogyan dolgozik a színész a szereppel, a rendező a társulattal. Hogyan telik egy színházi ember egy napja a reggelitől és az el nem bliccelt edzéstől kezdve a próbán és a tanításon át egészen az esti előadásig és a hajnali naplóírásig. A könyvben szereplő első naplótömb az 1994-es Julius Caesar színre vitelét dokumentálja, az utolsó pedig Az imposztor 2015-ös varsói előadásának különleges próbafolyamatáról számol be. Otthonosságról és idegenségről, szorongásról és örömről ír a szerző folyamatos önkritikával, fanyar iróniával, találó megfigyelésekkel és őszintén. Utóbbi minden napló nagy kérdése. Ezt Máté Gábor is tudja: „De mi értelme a naplónak, ha nem őszinte szöveg, ugyanakkor mi értelme a naplónak, ha nem akarom, hogy bárki olvashassa? A naplóm végül – úgy látszik – mindig igaz szöveg, néha ugyan elhallgat, de amit állít, az akkor éppen úgy volt, ez biztos. Tehát nem hazudik.” A könyv a közelmúlt magyar színháztörténetének különleges forrása, amelyet gazdag fotóanyag tesz teljessé.
Milbacher Róbert

Léleknyavalyák

A Léleknyavalyák kísérlet az első magyar krimi vagy bűnregény „rekonstrukciójára”. A történet középpontjában a színész és drámaíró Czakó Zsigmond 1847-es öngyilkossága áll. Hummel József nyugalmazott városi alkapitánynak 1851-ben egy véletlen folytán újra szeme elé kerül az egykor már megnyugtatóan lezárt ügy. A detektívnek arra kell rádöbbennie, hogy a maga idején nem járt el elég alapossággal, és számos hibát követett el a vizsgálat során, aminek következtében nem sikerült megértenie a szörnyű tett valódi kiváltó okát. Az új nyomozás során aztán olyan veszedelmes eszmék labirintusába téved, ahonnan alig-alig van visszaút megszokott, fegyelmezett hétköznapjaihoz. Önnön jól berendezett életének határai látszanak elbizonytalanodni, miközben az öngyilkosság lélektanának és filozófiájának megértésével próbálkozik. Megrettenve érzi, hogy valami sosem látott világnak az örvénye vonzza. A 19. századi nyelven megírt regény a maga archaikus, mégis mindenestül a mához szóló gondolkodásmódjával azt érzékelteti, hogy a múlt nem tud véget érni igazán. Minden nyom csupán újabb nyomhoz vezet.

Neszlár Sándor

Egy ács nevelt fiának lenni

Neszlár Sándor kötete izgalmas kísérleti próza: a szerző minden lefutott kilométerhez ír egy mondatot. Ezekből a mondatokból áll össze a regény, amelyet a futó hol koncentrált, hol szabadon áramló gondolatai és képzettársításai töltenek meg élettel. Mondatai is különlegesek: szinte mind személytelen, elfedni próbálja elbeszélőjét. A futóírás kísérlete meglepő eredménnyel zárul. A személytelen megfogalmazás végletesen személyessé teszi a szöveget. Mindegy is, hogy az ismeretlen elbeszélő férfi vagy nő, öreg vagy fiatal, író vagy épp egy ács nevelt fia, hiszen észrevétlenül a barátunk lesz. Tanúi leszünk küzdelmeinek és szabadságának. A futás ritmusa szerint ismerjük meg élete fontos pillanatait, járjuk be meghatározó helyszíneit. Így lesz a futás és az olvasás találkozás: 1111 kilométerről 1111 mondat. Az Egy ács nevelt fiának lenni rejtett önéletrajz, amely az olvasót is arra készteti, hogy bejárja saját élete terepeit, lefuttassa saját mondatait.
Oravecz Imre

Ókontri – A rög gyermekei III.

Az Ókontri Oravecz Imre monumentális regényfolyamának záró kötete. Az ókontri, amely a régi emigráns magyarok magyar-angol keveréknyelvén óhazát jelent, egy Kaliforniából az 1930-as években Magyarországra költöző második nemzedékbelinek lesz az otthona. Míg a második kötet, a Kaliforniai fürj a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés rögös története, addig a záró darab a „visszatérésé” és a szajlai újrakezdésé. A rög gyermekei című trilógia első kötete (Ondrok gödre) 1857-ben kezdődik, az új regény pedig 1956-ban ér véget, így lesz a három könyv, száz esztendőt felölelve, az igazi realista regények érvényével a magyar társadalomtörténet forrásértékű dokumentuma. Egyetlen család és több nemzedék otthonvesztésének és otthontalálásának, mindennapjainak és ünnepeinek, nyelvváltásainak és hallgatásainak pontos, líraian megkapó krónikája.

