Skip to main content

Jelöltek 2013

Agave Könyvek Kft.

Kondor Vilmos

A másik szárnysegéd

Wertheimer Miklós hadnagy, Horthy kormányzó szárnysegéde alapvetően hétköznapi figura. Három dolog fontos a számára: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija. Ám október 15-én egyszerre kerül veszélybe mindhárom: a kormányzó fiát az orra elől rabolják el, majd Magyarország, ha csak pár óra erejéig is, de kilép a háborúból, és a nyilas hatalomátvétel fenyegetése dermesztő valósággá válik. A katasztrófa elkerülhetetlen, ezért a kormányzó és legbelsőbb köre egyszerre két olyan feladattal is megbízza Wertheimer hadnagyot, amelyek egyenként is embert próbálóak: menekítsen ki az országból egy geológust, mielőtt Szálasi és veszett csatlósai elkapnák, és menekítse ki az országból a Szent Koronát, amely eddig soha nem hagyta még el Magyarország területét, és Wertheimer hadnagy számára sokkal többet jelent egy koronázási ékszernél. Nem telik el huszonnégy óra, és a szárnysegédnek már nem csak a becsülete, az egyenruhája vagy a kocsija miatt kell aggódnia: még a legártatlanabbnak látszó helyeken is csapdába kerül; egyik pillanatról a másikra űzött vaddá válik, hazája pedig ellenséges területté. A nyilasok és németek azonban kitartóak, nem adják fel, ahogyan Wertheimer Miklós sem adja fel. Soha. Még az élete árán sem.

Európa Könyvkiadó

Gergely Ágnes

Két szimpla a Kedvesben

Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben „Teljesedjék be a sorsunk: elmondom neked ezt a történetet. Az éjjel egy gladiátorral álmodtam. Ide teszem az álmot a történet elejére. Tudod, bátorítanom kell magamat. A gladiátor fölnéz. A magasban, emeletnyi vagy csillagnyi távolságra innét csak egy kezet látni, a kéz egyetlen ujját, az ujjmozdulatot. Fölfelé vagy lefelé? A hüvelykujj lassúdva mozdul. Eljön a rettegett pillanat, amikor már mindegy. Az ég tiszta, élesen látszik a látóhatár. Még nincs fönn a hold. A nép üvölt. A nép mindig üvölt. A kegyelem feltétele az volt, leteríti-e az oroszlánt. A vadállat kinyúlva fekszik mellette. Nem mondta neki: recipe ferrum, a vadak nem tudnak latinul. Megfeneklett az idő. Fáradtság önti el, időn kívüli hála. Most már minden jöhet. Bevárja itt a csillagokat. Álmomban fenn ültem a tribünön. Nem üvöltöttem. Semmi közöm ahhoz, ami történik. De ha nincs közöm hozzá, miért fáj?” Az új könyv szavai az aranyfényben ragyogó alföldi gyerekkorról, a háborúról és az üldöztetésről, az identitásdilemmákról, a kora ötvenes évek gyári, színi és bölcsészvilágáról, majd a tanári és végül a költői pálya kezdeteiről szólnak. Memoár ez tehát, csakugyan. Szólni azonban ennél sokkal kevesebbről és sokkal többről szól. Arról, ami volt, és nincs már, és arról is, ami mindig van. Egy nagy szerelemről. Gergely Ágnes elliptikusan érzékletes, közvetlenségükben is elegáns mondatokból megszerkesztett, tökéletesre csiszolt, költőileg ihletett prózája rég várt újdonság, mely szerzőjének, a kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának nyolcvanadik születésnapjára jelenik meg.

Háy János

Mélygarázs

Három szereplő. Egy történet. Mindhárom áldozat, mindhárom elkövető, és azok is ők hárman, akik véletlen keverednek az eseményekbe. Egy, ki a mesék világa felől szemlél, egy, ki az okokat kutatja, egy, ki vádakat olvas a világra, hogy mért olyan, amilyen. Egy férfi és két nő. Mindhárman ki akarnának keveredni a napvilágra, mégis ott bolyonganak valahol a mélygarázsban. Három, szerelem utáni élet és egy valahai szerelmi viszony három sarka, s egy készülődő titokzatos bűntett. Mit jelent élni, érezni, kötődni, sorsot építeni? Mit jelent egy olyan világban lenni, ahol minden élet egyedi és autentikus, de az életek közös világa telis-teli van hamissággal? Számvetés azzal, ahogy élünk és éltünk, s egyben sors és korkritika A mélygarázs. Sodró monológok, meghökkentő gondolatfutamok, a múlt és az életépítés kendőzetlen feltárása. Szembesítés képzeteinkkel és tévképzeteinkkel. Három ember különálló és közös sorsa, három monológ, ami egy pillanatra sem idegen tőlünk, mert rólunk beszélnek, mert belőlünk vannak összerakva. Fogják a kezünket, és végigjárják velünk a földmélyi termeket, nemcsak az ő világukat, hanem a miénket is. Csípni fogja a szemünket a füst, néha úgy fog tűnni, teljesen elfogy a levegő, és fájni fog, nem csak a fejünk. De mégis érdemes végigjárni a föld alatti világot, mert így van esélyünk, hogy elérjük a napsütötte sávot. Mi kiléphetünk, míg a szereplőink visszafordulnak, hogy kézen fogják, s a félhomályos termeken végigvezessék az újabb vándort.
Konrád György

Vendégkönyv

Konrád György: Vendégkönyv Tűnődések a szabadságról. Naplóregény Az is velem történt, ami veled történt Ha a szerző képzelődéseiben elrugaszkodna, akkor ezt a „fület” előszónak tekintené egy előszóhoz, amely egy közeledő regényhez ad némi útbaigazítást, azzal a kommentárral, hogy akit ez érdekelhet, az olvasók egy igen elszánt köréhez tartozik. Miért Vendégkönyv? Az olvasóval kölcsönösen vendégül látjuk egymást. Szemem elé kerül? Már meg is látogattam. Ajtót nyitok előtte, fel-alá kószálhat a házamban, egy élettörténetben, és talán egy írói világszemléletben is, amelybe elég, ha némi betekintést nyer, ennél többet udvarias emberek nem várnak el egymástól, figyelembe véve, hogy én már mióta veckelődöm ezzel a könyvvel, a kedves olvasó pedig ennél jóval kevesebb időt szánhat erre az ismerkedésre. Olvasás közben dönt, hogy letegye, vagy folytassa-e, és hogy a testes könyvben hemzsegő kérdésekről és állításokról hajlandó-e maga is elmélkedni, hogy megenged-e magának egy belső mosolyt olyan mondatok táján, amelyek a szerző szája szélén is egy rejtett mosolyt sejtetnek. Igenlő válasz esetén adódik a következő kérdés: Mi ez a könyv? Válogassunk az alábbi válaszok közül. Maradjunk az előbbieknél, előszó egy regényhez. Tudósítás egy tudatból? Szövegpasziánsz? Vagy máris: regény? Ördög tudja. Ahány címmel felruházott, gépírásos oldal, annyi fejezet vagy strófa. Vagy hétszáz, aztán abbamarad. Hol? Mikor? Amikor abbahagyjuk, mert holnapután van szilveszter, és ebből ennyi elég. Kiadómnak és szerkesztőmnek, Barna Imrének megígértem, hogy Újévkor ott lesz a gépében, most már rajta a sor, hogy ezzel a nagy cupákkal kezdjen valamit, szegény feje. Fogadja köszönetemet mindenki, aki tesz valamit azért, hogy ebből a digitális suhanásból könyv legyen az olvasó kezében. (Cupák vagy suhanás?) Több átszerkesztett régebbi darab, válogatás, véletlen és tetszés szerint. Akkor úgy adódott, most meg így, tömörítem, élesítem, áthelyezem, leválasztom róla a nyűgös szomszédmondatot, időskori szigor és szeszélyeskedés. Észrevételek egy tartásról, az ember iránti humanista hízelgés felfüggesztése, de a mizantrópiát is megelégeljük. Más nincs, csak mi, emberek. Mondhatnám, hogy szedjük össze magunkat, és térjünk észhez, ők meg mondhatnák, hogy elég volt belőlem, mulassak a szobámban, vagy sétáljak föl a Szent György-hegyre, és mossam meg az arcomat az oroszlános címerű kút vízében, amihez hasonló jókat az olvasónak is kívánok.
Szécsi Noémi

Gondolatolvasó

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó „Ez hát a szerelem, gondoltam undorral, már csak ez hiányzott. Újabb hiábavaló szenvedés az eddigiek tetejébe.” És ez még nem is volna baj. Hiszen a tizenkilenc éves Fülöp szeret szenvedni. Kétéves volt, mikor a szülei rájöttek, hogy nem hall – azóta megtanulta, hogyan viselje méltósággal a süketségét. Az iskolában elsajátította a jelbeszédet, és ha összpontosít, szájról is olvas. Minden tanára nagy tehetségnek tekinti. Vajon jobban értené kiszámíthatatlanul viselkedő családtagjait, ha hallaná is őket? Öntörvényű, mártír anyját és szilaj, konok apját? Távol lévő és megfejthetetlen szüleivel szemben Fülöp életének egyetlen biztos pontja színésznőnek készülő nővére, Matild. Kettejük sorsa néha különválik, de többnyire együtt alakul mediterrán tengerparti villáktól magyarországi birtokokon és siketinternátusokon át egy ostromlott világvárosig. Mindeközben Fülöp abban reménykedik, hogy embertársaink legtitkosabb gondolatait akkor ismerhetjük meg igazán, ha nem halljuk, mit beszélnek… A Gondolatolvasó a 2011-ben megjelent 1848-as emigránsregény, a Nyughatatlanok folytatása, egy tervezett trilógia második darabja. Számos ott megismert szereplőt viszontláthatunk benne, bár ez a regény az előzményektől függetlenül is kerek és magával ragadó história. Történet az idegenségről, a saját gondolataink börtönében kavargó ellentmondásos érzésekről és a felnőtté válásról. Meg a szerelemről.
Vámos Miklós

Majdnem összes

Vámos Miklós: Majdnem összes „Majdnem az összes novellám olvasható ebben a könyvben. Kivétel a bár című 1998-as kötetem: mai szemmel is úgy látom, sikerült olyan szorosra szerkesztgetnem annak idején, hogy fájna szétszedni. Ugyancsak kihagytam a nyolc novellát, amelyek kettesével, ikerszövegként jelentek meg a Tiszta tűz -ben, mert… csak. Nem foglalkoztam továbbá azzal a két tucatnyival sem, amelyeket angolul írtam, amikor évekig a Yale-en időztem. Jó érzés, hogy vannak munkáim egy világnyelv fogságában. Hagyományosan a magyart tekintik irodalmi cellának, és tessék. Végezetül nem kerülhettek be azok, amelyek a bizonytalan jövőben készülnek el, fölteszem (remélem), várhatóak ilyenek.” „Válogatott novelláskötet: ez úgy hangzik, mint egy olyan kitüntetés, amelyet csak halála után kaphat meg az ember. Ennek szellemében én most másodszor kerülök a halálomon túlra. Jelent már meg válogatott novelláskönyvem (Magvető, 1981), pedig akkor még nevetségesen fiatal voltam az elmúláshoz. Live fast, die young? Utóbbiról szerencsére már lemaradtam.”