Radnóti Sándor

A süketnéma Isten és más bírálatok

Radnóti Sándor új kritikakötetében az elmúlt években írott bírálatait, elemzéseit gyűjtötte össze. A kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb kritikusa páratlan bölcseleti tudással és hatalmas kíváncsisággal olvas és kutatja a magyar irodalom- és szellemtörténet fontos tradícióit, új irályait, összefüggő kontextusait; így lesz a könyv egyik izgalmas fejezete naplók és memoárok elemzése, egy másik pedig a politikai költészet újabb hullámának vizsgálata. A néhány flekkes, frappánsan tömör recenziótól a hosszabb, tanulmány léptékű bírálatokig Radnóti több műfajban is kritikusan pontos, és ahhoz a kulturális közösséghez beszél, melynek manapság nemcsak érvénye, de létezése is egyre nagyobb veszélyeknek van kitéve. Új könyvében többek között Balla Zsófia, Bodor Ádám, Esterházy Péter, Kántor Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos és Rakovszky Zsuzsa műveiről olvashatunk kritikai esszéket.
Rakovszky Zsuzsa

Történések

A költőként induló Rakovszky Zsuzsa az elmúlt években a próza után és mellett visszatért a lírához is. Néhány évvel ezelőtti kötete, a Fortepan páratlan érzékenységgel és láttató erővel hívta elő a közös emlékezetből elmúlt életvilágunk egyedi fényképeit. A Történések epikus költészete inkább jelenünket pásztázza végig. Monológok, balladák, lírai elbeszélések és egy sűrű verses regény az Állapotváltozások álmainkról és félelmeinkről, lehetőségeinkről és korlátainkról. A zárt ajtókról és a párhuzamosan megnyitott ablakokról.

Sándor Iván

A hetedik nap

„Nem írok történelmi regényt. Az ismétlődő emberi helyzeteket, kelepcéket, létösvényeket keresem a história folyamatosságában. A hetedik nap történetei megeshettek volna nemcsak a tizenhatodik században, ahol a regény játszódik, de akár az antik világban,akár a huszonegyedik században. Azért helyeztem alakjaimat a tizenhatodik századba, mert az akkori világ ismerős lehet a mai olvasónak: harcok, gyűlöletkeltés, tömeges menekülés, vallási ellentétek: vasvilág. Otthon érzem magam ebben a korban.” Sándor Iván regényében embertömegek kényszerülnek Európa különböző pontjain otthonukat elhagyni. A háborúk egyik központjából, a németalföldi Leidenből két fiatalember, Thomas és Jensen, és egy lány, Eliz, más-más okból és céllal indul el. Sorsuk keresztezi egymást. Egy színész csapattal vándorolnak európai útjain. A hetedik nap a folyamatos kelepcehelyzetekben, választási kényszerekben, az emlékek megőrzéséért folytatott küzdelmeikben ábrázolja őket. Az olvasó velük együtt járhatja be a távoli, de napjainkhoz is szóló felismerésekig vezető útjaikat.

Szabó T. Anna

Ár

Ez a kapcsolatok könyve: a látható és láthatatlan világ összefüggéseit keresi, a szenvedély és a szenvedés váltólázának ritmusában mutatja meg, miképpen ragaszkodunk a csapdáinkhoz, milyen kétségbeesetten függünk a hitünktől, mennyire szorosan kötődünk a nyelvhez. Eksztázis és gyász, odaadás és kiszolgáltatottság, áhítat és keserűség, vonzás és taszítás – ebből a kétpólusú világból keresnek a versek kiutat, újra meg újra nekirugaszkodva próbálnak szabadulni a kontaktusok fojtogató áradatából, ahol mindennek ára van. A szövegekben fénykép- és álomszerű képek váltakoznak, a szikár sorokat lüktető ritmus ellenpontozza, a fájdalmat játékosság és humor oldja. A gondolatok és indulatok irizáló áramlása ebben a kötetben még sebesebb, az Ár így ragadja magával az olvasót – és hogy hová sodorja, az Szabó T. Anna új verseinek tétje.
Szabó T. Anna