Fekete Sas Kiadó

Fodor Ákos

Kis téli-zene

Fodor Ákos kötetéhez nem kell ajánlás. Legfeljebb, pro forma – szükségeltetik, mert ez a szabály. A kérdés: van-e erősebb „ajánlólevél” annál, hogy valakinek, költő létére, fun-oldalt tartanak fenn több ezren a világhálón, könyvei nyom nélkül nyomban eltűnnek a könyvesboltokból, versei idézések és megidézések formájában lépten-nyomon felbukkannak a legkülönbözőbb helyeken, írásokban, fórumokon… F. Á. irodalmi sztár – lenne, ha akarná, vagy akarnák. De nem akarja ezt. Sem ő, sem az irodalom intézményrendszere. Utóbbi elhallgatja, díj-osztásokkor nem vesz róla tudomást, előbbi arisztokratikusan távol tartja magát az irodalmi életnek nevezett hiúsági vásártól, sikerlihegéstől, csaholástól, pénz utáni loholástól. Túlontúl is egyszerű megtalálni az összefüggést a kettő között… F. Á. költészetéről könnyű írni. Rövid formák, aforisztikus megfogalmazások, (csont)vázára lecsupaszított nyelv az allúziók dzsungelében. Bölcsesség, humor, (ön)irónia, szarkazmus. F. Á. költészetéről nehéz írni. Minden verse világ- és létföltárás, önálló elemzést igénylő entitás, meg- és fölidézések bonyolult labirintusa, egy nagy tudású, műveltségű és érzékenységű ember mások felé szerénynek feltűnő sors-lenyomata.

Helikon Kiadó Kft.

Lackfi János

Milyenek még a magyarok?

Lackfi János: A humor segít felröhögni a letapadt, évszázados lelki nyákokat. Aki nevetni tud magán, talán ritkábban jön indulatba, javul a kedélye, nem lesz olyan sérülékeny az önbecsülése. Van bennem egy csengő, amely manapság gyakorta jelez szellemi szmogriadót. Olykor fuldoklunk a politikai kipufogógázoktól. A nevetés viszont ózonbuborék.

A nagy sikerű Milyenek a magyarok? folytatásában sem csalódunk. Kedvcsinálóként álljon itt néhány görbe tükör: Szadista bölcsődalok, Külmagyarok, Rokonok és rókázások, A kínaiak a golyóikkal számolnak, Jégkocka ingnyakba.

A nevetés és/vagy sírás garantált ezúttal is.

Pion István

Atlasz bírja

Van benne slam poetry? Igen, van – és először szerepel a műfaj magyar verseskötetben, köszönhetően annak, hogy a nagyközönség Pion István nevét az első országos Slam Poetry Bajnokságon tanulta meg. A szerző bemutatkozó kötete ennél jóval több: tízévnyi felkészülés eredménye. A versek legtöbbje először országos irodalmi folyóiratokban jelent meg, és aztán állt össze könyvvé. Központi témája a család, a közvetlen ősök történetének meséje, a rájuk való emlékezés lehetősége: mi marad belőlük haláluk után, s mi lesz azokkal, akik a helyükre lépnek. Ráadásul nem hiányzik a kötetből sem a politika, sem a szerelem. Hogy mindezek terhét ki lehet-e bírni, arra Atlasz, ez a görög erőművész ad választ.
Vathy Zsuzsa

Kávérajzok

Vannak még polihisztorok? Megváltható-e a világ, ha négy-öt magyar újra összehajol? Vagy csak „hivatásos” álmodozók vannak? Vathy Zsuzsa új könyvében korunk művészetfelfogását, s benne a lehetséges kultúrcsinálókat keresi-elemzi. Főhőse afféle tudósember, aki rendszeresen szimpozionokat tart, az asztaltársaság dizájnerekből, építészekből, tanárokból áll. A „kávézós” beszélgetések okán-folytán térben és időben vándorolunk: a hetvenes-nyolcvanas évek szocialista országainak világa is megjelenik, a „tűrések-tiltások-támogatások”, az első nyugati utak, a tapasztalatcserének nevezett-álcázott ösztöndíjak, a nagy találkozások időszaka. És a besúgók jól megtervezett hálózata is... Fragmentált kisregény ez a művészetről, szabadságvágyunk szimbolikus kiéléséről, az emberi szellemről: kór- és körkép a közelmúltról.

Jelenkor Kiadó

Vörös István

Gagarin avagy jóslástan alapfokon

Gimnáziumi évek a nyolcvanas évek Budapestjén, Magyarországában, szocialista világrendszerében. Nem csak kamaszregény, hanem egy nagy ugratás története. Nemcsak nemzedéki regény, hanem a rendszerváltás előérzetének története. Nemcsak társadalmi és világnézeti tabló, hanem a be nem vallott világnézetek föltérképezése is, az 1980-as elmaradt földrengéstől kezdve a misztikum keresésének racionális története. És persze egy vad és egzaltált, de a megbékélést kereső szerelmi történet. Továbbá barátságok, a nagy kamaszbarátságok története is.

Kalligram Könyvkiadó

Borbély Szilárd

Nincstelenek - Már elment a Mesijás?

A szerző új kötete életrajzi fikció. Szabálytalan prózakönyv, amely egy elzárt, endogám, szatmári kisfalu tereit és alakjait, emlékeit és hiedelmeit mutatja be, ahogy azt egy gyerek láthatja.

Csaplár Vilmos

Edd meg a barátodat!

A regény két férfi és egy nő, a testiséget szokatlan nyíltsággal ábrázoló háromszögét meséli el a gyerekkoruktól a huszadik század negyvenes éveitől a hatvanas évek végéig. Megismerjük a hortobágyi internálótáborokat, a kádári titkosszolgálat könyörtelenségét. A szerelem  is olyan, mint a gyümölcs, merül föl a kérdés: nem létezik, csak alma, körte, szilva, barack, meggy, szeder, ribizli, szamóca, áfonya, naspolya, citrom? E nagyszerű mű a kortárs próza fontos eseménye!

Csobánka Zsuzsa

Majdnem Auschwitz

Csobánka Zsuzsa új könyve a túlélők regénye. Az Auschwitzot megjárt Jakob és a Duna-parti sortüzet túlélő Edit különös és fájdalmas szerelmi története áll a mű középpontjában - gyermekeik és unokáik visszatekintő távlatából elbeszélve.

Dalos György

A közgazdász bukása

Dalos György a tőle megszokott finom iróniával rajzolja meg a Kádár-korszak, majd a rendszerváltás és az azt követő időszak politikai, erkölcsi meghasonlását.

Egressy Zoltán

Majd kiszellőztetsz - holdas és holdtalan fejezetek

A szerző új kötetének novellái igen sokrétűen és néha rejtélyesen kapcsolódnak egymáshoz. Nem tudhatjuk, hogy a boldogtalanság vagy a boldogság tájain járunk-e, hiszen az elbeszélő is azt a szűk ösvényt keresi, ami a kettőt összeköti. Vagy elválasztja.

Esze Dóra

Tiszta Pierre - Kenterbeveri mesék

Esze Dóra új regénye, a Tiszta Pierre egy Pireneusok-beli kis faluban, Montaillou-ban kezdődik és itt is ér véget. Ezzel mintegy azt is állítja a regény, hogy ez a hely természetesen a világ közepe. A múlt és jelen történetei innen indulnak el és ide térnek vissza, vagy itt keresztezik egymást – ahogy mű alcíme is utal erre – a „kenterberveri mesék”. Igen, erre a mesés helyre invitálja az olvasót ez a regény, hogy megtudjuk, miért nem szabad Montaillou nélkül élni. Vagyis lehet, de nem érdemes.

Gerőcs Péter

A betegség háza

„Túlzás lenne azt állítani, hogy erre vagy arra az emberre haragszom. Pedig igaz lenne. Nincs olyan ember, aki nem adott még okot a haragra vagy a gyűlöletre. A mizantrópiámmal kapcsolatban is pontosíthatok. Szeretem az embereket. De lehet, hogy ez is túlzás.” – így kezdődik Gerőcs Péter első regénye. Az Én elbeszélő kegyetlenül őszinte vallomásában az emberi (alap)viszonyok törékenysége és hamissága tárul föl. Megrázó, pontos, élveboncoló könyv. És letehetetlen olvasmány.

Kőrösi Zoltán

Magyarka

Hogyan és miért lesz egy ún. tisztes családból való, finom és érzékeny nő „magyarkává" egy osztrák bordélyban? És milyen véletlenek formálják azok életét, akik inkább elszenvedik, mintsem alakítani tudnák sorsukat? Kőrösi Zoltán új regénye nemcsak ezekre a kérdésekre ad választ, hanem három asszony, három generáció sorsán át rajzolja meg az elmúlt évtizedek Magyarországának történetét.
Schein Gábor

Megölni, akit szeretünk

Schein Gábor elbeszéléskötete az emberi kapcsolatok törékenységét és belső drámáit jeleníti meg - látszólag szenvtelen pontossággal. A novellák nemcsak azt kérdezik, mi történik bennünk, hanem azt, hogy mi történik itt és most velünk.

Tompa Andrea

Fejtől s lábtól - Kettő orvos Erdélyben

Míg Tompa Andrea előző könyve, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel később. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével.

L'Harmattan Könyvkiadó és Terjesztő Kft.

Berkovits György

V. és Ú.

A főszereplők, egy művész-értelmiségi házaspár: Virágh Emma, író (díszcserje (kis)asszony), és Újhely Gyula, társadalomkutató. A regényt Gyula írja. Konfliktust konfliktusra halmoznak mindketten a külvilággal és önmagukkal szemben is. Megjelenik a szerkesztőség, a főiskolai tanszék, a filmstúdió, ahol Emma dolgozik, és a kutatóintézet, ahol Gyula áll alkalmazásban. Emma novellát és regényt ír, Gyula tanulmányokat – ezekről is szó esik. Fény derül Emma és Gyula pályájának alakulására, gyerekkoruktól kezdve, szüleik és nagyszüleik sorsával együtt. Kibontakozik a paraszt származású, de már értelmiségi Virágh-család, és a polgár származású továbbra is polgár Újhely-család története, ezért a V. és Ú. családregénynek is tekinthető. Felvillannak a huszadik század különböző politikai rendszerei, a világháborúk, ötvenhat, ahogy a szereplők megélik, mint egy történelmi regényben. Megidéződnek a különböző korszakokhoz kötődő szellemi áramlatok és érzésvilág, a könyv ezért tudatregényként is olvasható. Jellemek sokasága villan fel, minden kor több jellegzetes figurája. Apák, anyák, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, barátok és szerelmek, iskolatársak és munkatársak, hatalomban lévők és kiszolgáltatottak.
Sajó László

Magyar versek

Sajó László immár húsz éve írja „Magyar versek” című ciklusát magyar költők haláláról (életéről) Janus Pannoniustól Utassy Józsefig, e ciklusokat rendezte kötetbe. A költő „rengeteget merít pályatársaitól (pályatársak alatt bátran érthetjük Balassitól Baka Istvánig, sőt napjainkig bármely költőt), verseit végül mindig saját költészete képére képes formálni. Virtuóz gesztussal végigszánkázik a teljes(ség érzetét keltő) magyar irodalmon és történelmen. (…) A Magyar versek az utóbbi évek egyik, sőt talán legegyenletesebb és legjobb verseskötete.” (Nyerges Gábor Ádám) „Sajó László világképe – amelyet mai költészetünkben ritkaságszámba menő eltökéltséggel és makacs következetességgel épít – sötét színekben rajzolódik ki. Patetikus iróniája térben és időben egyaránt kiterjed, így a költészet idejében is: újraírja és egymásba írja a magyar és a világlíra nagy alakjait és motívumait. (…) Tizenhét kötet van Sajó László mögött. Vállalkozása mindeddig méltatlanul kevés figyelemben részesült.” (Várady Szabolcs) „Sajó László a mai magyar líra egyik legeredetibb és legszabadabb alakja. Szabad, mert használja és nem alkalmazza a formát, és szabad, mert nem fogadta be igazán a kánon. A periféria számára ideális hely: onnan be lehet látni mindent.” (Svébis Bence) Az Aegon-díjra ajánlással szeretnénk elérni, hogy e kitűnő könyv és Sajó László eredeti, kiváló költészete a középpontba, a figyelem középpontjába kerüljön.

Libri Könyvkiadó Kft.

Barta András

Magyarország=anyád

„A bíróság határozata alapján édesanyám, Magyarország engem mint gyermekét nem képes megfelelően ellátni.“

Budapesten rejtélyes és megmagyarázhatatlan események zajlanak. Biberach, a Magyar Egyesült Unija topmendzser-főispánja létrehoz egy titokzatos kutatócsoportot a második pálinkaháborúban tönkretett tér-idő kapu helyreállítására. Miközben a nagy-budapesti nonstopvezér irányításával szerveződő ellenzék XA20 WH-t akarja pajzsra emelni, a futurisztikus kavalkád mögött apránként kirajzolódik a főszereplő édesanyjának szívbemarkoló története.

Melyik az ország és melyik az anya? Barta András elmossa és átjárhatóvá teszi a káoszba hulló ország és a haldokló anya sorsának határait. Ami azt illeti, minden határt átjárhatóvá tesz. Új regénye egyszerre keserű és humoros, szemérmetlen és érzelmes, szürreális science fiction és politikai szatíra, ráadásul egy szülő-gyermek kapcsolat kamaradrámája. Kíméletlen és provokatív mű – felnőtteknek szóló könyv.

Bartók Imre

A patkány éve

New York, a „világok keresztútja” hamarosan egy globális bioapokalipszis kiindulópontjává válik. Az örökké nyüzsgő városban azonban ez egyelőre csak egy magányos, megkeseredett rendőrfelügyelőt aggaszt, aki hiába próbál valami rendszert felfedezni a növénnyé változtatott családok, brutális csonkolások és megmagyarázhatatlan terrorcselekmények kavalkádja mögött. Ám a rendszer létezik, és legfőbb motorjai Karl, Ludwig és Martin, a három különleges képességekkel rendelkező óvilági gondolkodó. Miközben egyre közelebb kerülnek vezetőjük, a csábító és titokzatos Cynthia terveinek megvalósításához, kétségbeesetten próbálják leplezni egymás és a világ előtt saját elméjük széthullását – de vajon meddig sikerülhet ez egy olyan világban, ami nekik köszönhetően épp most fordul ki önmagából? Bartók Imre könyve szédületes sodrású akcióregény, költői szépségű próza, kozmikus látomás a világvégéről, egyúttal megejtő diagnózis a barátság erejéről és a személyiség totális kiszolgáltatottságáról
Benedek Szabolcs

Focialista forradalom

1954 nyarán, alig egy évvel a legendás londoni 6:3 után Magyarország újabb futballdiadalnak néz elébe: a világbajnoki döntőnek. Az Aranycsapat győzelme nem lehet kétséges, ezért a pártállamtól a legkisebb lakóközösségekig mindenki a hazatérő bajnokok ünneplésére készül. Amikor azonban a várva várt győzelem elmarad, a csalódott szurkolók először csak tüntetni, aztán törni-zúzni kezdenek Budapesten, sőt egyesek már forradalomról beszélnek. 

Benedek Szabolcs történelmi dokumentumokon alapuló regénye a magyar közelmúlt egyik elfelejtett epizódját eleveníti fel egy tipikus budapesti bérház lakóinak sorsán keresztül, akik között éppúgy megtalálható az elvhű kommunista házmester, mint a volt horthysta főtiszt vagy a munkatáborokból hazatért házaspár. Egyszerű futballhisztéria volt ez vagy az 1956-os forradalom előjátéka? Tömegoszlatási főpróba? A szabadság első szárnypróbálgatása? Senki sem tudja - ez a regény azonban segít elképzeni, milyen lett volna nekünk is ott lenni az események forgatagában.

Csányi Vilmos

A tökéletesség illata

„…nem arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni…” – Avilai Nagy Szent Teréz

Csányi Vilmos regénye játékos szeretettel állítja elénk a XVI. századi Spanyolország egyik legkarizmatikusabb alakjának példás életét. Egyfelől hagyja szabadon beszélni Terézt, aki kora vallásháborúi és eretneküldözései miatt nem engedhette meg magának, hogy műveiben egyértelműen kifejthesse újító gondolatait és mélyen emberi kétségeit. Másfelől a vallomást közreadó Könyv képében kommentálja is a szent megkapóan őszinte monológját. 

Egy nő élete, aki ha komolyan vette volna Szent Pál intelmét az asszonyok alacsonyabb rendűségéről, sosem taníthatott vagy prédikálhatott volna, és Istent sem gondolhatta volna el a maga bájosan esendő módján. Egy nő élete, akinek lépten-nyomon akadályoztatott munkája végül az egyház újbóli felemelkedéséhez vezetett az ellenreformáció idején. Akit végül, négyszáz évvel később VI. Pál pápa első nőként az egyháztanítók sorába emelt. Egy nő, aki egyszerre volt törékeny hívő, látnok, ügyes politikus és ellenállhatatlan gyönyörűség.

Finy Petra

Folyékony tekintet

Az erdő testétől a test erdejéig vezetnek Finy Petra új verseskötetének ösvényei. Felfedezőútján félrehajtogatja társadalmi gátlásaink, neveltetési görcseink és előítéleteink folyton szemünkbe lógó indáit és leveleit, hogy a rengeteg mélyén olyan érzésekre és gondolatokra találjon életről, halálról, természetről, anyaságról és érzékiségről, melyeket talán magunknak se mernénk bevallani. Bátor és gyönyörű könyv, melynek mítoszba hajló, groteszkül szép történeteihez Szulyovszky Sarolta készített varázslatos illusztrációkat.

Győrei Zsolt-Schlachtovszky Csaba

Emmuska

Aljas merénylet készül Ferenc József császár ellen! De mi szükség ehhez egy világhírű cimbalomfenoménre? És mi köze mindehhez a Tiszaszalókot rettegésben tartó Prémes Rémnek? Vagy Emmuskának, a Londonba szakadt magyar grófnőnek és karótnyelt angol férjének? Min múlik végül, hogy botrányba fullad-e az Ezredévi Kiállítás Budapesten? S vajon gyorsabb lehet-e egy betyárból omnibuszlovassá vedlett csirkefogó, mint a frissen felavatott millenniumi földalatti? Felülkerekedhet-e az angol virtus a magyar hidegvéren?

Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba rendhagyó történelmi regényéből mindez és még az ellenkezője is kiderül. Cserfes szobalányok, tökkelütött postamesterek, huncut apácák és ármánykodó arisztokraták, kotnyeles fürdőorvosok és westernrajongó tanítók kapkodják ki egymás kezéből az elbeszélés fonalát ebben a fergeteges humorú, szövevényes könyvben, ahol semmi sem az, aminek látszik, a dualizmus korának Magyarországa pedig soha nem látott gazdagsággal tárul az olvasó elé.

Horváth Péter

A képíró

Középkori „kalandregény” ez – amennyiben a lélek belső történései éppoly kalandosak, mint a mese részint valós történelmi tényeken alapuló fordulatai. Az író Bogárvérrel című regényének „folytatása” a selmeci oltárképföstő, a titokzatos M. S. mester mindmáig ismeretlen élettörténetét „rekonstruálja”. Közben ellenállhatatlan mesélőkedvvel eleveníti meg a talán sosem létezett, mégis ingerlően ismerős hőseit. Szerelem, halál, bűnös vágyak és ártatlan óhajok, hatalmasok és hatalmaskodók praktikái, hűség és árulás lenyűgöző kavalkádja tárul elénk az izgalmas könyv lapjain. Mintha magunk is ott járnánk a föstő nyomában Selmecen vagy éppen az általa bejárt Itália napfényes tájain. S mintha a megidézett múlt nyugtalanítóan hasonlítana a jelenre.
Simon Márton

Polaroidok

„Egy értelmetlen tetoválás
írásjegyeiről azt hazudni,
hogy örök szerelem.“

Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: „Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”

Sirokai Mátyás

A beat tanúinak könyve

„Az elrugaszkodó négykézlábra ereszkedik, könyékig, térdig a vízbe merülve. Amikor mind a négy irányból érzékeli a fákban vibráló energia gyűrűit, és megsejti, hogy az északi flórabirodalom rakétái évezredek óta kilövésre készek, vadul megindul alatta a tajga, és elérkezik az ugrás pillanata.“

Sirokai Mátyás új versei mintha régészeti leletek lennének egy eljövendő civilizáció szent irataiból: nehéz eldönteni, vajon hétköznapi mozdulatainkat írják-e le egy poszthumán sámán lézerpontosságú figyelmével, vagy épp a megváltás felé vezető ösvényt álcázzák egyszerű gyakorlatoknak. De akár a tajga közepén, akár egy intergalaktikus mentőkapszulában érezzük magunkat olvasás közben, egy dolog biztos: költészet ritkán van ilyen közel a csillagokhoz.