Határ

Ha tudni szeretnénk, hogy mi marad utánunk, tudnunk kell azt is, kik vagyunk. A Határ személyes emlékekből táplálkozó prózái rákérdeznek a személyiség határaira, a saját történetével és a történelemmel szembesülő ember örömére és szégyenére. Azonosulás és elhatárolódás, szabadság és kiszolgáltatottság, próza és líra: ez a könyv az értelem és érzelem egyensúlyát keresve a kimondhatóság határait feszegeti. Térben és időben utazik, országokon és korokon át, a születéstől a felnövésig, Kolozsvártól Budapestig, a legintimebb tapasztalatoktól a fikcióig, Kairótól Máltáig – és persze mindig vissza kell térnie a maga kiküzdött, de nehezen behatárolható identitásához. A Töréstesztben megismert indulat, a vadság és a harag, amely meglepte Szabó T. Anna olvasóit, ebben a kötetben szomorúsággal és szenvedéllyel vegyül, ám ezúttal nem a párkapcsolat áll a középpontban, hanem az egyén és a család. Ez a könyv úgy keres otthont a világban, hogy nyitva hagyja az ablakot az égre.

Szálinger Balázs

361°

Szálinger Balázs új kötete részletekben gazdag nagytotál, lírai körpanoráma, előző kötetének (360°) sajátos és izgalmas továbbírása. Folytatás, de még inkább újabb vetület. Nem egyetlen pillanatfelvétel, hanem felvett pillanatok páratlanul izgalmas sorozata. A könyv lapjain egy teljes közép-európai világ bontakozik ki fokról fokra, színről-színre a zalai domboktól Bözödújfaluig: tájjal és idővel, újabb és újabb rétegekkel; természettel és történelemmel, illetve e kettő szintéziseként: természettörténettel. „Dunántúl összes nyűge, hogy Európa tenyere, / Amit kinyújtattak egy keleti, sztyeppés ügy fele” Ebben a különleges, szikes-metaforikus térben mozoghatunk Szálinger új verseskönyvében.

Szarvas József

Könnyű neked, Szarvas Józsi...

Hogyan lesz egy hentestanulóból színész? Hát így: egy Debrecen melletti tanyán kell hozzá nevelkedni, operaénekesnek kell készülni, titokban a Táncdalfesztivál sztárjáról, Kovács Katiról ábrándozni, a debreceni Húsfeldolgozó Szakmunkásképzőbe járni... Két évvel később a vágóhídon kell dolgozni, meg kell alakítani a „Húsosok”színjátszó csoportot, aztán előbb kell felvételt nyerni a Színművészetire, mint ahogy az ember megszerzi az érettségit. A Vígszínház és Kaposvár után az új Nemzeti Színház nyitó előadásában Ádámot kell játszani Az ember tragédiájában, és 2007-től az őrségi Viszák: a Tündérkert és a Kaszás Attila Pajtaszínház, meg Budapest között kell megosztania az idejét annak az embernek, aki elénk tárja nem mindennapi kanyarokban bővelkedő, gazdag életútját ebben a könyvben. Szarvas József rövid „novellákban” felvillanó visszatekintését, amelyet Bérczes Lászlóval közösen szerkesztettek kötetbe, a családi fényképek mellett a színházi és filmes pálya kiemelkedő pontjait megidéző fotók teszik teljessé.

Szilasi László

Luther kutyái

„Szilasi László legmegrázóbb művét tartja kezében az olvasó. Viharsarki és szegedi regények, reformkori portréképek megfestése után eddigi legszemélyesebb történetét beszéli el az író. Híres irodalmi példának aktuálisan kézenfekvő volt Karinthy skandináv utazása. Egy nagy, halálos betegség fölötti drámai győzelemről szól tehát ez a regény. Témája a test, amely váratlanul és elementárisan hagyhat cserben bennünket, hogy aztán mégis kivételes ragaszkodást produkáljon. Témája az elveszett tudat, az érzékelhetetlen idő, a gyógyulás lehetetlensége és mégis-csodája. Témája egy család szorongattató széthullása, illetve egy új család fölépülése. Témája a családi múlt, a személyes történelem, szülők és nagyszülők sorsa, a huszadik század traumái, háborúk, békeidők, szegénység és túlélési praktikák; mindezekről kitárulkozva a confessio műfaját is fölhasználva beszélnek a rövidre vágott, visszafogott, feszülten pulzáló sorok. Ízlelgessük a baljósan gyönyörű címet: Luther kutyái. Íme, egy regény, amelyben visszahódították az életet.” (Darvasi László)