Térey János

Moll

Vörösiszap-áradás, egy elhagyatott fürdőhely graffitijei, Bihar megye protestáns vidéke, Lear király emailfiókja, klímaváltozás és Párizs–Dakar: Térey János nem ismer lehetetlent, mikor a világot készül versbe szedni. Tűpontos, kegyetlen karakterrajzok túlságosan is ismert magyar figurákról, gúnyosan emelkedett sorok a görög istenek magánéletéről, vagy éppen egy behavazott kastélykert rejtett geometriája. Nagyszerű nők és kisszerű férfiak, űrperspektíva és mikrorealizmus – mindezek mögött pedig egyfolytában ott szól az a "hősi, sötét, beethoveni c-moll", mely az egész kötet hangütését meghatározza.

Térey János kilencedik verseskötete érett és kíméletlen áttekintése a ma világának, a jellegzetesen magyar problémáktól a globális katasztrófákig és vissza, azonban szóhoz jut benne a szerző legbensőségesebb, legszemélyesebb lírája is.

Ugron Zsolna

Erdélyi menyegző

1608 november, Kolozsvár. A város Báthory Anna esküvőjére készülődik. A fejedelem tizennégy éves húgát családja és a hagyományok tiszteletére nevelték…
Vajon engedelmes araként vagy lázadó özvegyként teljesíti be sorsát? Hogyan küzd a három részre szakadt ország politikai játszmái közepette egy fiatal lány a hatalommal bíró férfiak szerelme, érdekei és kapzsisága ellen? Boldog fiatalasszony vagy „ördög, gyilkos kurva”, ahogy az új fejedelem nevezi?
Erdély és Magyarország a XVII. század elején a politikai intrikák és álandó háborúskodások világa. Hitviták, árulások és érdekházasságok döntik el országrészek sorsát. A végvárakban, az ostromlott falak mögött jelenésekről, családi átkokról, mérgezésekről és testvérszerelemről suttognak…
Ugron Zsolna regénye a 17. század egyik leghírhedtebb, legtitokzatosabb alakját, a bűbájos boszorkányt, Báthory Annát idézi meg. A körülrajongott és gyűlölt Báthoryak világát, melyben az árulások, parancsszóra elhált szerelmek és politikai gyilkosságok közepette egy asszony boldog akart lenni.

Vásáry Tamás

Üzenet I.

A világhírű zongoraművész és karmester, Vásáry Tamás önéletrajzának első kötete a kezdetektől egészen a hatvanas évekig vezeti az olvasót. Feltárul benne a harmincas-negyvenes évek fordulójának debreceni gyermekkora, a zongorista csodagyerek első megmérettetései, majd a világháború és a város ostromának az időszaka, később pedig az ötvenes évek kavalkádszerű zenei világa. A kötet második fele pedig már az 1956-ot követő emigráció éveit, illetve Vásáry Tamás első házasságát és a mögötte meghúzódó családi drámát írja le. Ugyanakkor az emlékek és anekdoták hátterében lejátszódik az önismeret drámája is, egy érzékeny és kreatív művész útkeresésének és magára találásának a története. 

Vásáry Tamás önéletírása izgalmas és magával ragadó olvasmány, amely nem pusztán a zenebarátok figyelmére tart igényt.

Magvető Kiadó

Bereményi Géza

Vadnai Bébi

A hetvenes évek Budapestjén, ahol egyetlen nap maga az örökkévalóság, Dobrovics, a pályakezdő író, miután felvetődik, hogy egyik barátjával talán testvérek, nyomozni kezd az illető apja után. Újabb és újabb titkok derülnek ki. A negyvenes évek Budapestjén, ahol csak egy nap az élet, és egyre közelebb van a háború, az aranyifjak körülrajongják a lenyűgöző szépségű Vadnai Bébit. Vajon a titkok mélyére tud-e pillantani Dobrovics? És ha igen, akkor mit lát meg ott? Szerelem és gyűlölet hogyan váltakozik újra meg újra? A Vadnai Bébi egyszerre történelmi regény, amely érzékletesen idézi fel a régi Budapest egykorvolt figuráit-helyeit és kegyetlen érdességgel mutatja, hogyan működnek az emberek háborúban; továbbá az érzelmek iskolája, amely a szerelem irracionalitását, a vágy gyűlöletté izzását, az anya- és apakeresés kétségbeesett mozdulatait démoni erővel teszi szóvá. Hogyan ismételjük vonzásainkkal és választásainkkal elődeink sorsát? A lüktetően izgalmas regény, melynek nagyfokú a valóságalapja, nemcsak ezekre a kérdésekre ad szenzációsan érdekes választ.

Boldizsár Ildikó

Mesekalauz úton lévőknek - Életfordulók meséi

Minden élethelyzetnek van mesebeli párja - hallottuk az elmúlt években többször a kötet írójától, aki nemcsak tematikus mesegyűjteményekkel, hanem Meseterápia című könyvével is igazolta állítását. A férfiakról, nőkről, apákról, anyákról és testvérekről szóló mesék után most az emberélet fordulóihoz és határaihoz kapcsolódó meséket válogatta új kötetébe Boldizsár Ildikó. A fogantatástól az élet utolsó harmadáig azokhoz a történetekhez vezeti el olvasóit, amelyek nemcsak az ember fejlődését segítik, hanem az egyik életszakaszból a másikba való átlépést is. A mesékhez írt élvezetes kommentárok - úgynevezett mesekalauzok - bámulatos egyszerűséggel mutatják meg, hogyan fűzhető fel egy emberi élet a mesék rendjére. Mert a könyv szerzője szerint a népmesék legfontosabb eleme nem a csoda, hanem a rend. És minden mese annak a példája, hogyan lehet a rendezetlenséget és a káoszt renddé alakítani, azaz olyan helyzeteket teremteni, amelyekben a teljesség vágya irányítja a gondolatokat és a tetteket. Ez a tudás azért nélkülözhetetlen, mert csak így van esélyünk arra, hogy egyszer majd rólunk is elmondhassák: ,,boldogan éltek, míg meg nem haltak".

Centauri

Jégvágó

Centauri, a „titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik „tökös gyereket” faragni belőle –, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt.
Csabai László

Szindbád Szibériában

Szindbád, a detektív szovjet fogságba esik, és egy hosszú, a rabokat megtizedelő vonatút után egy szibériai munkatáborban találja magát, a Bajkál-tó közelében. A láger borzalmas körülményei közt küzd az életben maradásért, amikor is egy rejtélyes bűntény a segítségére lesz: valaki ellopja a lágerparancsnok, Grecki őrnagy távcsöves karabélyát – és Szindbád rájön, ki a tettes. Ettől pedig gyökeresen megváltozik az élete. A szovjet rendőrség alkalmazásába lépő Szindbád életveszélyes vizeken kénytelen lavírozni, hiszen ebben a végletekig átpolitizált, a mindennapi rettegésre épülő rendszerben soha nem lehet tudni, hogy ki kicsoda, de Szindbád sikeresen veszi az akadályokat, elismert szibériai nyomozóvá válik. Csabai László nagyregényében feltárulnak a negyvenes évek Szovjetuniójának hétköznapjai, a sztálini rezsim működésének elképesztő, már-már mulatságos abszurditása, a kontinensnyi Szibéria lenyűgöző tájai, ősi kultúrája, s mindezt jellegzetesen „csabais”, vagyis egyszerre dermesztően pontos és mégis finoman költői tekinteten keresztül látjuk.

Cserna-Szabó András

Szíved helyén épül már a Halálcsillag

Emlék Bundás egy nyugodtnak induló vasárnap délután kedvenc férfimagazinjából arról értesül, hogy a szerelem kialakulásáért a feniletilamin nevű hormon a felelős, s hogy pontosan hétféle szerelem létezik. Mire a cikk végére ér, már tajtékzik a dühtől, és ordít: micsoda hazugság, hiszen csakis egyféle van, „az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és csak rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb.” Az már az élet humorérzékét dicséri, hogy ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, és éppen az a nő keresi, aki elhagyta, és akinek az emlékétől nem tud szabadulni. A regény a vak szenvedélyek karneválja. Nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát. Mindeközben a Vadnyugaton is zajlik az élet: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés, árulás és bosszú. A legendás Mocskos Tizenegyek Bandája az enyészeté lesz, kőkemény gengszterszívek törnek ripityára, de azért Blacklord messze földön híres kuplerájának (Eldorádó Kéjház) szalonjában minden hajnalban felcsendül a Szamár-induló…
Darvasi László

A Háromemeletes Mesekönyv

Mit keres egy mesekönyvben a Magyar Történelem? Szólhat-e egy mesekönyv önmagáról, vagy mondjuk helyet cserélhet-e az írójával? És különben hol van a világ legjobb helye?

Darvasi László a Trapiti-könyvekben és a Pálcika-történetekben már bebizonyította, hogy ért a gyerekek nyelvén. Most A háromemeletes mesekönyvben egy folyton akadékoskodó kisfiú, Zalhúber Tibor kérdez rá a történelem, az élet, a hétköznapok nagy, égető kérdéseire. Segítségére vannak a földszinten lakó pupákok, a szép Tanító néni az első emeletről, a másodikról személyesen maga a Magyar Történelem, a harmadik emeleten pedig a mesekönyv írója lakik. De miféle gyanús zajok hallatszanak a padlásról?

Dés Mihály

Pesti barokk

Budapesti házibulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, világjobbító dumák, politikai viccek, szamizdatok. Regényünk főhőse, egyben szerzője Koszta János ebben a pesti világban otthonosan mozog, mégsem találja a helyét. Mindenről van egy jó vicce, egy családi anekdotája, egy csavaros sztorija, egy szellemes aforizmája és most készül megírni élete történetét is. Honnan is kezdje? És hová juthat el? Mire megy azzal, hogy okosan látja élete hülyeségeit? A kérdésekre ebben a regényben több válasz is létezik. Barokk voltát éppen a sokszínűség, a színpompás gazdagság szavatolja. A könyvben több műfaj is – mintha irodalmi farsangbál lenne – izgalmasan találkozik egymással. Családregény-betétek, levelezések, naplók, önéletrajzok, anekdoták, viccek, ügynökjelentések váltakoznak a mű lapjain. A Pesti barokk játék a valósággal, hiszen a fiktív karakterek mellett valódi, hús-vér személyek is szerepelnek benne; a határvonalak elmosódnak. Szellemessége szintén többrétegű: akadnak itt vaskos humorú tréfák, ironikus szólamok és irodalmi utalások.

Erdős Virág

ezt is el

„uppsz” „ütős” „Naggyon ott van!” „!!!!!!!!!!!!!!!!” „nókomment” „Szeretem :-))” „Hát így.” „dupla piros pont” „Hígfos, mint a másik volt.” „ez durva, jajj...” „én csak ámulok....” „na most elbőgtem magam” „jajistenem” „wow!” „ez rohadt jo, itt reppelek a 8as busz megallojaban” „Így valahogy...” „Azt a betyár mindenit!” „Mit kompenzálsz kis mesüge?” „Hogyezmekkora.” „huha! ez tényleg komoly…” „a szerző hiphop mc?” „Fúúúú!” „Hát ez megint odavág.” „loptam, ha nem baj :)” „Szerintem ráérzett...” „komcsimutyi :D” „ez már kellett :)” „VÉGRE LEVEGŐ!!!!” „így is lehet!” „köszönöm az érzést!” „Édes Hazám!” „azta” „részemről zumek”
Esterházy Péter

Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat

Íme, egy friss, ropogós regény a tizenhetedik századról. Tehát történelmi regénynek kell lennie, mert hogyan is lehetne más, mint történelmi, ha egyszer a tizenhetedik században játszódik, de a huszonegyedik században írták? Írta – Esterházy Péter. – E. P. Egy kemény asszonyról szól, aki tud szeretni. Így gyűlölni is. Továbbá az Úristenről és Gizi nevű bakmacskájáról. Férfiakról is, az egyik Nyáry Pál, igen, egy ilyen nevűt a tizenkilencedik századból ismerünk, aki tehát így nem lehet azonos hősünkkel. Ahogy egy másik szereplő, Christoph Ransmayr csöndhintókészítő neve is csak véletlenül esik egybe a kortárs osztrák íróéval. Próbáljunk hát megbarátkozni a gondolattal, hogy a történelmi regény mint műfaj kap fogni még egy vajszínű árnyalatot az Egyszerű történet vessző száz oldal kardozós változatában. Más férfiak is regénykednek itten, az egyikük szakács – „A nagy ételsorokat még mindig fejből tudja, akár a Miatyánkot” –, specialitása a tengeri piláf. Vagy itt van Croy herceg: megfigyeltet és jelentéseket írat, de a jelentéseket tán el se olvassa. „Sebaj, tudjuk, a jelentés lényege nem az, hogy olvassák, hanem hogy írják őket.” 

Farkas Péter

Nehéz esők

Hogy az élet nem méznyalás, azt Farkas Péter már korábban tudtunkra adta, most sem fog csalódást okozni. A Nehéz esők prózaszimfónia – hat variáció egy örökzöld Bob Dylan-témára. Ha jól olvassuk a partitúrát, a végén jön a hanyattesés. A szerző halott? Nicsak, ki beszél? A szöveg itt-ott a partra szökik, ahogy az áradás után visszahúzódó folyó rakja le margójára a saját kommentárjait. A szerző él, és elég bölcs volt ahhoz, hogy lemondjon az egójáról, épp így talált másokéval összetéveszthetetlen hangra. „Egyébként megpróbálom »rendszerezve« leírni, hogy miért gondolom úgy, hogy ha félretesszük ezt az egész Lord Chandos-ügyet – vagyis mégis írunk –, miért nem írhatunk úgy, ahogy Apuleius óta megszoktuk. Vagyis nem egészen, inkább csak arról lenne szó, hogy van egy Kafka–Proust–Joyce-cezúra, és durván fogalmazva, azóta »nem történt semmi«. Ötleteim persze nekem sincsenek” – írta nemrég egy magánlevélben. Ez a kötet mégis azt bizonyítja, hogy „Van másik!” – mindig maradnak újabb ötletei. Olyan könyv ez, mint gyerekkorunk kihajtós mesekönyvei, ahogy megnyílik, a hős belép az életünkbe. Vigyázz, kész, rajt! Mindenki markolja meg az okostelefonját.
Fehér Béla

Jelenetek egy vakondűző életéből

Neve: Ecsedi Gyula. Státusza: hazatelepült disszidens. Foglalkozása: vakondűző. Lakókocsijával járja az országot, rendelésre kifüstöli a gyep alól a mindent felásó kártevőket. Ötvenedik születésnapjához közeledve szeretne végre révbe érni. Apja szocialista világa és a rendszerváltás utáni Magyarország közé szorulva keresi a megoldást, s emlékszik vissza addigi életére: furcsa kuncsaftok, gazdag és ágrólszakadt magyarok, III/3-as apák, disszidálás, a fényes Párizs, mosóporszagú berber nők, leszbikus feleség, maffiózók és albínó vakondok képei járnak körtáncot. Fehér Béla formabontó szerkezetű regénye múlt és jelen közt ugrálva villantja fel azokat a pontokat, melyeket összekötve kirajzolódik Ecsedi Gyula kalandos élete, és küzdelme, hogy végre megtalálja honját a hazában.
Flóri Anna

Érkezési oldal

A regény a Holokauszt-trauma másod- harmadgenerációs tapasztalatát mutatja egy sajátos tükörtérben, melynek felületeit az üldöztetés csupasz mindennapjai, a jó és rossz egyetemes dilemmája és a szerelem kivédhetetlenségének döbbenete adják. Mondhatnánk, hogy egy újabb Holokauszt-regény ez, melyben szerelmi történetek játszódnak – mint már megszoktuk - két idősíkon. Csakhogy ebben a tükröződő térben sem idő, sem sík: akármerről nézünk is rá a cselekményre, a tükörfolyosók egymásba takart végtelenje kínálkozik az értelmezés egyedüli kontextusaként. Tehát minden egyszerre konkrét és viszonyított, ennyiben állítás és kérdés. Nem azért, mert bizonytalan, hanem mert örökérvényű – ugyanakkor hasztalan.
György Péter

Állatkert Kolozsváron - Képzelt Erdély

Trianon a mai napig hatással van ránk, akár beszélünk róla, akár nem. György Péter új könyvében a Trianon-paradigma és az Erdély-mítosz nyomába ered. Hogyan reagált a magyar irodalom 1920-ban a traumára? Hogyan kezdtek új életet és milyen sorsdilemmákkal birkóztak meg az új határok mögött? Hogyan alakítja történelemképünket, azonosságtudatunkat Trianon? Miképpen néz ki napjaink Trianon-paradigmája? Irodalmi művek, privát dokumentumok, épületek és műemlékek segítségével mutatja meg és értelmezi az emlékezés és felejtés kettős működését. A könyv nagy utat jár be: a közelmúlttól 1920-on át napjainkig, Pannonhalmától Székelyudvarhelyen keresztül Budapestig; hősei többek között: Karinthy és Kosztolányi, Szabédi László, Bretter György, Gion Nándor és Szilágyi Domokos. Vitaindító mű, amely a kényszeres hallgatás és a kompenzatív túlbeszéd, a patológiás amnézia és a szemérmetlen konfabulálás tünet-együtteseit megértő, mégis éles érzékenységgel elemzi. Így lesz az esszékönyv úti- és korrajz. Látlelet múltunkról és jövőbeli perspektíváinkról. Valamint az is kiderül, hogy mi köze van Bodor Ádámnak a kolozsvári állatkerthez.
Jónás Tamás

Lassuló zuhanás

Hosszasan, lassan írni arról, mi a jó. Tömören és gyorsan arról, mi a szép. Elbeszélgetni azokkal, akik a közelemben vannak, parttalanul, de mély tartalommal. Felfedezni az embert, először csak a figyelemmel, aztán az átadással: megélni az ő igazságait, és megmutatni neki a magaméit. Bizalommal kezdeni, s megtartani a bizalmat. Dolgozni a közelségért, kínálni alkalmakat és tereket magamból. Kivárni, amíg igazít magán a másik, abban a ritmusban, ahogy neki kényelmes, és nem sürgetni semmilyen változást. Elfelejteni, amit el kell. Tudni, hogy mit kell elfelejteni. Meghallani minden kopogtatást. Nem késni a válaszokkal, megérteni a kérdésekben lévő állításokat. Ismerni magam, a határaimat, és nem figyelmeztetni senkit a határaira. Erőm szerint vállalkozni új dolgokra. A régi dolgokat becsülettel, kitartó figyelemmel és azonos minőségű odaadással fenntartani. Egyre pontosabban fogalmazni meg, s nem szabadon repülni hagyni a gondolatokat. Megörökíteni valamit abból, amit a szívem mélyén fontosnak érzek. Megmaradni a megérzéseknél. Annak lenni, aminek látszódom, és annak látszódni, ami vagyok. Jelen lenni. Tudni, hogy múlt vagyok. Felesleges reményekkel nem terhelni sem mást, sem magam. Néha megtébolyodni, s mindig visszatalálni. Kimondani, amit nehéz, és elhallgatni, amit könnyű lenne kimondani. Igényesnek lenni. Igénytelennek lenni. Elkezdeni, és befejezni.
Kiss Noémi

Ikeranya

Mit jelent életet adni és mit jelent a világra jönni? Kiss Noémi különleges könyve magzatpróza. Az elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés folyamatát járja végig a mesterséges megtermékenyítéstől a vajúdáson át az első születésnapig. Hol az anya, hol pedig az ikerpár szemszögéből bontakoznak ki a szuggesztív történetek. A könyv egyszerre számol be a szülés élettani valóságáról és spirituális csodájáról, az anyaszült meztelenség állapotáról és a világba érkezés számtalan kalandjáról. A várakozás és a kiszolgáltatottság stációit ugyanúgy megismerhetjük belőle, mint a közös nyelv keresés keserves-gyönyörűséges pillanatait. Az én és a te mellett kozmikus-banális módon megszületik a mi. A szerző közkedvelt blogjából született szöveg felszabadító olvasmány, amely a terhesség és gyermeknevelés megannyi tabujával foglalkozik.

Krasznahorkai László

Megy a világ

Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A többiek: a földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvat, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy „egyszer egy tájban, a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik.”