Szvoren Edina

Verseim

„Szvoren Edina új novelláskötetét nemcsak a forma, a tökéletes, zsigerekre ható mondatok miatt érdemes elolvasni. Az a pszichológiai érzék és kíméletlenség, az a mindent átható tekintet, amely Szvoren Edinát jellemzi, egyszerre hatol be az ember és az emberi kapcsolatok legmélyére, és egyszerre képes bármit érzékeltetni a maga banalitásában is.” (Kiss Tibor Noé)

Takács Zsuzsa

A Vak Remény

Takács Zsuzsa eddigi teljes költői életművét tartja kezében az olvasó: az összegyűjtött versek élén a legújabb, kötetben most először közölt Vak Remény-versekkel, a kötet lezárásaként pedig a régi és új India-költeményekkel. A Kossuth-díjas szerző nemzedékek számára vált iránymutatóvá, Ha van lelkünk ugyan című verse pedig a 2017-es év legolvasottabb online versközleménye volt. „Minden igaz költészet kívülről megragadhatatlan, egyszeri sakkjátszma, mit csak utólag értékelhetünk. Ami bizonyosat nyitás után mondhatunk, nem több, mint hogy a játszma valódi. Valódi játszmának indul Takács Zsuzsa nyitása: egy valódi költészet széles és gazdag kombinációit, kibontakozását rejti magában.” (Pilinszky János) „A lélek csupán a test kényszere – ferdíthetnénk Pilinszkyt, aki egykor felhívta a figyelmet a pályakezdő Takács Zsuzsa költészetének tétova, kereső jellegére. Ez a meghatározó sajátosság azóta, az életmű kiteljesedése során, csak tovább erősödött, mintegy magabiztos tétovasággá sűrűsödött, keményedett, testesedett.” (Bazsányi Sándor) „Takács Zsuzsa verseiben a modern melankólia líráját alkotja meg. Ennek a modernségben újra megerősödött hagyománynak azonban kétszeresen is új jelentést ad. [...] A kritikus nem akarja elhallgatni csodálatát a megcsinálás ilyen maestriája olvastán.” (Pór Péter)

NOW Books & Music

Csepregi János

Morgensternt tiszta papírra – 1942

Csepregi új kötetének versei egyszerre roppant személyesek és legalább annyira kérlelhetetlenek. Ezt a műtétsorozatot nem előzi meg fájdalomcsillapítás. A versek nyílt sebként tárulnak fel előttünk, és mi – szégyentelen voyeur-ök – csak állunk a boncasztal mellett. Kényelmes volna elhinni az önhazugságot; hogy mindez nem a mi háborúnk, nem a mi ki- és bevándorlásunk (akár képletesen, akár hétköznapi értelemben), nem a mi szétesett családunk, nem a mi halálunk és nem önmagunk folyamatos és hasztalan keresése. Ezek a versek szűk térben működnek igazán, ahol zavarba ejtő és veszélyes közelség alakul ki szöveg és hallgató között. Nem a forma diktál, hanem a tárgy, a ciklusoknak ez utóbbi ad szigorú belső ritmust, és ezek a ritmusok rímelnek egymásra; az elszalasztott pillanatok, visszatartott szavak, be nem teljesült álmok tükörországában keringünk végeérhetetlenül. Az újraérintés lehetetlensége, a megértés kilátástalansága mint albioni köd ül a kötet egészén, ha a remény olykor meg is csillan egy kórházkerti padon, St. Mary Mead nyúltetemein vagy Varsó szürkére mosott egén. Csepregi János lírai költő. Zavarba ejtő közelségbe hozza a test szenvedéseinek képeit, a búcsúzást önmagunktól, és mégis: mindezt gyakran játékosan, néhol önfeledt humorral teszi, mint kisgyerek, aki miután szétrúgott mindent, ami elérhető, végül elcsöndesedik, hogy hallgassa jelenlétünk halkuló visszhangjait… A Morgensternt tiszta papírra – 1942 nehéz könyv, aminek befogadásáért alaposan meg kell küzdeni. Leginkább önmagunkkal, saját démonainkkal. Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz. Ha igen, biztosan hazudott neked. Huszti Gergely Nagy Kincső vizuális világa erősen összekapcsolódik ezzel a versrengeteggel. Hol továbbgondolja azt, hol saját kérdéseket vet fel, de minden esetben aláhúzza, hogy ez a kötet az itt és mostról szól, nem valamiről és valakikről, valahol távol. Kincső soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem tervezőgrafika szakán diplomázott. Diplomamunkája a Harry Potter-sorozat redizájnja volt, amit felkapott a világsajtó is. Képek: http://www.nowbooks.hu/termek/csepregi-morgensternt/