Krusovszky Dénes

Mindenhol ott vagyok

Krusovszky Dénes első gyerekverskötetének hőse olyan, mint egy átlagos fiú, csak egy kicsit érzékenyebb. Még csupán nyolc éves, de már mindenhol ott van. És járjon bármerre, fáradhatatlanul, éles szemmel figyel, újra meg újra rácsodálkozva az őt körülvevő emberekre és jelenségekre. Ugyanolyan izgalmas számára az édesanyja tükre, vagy egy idős és magányos néni, mint az élet számos nagy rejtélye. Itt és most, a versekben láthatjuk, hogyan válik nyitottá a világra, hol családtagjai, hol barátai, iskolatársai körében. Élményei intenzívek, álmodja bár fűcsomónak magát, biciklizzen a körúton, vagy meséljen arról, miért fél a sötétben. Hangulata gyakran ingadozik: az egyik pillanatban még azon nevet, hogy a tanár néni tüsszentett, a másikban elgondolkodik, vajon mit követhettek el, akiknek büntetésből a parkban kell aludniuk. Krusovszky Dénes a gyerekeket és felnőtteket egyaránt foglalkoztató kérdéseket, az élet nagy titkait finoman, összetetten, egyszerre filozofikusan és humorosan tálalja verseiben. A könyvet 10 éves kortól ajánljuk.
Kun Árpád

Boldog Észak

Aimé Billion, a regény főhőse igazi kívülálló, aki nemcsak Afrikában vagy Európában, de a saját bőrében is idegennek érzi magát. Ereiben joruba, vietnámi és francia vér keveredik. Az afrikaiak fehérnek, a fehérek afrikainak tartják. Élete első harmincnyolc évét Beninben tölti, segédápolóként dolgozik az ország legnépesebb városában létesített francia kórházban. Innen kel útra aztán abba a másik országba, a messze Norvégiába, ahol a legjobban tudják, mi is az az idegenség, és a távolságtartó norvégok közt keresi a boldogságot egy különös szerelemben. A könyv egyrészről olvasmányosan, plasztikusan mutatja be a nyugat-afrikai államot, és többek közt a vudut, a népi hiedelmeket és gyógymódokat; másrészről a jóléti Norvégiát. Kun Árpád fontos és felemelő regénye persze elsősorban nem a két ország, hanem Aimé Billion története: család-, utaztató-, fejlődés- és identitásregény. Azért is kiemelkedő alkotás, mert az emberi létezést se nem feketén-fehéren, se nem apokaliptikusan ábrázolja, mint oly sok mű, hanem a maga zavarba ejtő kiismerhetetlenségében és összetettségében, mély empátiával. A Boldog Észak olyan könyv, amely ismeretlen világokat tesz szívfájdítóan otthonossá a magyar olvasók számára.

Maros András

Semmi negyven

George H. W. Bush hivatalos budapesti látogatása alatt a Vasas teniszpályáinál tartja napi futóedzését, együtt kocogunk. Körről körre lassul. Megkérdezem, fárad-e, hősködve azt mondja, nem. Hazugságon kapom az Egyesült Államok elnökét! A Fővárosi Tanács egyik osztályvezetőjét sikerül elsőre tökön lőnöm teniszlabdával, fagyi jár érte. Az idősebb csapattársakkal való pimaszkodásért viszont használt zokni jár – szájba. Misi, a pályamunkás lopott pólóban a slagnak kiásott gödörbe húzódik, ott iszogat, felszámolási eljárást indított saját magával szemben, jól áll az ügye. Cliff Richard belép a teniszcsarnokba fényes melegítőben, hajpántban. Ütök vele egy órácskát. Az ausztriai teniszversenyre kísérő szakvezető, miután eltéved Bécs belvárosában, megszólítja a helyieket: Guten Tag, Westbahnhof! Különös figurák és helyzetek, elérhetetlen példaképek a 80-as, 90-es évek teniszvilágából. A rendszerváltás környéki Magyarország egy élsportoló tinédzser szemén keresztül. Epizódok egy a vasfüggöny mögül az USA-ba keveredett, álmodozó fiú mindennapjaiból. Semmi negyven – nem jó állás, de még megfordítható...
Parti Nagy Lajos

Mi történt avagy sem

,,A legjobb tréning a valóság." - mondja nekünk Parti Nagy Lajos új elbeszéléskötetének egyik szereplője. ,,Legjobb póráz az ember!" - tudjuk meg egy másiktól. Hogy igazuk van-e vagy sem, döntse el mindenki maga. Parti Nagy újabb novelláiban rengeteg minden történik napjaink és tegnapjaink holnaptalan Magyarországán Tömpemizsértől Budapesten és az elbeszélői tudat álomperonjain át Csőpépig. Véletlen találkozások, vétlen balesetek, szándék nélküli csodák, lépték nélküli dumák. Régi ismerősök. Angyalok és házmesterek. Az anyanyelvi figurák a magyar nyelv korábban nem ismert mélységeit és lehetőségeit tárják elénk. Parti Nagy műhelyében megint olyan nyelvek születtek, melyekben a margón lévők argója, a megalázottak dadogása a legváratlanabb pillanatokban egészül ki a hétköznapok lírájával és a szerző frenetikus leleményeivel. A karneváli groteszk is így kerül egy szaggatottan pontos vonalba Parti Nagy szociális realizmusával. Ez a civilpróza kegyetlenül pontos lát- és létlelet mindnyájunk mai Magyarországáról.

Potozky László

Nappá lett lámpafény

Potozky László új könyvét leginkább a sokszínűség jellemzi, mellyel képes újra és újra meglepni olvasóit. Novellái közt egyaránt találunk a fantasztikum felé elmozduló és szociologikus történeteket, személyesebb hangvételű és távolságtartóbb írásokat. A magyarok közül Tar Sándor és Bodor Ádám, a világirodalomból Ernest Hemingway, Mario Vargas Llosa és Julio Cortázar hatott rá a leginkább, ám írói hangja, sajátos karakterei és atmoszférateremtő ereje révén nagyon is saját, másokéval össze nem téveszthető világgal rendelkezik.

 

Sokat tud a méltóságról, a kiszolgáltatottságról, az önbecsülés elvesztéséről. Valamint a történelemről, a diktatúráról. Tud úgy pontos és tárgyilagos lenni, hogy mondataiból az empátia se hiányozzék. A valóságot sosem a lokális jellegzetességek megjelenítésével, hanem az egyetemesség igényével mutatja fel. Általános érvényű művek megteremtésére törekszik, azt megragadva, ami bennünk, emberekben közös.

Székely Csaba

Bányavidék

„Szeretem Székely Csaba bányatrilógiáját, s bár e daraboknak, színmű létükre, az eleven előadás a legjobb kiterjedésük, nagyon fontosnak tartom, hogy megjelennek könyvben, hogy így is megkezdjék a maguk külön és, azt remélem, hosszú életét. Én úgy olvastam, olvasom ezeket a blaszfém tragédiákat, mint egy dialóg-regényt, mint valami abszurd, Kárpát-medencei balladát, szerethető és viszolyogtató alsócsehovi hősökkel, akik a hagyomány, az édeserdélység lerabolt, bezárt tárnáival a talpuk alatt, az elvágyódás meddő igyekezetében „békaszarrá” isszák magukat – hisz „nincsen olyan, hogy normális élet. Hiszed-e, hogy nincsen? Csak élet van.” Sötét, illúziótlan, ezért felszabadító művek ezek, az író minden mondata a részvét pallóján, sírás és nevetés határán egyensúlyoz, azon a félfényes-félhomályos emberi vidéken, ahol mindannyian, székelyek, magyarok, oroszok, írek, hottentották, esendő utazók vagyunk.” (Parti Nagy Lajos)

Szőcs Petra

Kétvízköz

„Hogy vagytok, drága volt lakásaink viharvert, pusztuló kisvárosokban? A boltíves szobákban más lakik, bizony, idegen ember lakik ottan. Hogy ellenségem, arról nem tehet, s én sem tehetek róla, de utálom: a falról lekaparta nevemet, mint ellenfélét szokás a plakáton.” (Jékely Zoltán: Elhagyott lakások siratása)
Takács Zsuzsa

Tiltott nyelv

A helyén érzi-e Magát a magyar irodalomban? Egyrészt igen, másrészt nem. Két monográfusom, Bodor Béla és Halmai Tamás kiváló könyvet írt; nagyszerű kritikák jelentek meg írásaimról, csodálatos beszélgetőpartnereim voltak és vannak. Köszönet érte. Hosszan gyötrődöm azonban az évtizedek óta visszatérő besorolásokon. Nem vigasztal az sem, hogy – a legnagyobbakat említve – Pilinszkyvel és Kálnokyval ugyanez történt, történik ma is. Folyamatosan áttöréseket, átjárásokat érzek a művészetében, műnemi értelemben, valóság-álomvilág, újraírások, megint-nekifutunk, mint hogyha soha nem lehetne valami kész vagy befejezve az opusz. Ugyanazt az elbeszélést írom át más formában, más megvilágításban. Megírom, azután visszatérek rá és megcáfolom. Mintha az újramondás során változna, módosulna, nyersebbé válna az elbeszélés. (Részlet a litera.hu-n olvasható, Keresztury Tiborral és Jánossy Lajossal folytatott 2012-es Nagyvizitből)

Tóth Krisztina

Akvárium

Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal” tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.

Varga Mátyás

hajnali 3

Varga Mátyás legújabb kötetében hangokat hallunk: emberek szólítják, szólongatják egymást. Szavaikban félelmek, emlékek és vágyak fogalmazódnak meg, s hol kétségbeesetten, hol meg beletörődéssel, szinte derűvel kutatják az események értelmét, építik szabadságukat és tanulják a felejtést. Megszólalásuk terét a sorsok illeszkedésének sajátos, ismétlődő ideiglenessége képezi. Talán abban bíznak, hogy meghallja őket valaki, de az is lehet, hogy már csak merő megszokásból ragaszkodnak élesre koptatott – önigazoló, vagy magukat is leleplező – mondataikhoz. Kik ezek? Talán ők hárman. Talán távoli rokonaink, vagy közeli ismerőseink. De az is lehet, hogy mi magunk vagyunk. A hajnali 3 cikluscímei és a kötet szerkezete több ponton is utal a négyszáz éve elhunyt zeneszerző, Carlo Gesualdo rendkívüli vokális művére, amelyet Tenebræcímen emleget a zenetörténet. Gesulado nagycsütörtök (feria quinta), nagypéntek (feria sexta) és nagyszombat (sabbato sancto) reggelre írt responsorium-gyűjteménye s a zeneszerző botrányos élete (harmincévesen tetten éri, majd megöli a feleségét és annak szeretőjét) pedig olyan metakontextust képez, amely egyidejűleg olvassa újra és felejti el azt a történetet.
Vida Gábor

Ahol az ő lelke

Werner Sándor egykori honvédtiszt meggazdagodni indul az Újvilágba az első világháború kitörése előtt. Fiát is magával vinné, de a kivándorló hajóra csak az apa száll fel. Lukácsot a sors meg a kalandvágy Afrikába viszi. 1919-ben találkoznak újra, kifosztva, csalódottan, bujkálva a román hadsereg által megszállt Kolozsváron. Az apa: mert katona volt, a legendás Székely Hadosztály tisztje, és titkos küldetése van. A fiú: mert ellógta a háborút, és még mindig nem tudja, mihez kezdjen magával. Milyen volt az a világ, ahonnan elindultak, és milyen az, ahova megérkeznek? Mi történt a nőkkel, amíg a férfiak hadakoztak vagy lógtak éppen? És miért nem száll le talapzatáról a legnagyobb magyar király ércszobra, hogy beleszóljon a történelem menetébe, ha már az emberek tehetetlenek, vagy csak elrontani tudnak mindent?

Magyar Napló Kft.

Majoros Sándor

Az eperfa nyolcadik gyökere

Az 1991 óta Budapesten élő Déry-, József Attila-, Márai-díjas vajdasági író ezzel a regényével végképp hazatalált a szülőföldjére. Különleges ihletésű családregényén keresztül magunk is részeseivé válunk egy titkokkal teli, ugyanakkor nagyon is valóságos bácskai falu, szélesebb értelemben a vajdasági magyarság XX. századi történelmének. A regénynek sokféle olvasata van: a gyermeki látásmód naiv rácsodálkozásától a létfilozófiai mélységekig, az életképszerűen eleven jelenetsoroktól a tűéles iróniával megrajzolt karakterekig sokfajta síkon közelíti meg az időben távoli, ám aktualitásában máig ható családi legendáriumot. A sodró erejű, jellegzetesen bácskai történet önmagán túlmutatva az egész kelet-közép-európai olvasóközönség számára ismerős élményeket hordoz.

Múlt és Jövő Kiadó

Giorgio & Nicola Pressburger

Nyolcadik kerületi történetek - A zöld elefánt

A Nyolcadik kerületi történetek novelláskötet és A zöld elefánt című kisregény több mint harminc évvel ezelőtt született. A két szerző közül az egyik, Nicola akkor már nem élt. A két könyv hamarosan jelentős sikert aratott, és számos nyelvre lefordították olaszról – merthogy ezen a nyelven fogalmazódtak meg. Remélhetően az elmesélt történeteknek még mindig sikerül megérinteniük a mai olvasók szívét. A múlt ismerete nélkül a jelen csakugyan szorongást és félelmet keltő pusztaság lenne. Ezért erőt meríthetünk, ha meghallgatjuk e két könyvben elmesélt életek történeteit. Azok a zsidók, akikről szólnak, azok a nyolcadik kerületi zsidók már nincsenek többé, vagy csak nagyon kevesen élnek közülük. De létezésük jelentősége túlnő a tér és idő szabta korlátokon, ők egy nagy, szenvedő, hősies, tanácstalan és győzedelmes csoportot képviselnek, a világ városait réges-régóta benépesítő kisemberét.

Gyárfás Endre

Mátyásföld, alkonyuló éden - Holokauszt-életek 4.

Minden megvolt, hogy a kisfiúnak idilli gyerekkora legyen. Szorgalmas szülők, bölcs nagymama, „saját” kutya, nagy kert, patakpart, szomszédlányka...Csak hogy az eszterláncot láncbombázás zavarta meg, a bújócska terepe az óvóhely lett, az égből pottyant alvóbaba robbanóanyagot rejtett.
Mialatt elsős füzetében a betűk szavakká, mondatokká, verssé álltak össze, a Horthy-korszak törvényeinek betűi sárga csillagot parancsoltak a matrózkabátra, halálmenetbe sorolták az apát, gettóba zárták a családot.
Mi volt még hátra? Nyilasház, téglagyár, Wallenberg jóvoltából „védett” ház, kibombázás.
A szabadság első hónapjaiban hazai cionisták gyerektáborai ajándékozták meg a kilenc éves fiút a közösség élményével. Az aliázás csak ígéret maradt.
A kiskamasz gondolkodásában humorforrásul szolgálnak a félrehallások, a félreértések. Az olvasó inkább mulatságosnak, semmint szomorúnak találja majd a József Attila-díjas író önéletrajzi regényét. 

Heller Ágnes

Olvasónapló 2012-2013

Heller Ágnes a Múlt és Jövő folyóirat új rovatának kedvéért kezdett Olvasónaplójába. Annyira megszerette, hogy hónapról hónapra folytatta ezt az önmagával és az olvasmányaival folytatott sziporkázóan szellemes párbeszédet.
A könyvet egyben olvasva kiviláglik, hogy a filozófus újabb jelentős és újszerű teljesítményéről van szó, ahol, ha játékos formában is, de visszatért korábbi érdeklődési területéhez: az esztétikához, amelyet mestere, Lukács György kedvéért szorított háttérbe. S ez a forma adott keretet, hogy kifejtse eszméit az emberi kapcsolatokról, a szerelem természetéről vagy a történelem ún. ismétlődéseiről és szükségszerűségéről. Nemcsak klasszikusokat vagy tisztán szépirodalmat elemez „fogyaszt”, hanem a populáris és divatos szerzőket és műfajokat is érdeklődéssel „falja” (detektívregényt, thrillert, önéletrajzot) – hogy a világot sokrétűbben megismerje és megragadja.

Kalapos Éva

D.A.C. – Egy új élet

KALAPOS ÉVA: D.A.C. – Egy új élet Unatkozol? Magányos vagy? Vagy csak egyszerűen úgy érzed, az életed egy irtó nagy káosz? Így van ezzel a 16 éves Fellegi Flóra is, aki egy budapesti lakóparkban él elfoglalt apjával és idegesítő öccsével. Kevés barátja van, a pasizásban tapasztalatlan, egyedül a filmekért rajong mániákusan. Amikor azonban megismeri a kicsit fura, de nagyon vagány Zsanit, az élete fenekestül felfordul, és világossá válik az is, hogy idővel minden titokra fény derül... Lépj be te is a D.A.C. világába, és éld át velünk a kalandokat! Barátság, szerelem, család, problémák és megoldások - D.A.C.!
Király Levente

Égre írt könyv

Mi a szabadság és hogyan nyerhetjük el? Milyen utak vezetnek hozzá, és mi történik, ha elveszítjük? Többek között ez az Égre írt könyv legfontosabb témája. A történet a Római Birodalom egy meg nem nevezett, periferikus provinciájában, egy képzeletbeli, Cælum nevű városban és környékén játszódik, vélhetően a Krisztus utáni első-második évszázadban. A három főszereplő, Gaius Julius Montanus, visszavonult légióparancsnok, a fia, Mikhael, és szolgájuk, Merit számára a könyvbéli délelőtt sorsfordító pillanatokat tartogat. Mind a hárman arra kényszerülnek, hogy más-más módon ugyan, de meghozzák életük legfontosabb döntését. „Úgy látom, a szentimentális írói attitűd poétikai formája, a rokokó most, ezzel a regénnyel kapott esélyt rá, hogy jelen legyen a magyar prózában.” (Márton László, Élet és Irodalom) „Kiegyensúlyozottan, a mitológia és a történelem ege alatt mesél. […] Ez a viszonylag konzervatív próza nyugodt lélegzetvételével, finom textúrájával, míves kidolgozottságával üdvös újdonság a mai magyar termésben.” (Tarján Tamás, Új Könyvpiac) „Az Égre írt könyv leghatásosabb jeleneteiben ráébredünk: az őskép nem megszelídíthető, a tudat mélyéből felhozott gondolatot nem szükséges »kifésülni«, magyarázni, ott ez magyarázkodásként hatna. A római műveltség eszméjén, a kifinomultság világképén áthömpölyög a barbár népek lélektől felszabadított természeti erejének árja, elsöprő indulat tanúi leszünk: látjuk a rabok szabadulását. A regény szép fonat: Montanus, Mikhael és Merit történetének váltakozó, remek ritmusban szövött szála a fonál Ariadné kezében, amellyel kivezeti szeretteit az élet labirintusaiból.” (Tóth Ida, Heti Válasz)
Kőbányai János

Balkáni krónika - Szarajevói jelentés háborúban és békében

Részlet az előszóból: Tudatomban még nem oldódott emlékké, csak életrajzi adatként szerepel a jugoszláv háborúról szóló, múlt századi jelentésem. Most, 15 év után, újraolvasva a tudósításomat, annak körülményei, adatai és történetei számomra, aki írta, teljesen új szerkezetű elrendeződő narratívát nyújtanak. A már a megírásakor is oly áthatóan jelenlévő Osztrák–Magyar Monarchia szétcincált abroncsai közül föltárul a középkor, amelynek meghaladása során szerzett traumák fájdalmas kibeszélést, sőt: vért követeltek maguknak, több nehéz évszázad után is. Feldolgozatlanságuk miatt még ma sem tudnak feloldódni a modern, sőt: posztmodern korban, ugyanis a modernitás vívmányait Európa szigorúan csak egyik felének járt ki – a másik rovására. Ez a konfliktus háborog, robban ki mindannyiszor – soha ki nem hűlő vulkánként. Ezért ezt a jelentést – nem a magam, de a legújabb kori események történelemmé jegecesedése érdemének tudva – aktuálisabbnak érzem, mint amikor lejegyeztem.

Napkút Kiadó Kft

Babics Imre

Gnózis

Ezt a könyvet kevés embernek ajánlom. Nem is ismerem őket. De el kell jönniük, különben „csak” Istenért éltem. Babics Imre első három, remek kötete után elhallgatott, a nagybetűs irodalmi élet pedig gyorsan leírta. Pedig csak nem publikált, és ismeretlen helyre, a Bakony sűrűjébe költözött. Közben megszerezte és megszenvedte azt a Tudást/Gnózist, ami alkalmassá tette őt a Közvetítő szerepére. Néhány olyan művet ismerünk csak a világ irodalmában, amit nem a szerző írt, csupán médiumként működött közre. Hogy Babics Imre Gnózisa miről szól, azt csak a Jóisten tudja. Talán a világ működésének és szerkezetének megfejtéséről. A teremtés dicséretéről és egyben a létezés kudarcáról. Mindez a ki-lencvenes évek Magyarországának sebészpontosságú és a legfinomabb humorral átszőtt meg-fogalmazásában. Akciójelenetek hexameterben. Tömény szocio-metafizikai beavatási mű.
Báthori Csaba

Elemi szonettek

Báthori Csaba új kötete százkilencvenkilenc szonettet fog össze. A költő sűrű, lényeges és súlyos kijelentéseket görgető darabjaiban életünk örök kérdéseit feszegeti: a derű, az elmúlás és a szerelem tapasztalatait rögzíti, a holtak hatalmát és az élők felelősségét határolja el, és bizonyos lírai önvizsgálat állomásait és szellemi szüredékeit eleveníti meg. 

A kötet olvastán úgy érezzük: a költői kifejezés megrázó formában tükrözi itt az élet részigazságait, s már ez is értelmessé teszi mindennapjainkat. Báthori Csaba szonett-könyve: az olvasónak kínált költői vigasz, értelmi és érzelmi ajánlat, művészi összegzés, – úgy is mondhatnánk: a mélység leltározása. Segít visszanyerni költészetbe vetett bizalmunkat, mert pontosan érzékelteti, ami belső és külső világunkban láthatatlan.

Kritikusa írja:

A költő érdekfeszítő és súlyos kijelentéseket közlő szövegeiben a létezés örök kérdéseit boncolgatja: a boldogulás, az elmúlás és a szerelem ambivalens dilemmáit. Ugyanakkor a kíméletlen önvizsgálat sem áll távol tőle. Báthori szonettkönyve az olvasónak felkínált költői ajándék, bölcseleti és tapasztalati tárház, egyben művészi összegzés, úgy is mondhatnánk: a dolgok leltározása. Segít visszanyerni az „egyes” és az „összes” fölöttibe vetett bizalmunk, ingadozó hitünket, mert pontosan érzékelteti, ami belső és külső világunkban láthatatlanul is befolyásolja életvezetésünket.

HIRDETÉS

Báthori versről versre egyre leleményesebb megoldásokat tár fel, igényes alkotó, bár olyan problémákat, titkokat analizál, amelyeknek a megfejtésén szinte minden jóravaló észjárás fáradozik manapság, ő a bevett aspektust rendre félretolja, és új mátrixot épít. Kommentálja a valóságot, de értelmezése nemcsak egy vélemény, hanem szöveghely, amelyben a pillanat, az örökkévalóság makettjeként történetté áll össze.

A szerzőnek a Napkút Kiadónál ez a 14. kötete.

Szlukovényi Katalin

Hamis nosztalgiák

Szlukovényi Katalin: Hamis nosztalgiák Hamis nosztalgiák: fura, képtelen szókapcsolat. Egyszerre utal e költészet elvágyódó jellegére, a szerelmi öröm, az intellektuális élvezet és a mindennapokban megsejtett transzcendencia ünneplésére, s ugyanakkor mindennek folyamatos megkérdőjelezésére, a gyanús mozzanatok kritikus tudatosítására, a józan számbavétel kérlelhetetlenségére. Nagyvonalú eleganciával mutatja fel Szlukovényi Katalin verseinek alapvetően kettős természetét: világ- és költészetlátásának érzelmes és ironikus beállítottságát. E líra elválaszthatatlanul játékos és érzékeny, okos és naiv, áhítatos és gunyoros, szenvedélyes és precíz, következetes és abszurd, szelíd és könyörtelen. Csupa szép ellentmondás, csupa váratlan meglepetés, miközben a változatos témák, formák és hangok burjánzó gazdagságát végig egyetlen törekvés tartja össze: az otthont adó értelem keresése, illetve megteremtése az emberi kapcsolatok és a poétikai lehetőségek terén egyaránt. Egészében is olyan, mint egyik versének allegóriája: Bonyolult, mint a kőfalon a repkény, és szabálytalan, mint a mozaik, és mégis kiadja a játszi önkény geometrikus alakzatait. Margócsy István
Toót-Holló Tamás

Három a kő

A Három a kő című regény már a második kötete Toót-Holló Tamás regénytrilógiájának, amely monumentalitásában, fúziós gondolkodásában és nyelvezetében is megkerülhetetlen kihívást jelent a magyar irodalom olvasóinak. A szöveg a tradicionalista filozófusok szellemi örökségét képviselve a szépirodalom eszközeivel és a mitológiai rekonstrukció szellemében teremt kapcsolatot az európai, közel-keleti és távol-keleti őshagyományok szövegemlékei között. A regények az archaikus gondolkodás előtti tisztelgést az intertextualitás adta, a posztmodern irodalomban is használatos lehetőségekre támaszkodva hajtják végre, de mindvégig hűek maradnak egyfajta közösségi szemlélethez: annak szellemében, ahogyan Illyés Gyula korszakos jelentőségű verse, a Haza, a magasban tekint társként mindenkire, aki a magyar nyelven míves, közösséget formáló erejű szövegeket alkotott.

Toót-Holló Tamás a magyar népdalok, népmesék és népballadák szöveghagyományainak rétegeit úgy építi egymásra, hogy a fúziós gondolkodás lehetőségeivel élve egyes szövegrétegekben a zenei asszociációk megidézésétől sem zárkózik el - nem függetlenül attól, hogy a makámára emlékeztetve gördülő, az igéző, bájoló mondókák gondolatritmusait követő prózaszövegeinek eleve is markáns a zeneisége.

A trilógia eddigi két kötete (Üsse kő, Három a kő) a magyar folklór örökségéből több elemet is újraértelmez: az Üsse kő esetében a "magos Déva" vár történetét, a Három a kő esetében pedig a három kővel járó csodamalom ősmítoszát. A kőművesek és a molnárok varázsmesterségének felelevenítése közben azonban a művek a garabonciások könyvének mítoszát is elevenen tartják. Nem tagadva azt sem, hogy ezek a könyvek (beleértve a sorba a 2014-ben megjelenő Gördül a kő című regényt is) úgy is "varázskönyvek" szándékoznak lenni, hogy a puszta létükkel hitet tesznek a kollektív emlékezetbe zárt ősi bibliofília, a Garabonciás Könyve mellett, mert a maguk megjelenésével kimondatlanul is bizonyítják: a Garabonciás Könyve a modern időkben is köztünk lehet.

Vörös István

Aki nevetve született

Vörös István drámaíróról a rendezők: Vörös István mesél. Mesél gyereknek, felnőtteknek, mindenkinek, aki meg akarja ismerni a világot a maga végtelenségében és apróságában egyszerre. Mítosszá változtatja a hétköznapokat, és hétköznapivá a csodákat. Nem bántja a valóságot, nem zúzza szét, csak átereszti a maga különleges szívén és agyán, értő módon, szeretettel. Jó mesével találkozni olyan, mintha valakivel beszélgetnék a világmindenségről. Vörös István meséi ilyenek, közelebb kerülünk általuk a mindenséghez és megpillanthatjuk magunkat annak tükrében. Rólunk szólnak, körülöttünk lebegnek. (Veres András) Vörös István drámáinak alakjai kiismerhetetlenek. Akárhogyan próbáljuk őket elkapni, kisiklanak kezeink közül. Aztán egyszer csak elénk állnak, és mondanak valamit, amivel megfognak. De ez sem biztos. Lehet, csak azért mondják, hogy tovább sasszézhassanak. Aztán megint szembefordulnak, és elkapnak újra. (Zoltán Gábor) Írótársat kerestem. Zelki János barátom, aki akkoriban a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán dolgozott, segített a magyar kortárs írók legjavából megtalálni az igazit. Ő „közvetítette ki” Vörös Istvánt is, aki – miután megismerkedett a Baltazár Színház színészeivel – igent mondott a kapcsolatunkra. Már az első, Repülési engedély – angyaloknak című darabból kiderült, hogy Istvánhoz lelkem legmélye kötődik: a szövegbe belecsempészte a titkaimat anélkül, hogy elárultam volna. Majd folytatta ezt a cinkos és felkavaró feltárást, mindig eljutva a lényeghez az Aki nevetve született, a Kőválasz, az Arany lépés című színdarabokban és az Örök Naptár, valamint a12 Parancsolat című könyvekben is. Ismeretségünk túl van a tízéves jubileumán, újabb és újabb közös művek születése előtt állunk. Ennek a titkát hadd áruljam én el: kapcsolatunk kimondatlanul is Isten színe előtt köttetett, az effélét mind a ketten komolyan vesszük… (Elek Dóra) A Napkút Kiadónál ez a második drámakötete, először Ördögszáj (2011)

PONT Kiadó

Szávai Géza

Csodálatos országokba hoztalak

A „csodálatos országokból” álló világ állapotát a huszadik század elejére annyira felforgatták a háborúk, forradalmak, világrengető eszmék, hogy e regény hősei már „a lét boldog semlegességére” vágynak. Minden sors: sodró regény, melyeket sok dimenziójú regényköteggé sodor a szerzői invenció. „Klasszikus regény, amelyben időnként olyan meglepő fordulatokat tesz az író, és olyan titokzatosságokkal fogalmaz, hogy az ember nem tudja félretenni.” (Szigeti Piroska) „A magát keleti Svájcnak álmodó Erdély sokszor jelenik meg a regényben, sok a magyar szereplő is. Eltöprenghetünk ama borongó kérdésen is, amelyet egymástól függetlenül, más helyszínen, más időben, más szereplők előtt a regény több szereplője is feltesz: miért nem lehet Transsylvania a keleti Svájc?” (Bogdán László)

Scolar Kiadó

Czapáry Veronika

Megszámolt babák

Czapáry Veronika regényében a babák nem Meseország idilli játékai, hanem a rémület és a kiszolgáltatottság ellen menedéket kínáló szövetségesek egy kislány mindennapjaiban. A gyereket a családi erőszak, részvétlenség és a szülői aberráció a kényszeresség és önpusztítás felé sodorja, személyiségvesztéssel fenyegeti. Múló évei összemosódnak, kamaszkora végéig szinte egyhelyben kavarog az idő.

 A Megszámolt babák sokkoló olvasmány, az írónő a magyar irodalomban elsőként tör meg egy tabut. Műve azonban nem pusztán látlelet: a balladák konok ritmusában megírt költői próza, az élethez való jog túlélő éneke. A nagy feltűnést keltett korábbi Czapáry-regény, az Anya kacag után a szerző második kötete.

Falcsik Mari

Nőket néző képek

A szerző különböző korokban élő, különböző nációjú, életkorú, szellemi és lelki adottságú, más és más problémákkal küzdő nőknek adja kölcsön a hangját, hogy vallhassanak arról, mikor és hol mit jelenthet, jelenthetett nőként élni. Van köztük ötéves lányka Nagykovácsiból, önérzetes idős iparmágnás hölgy a két háború közti Németországból, a celebvilágot megtagadó brit punk-énekesnő - és még sokan mások. Ezt a tarka nőgyülekezetet nem csupán nemük fogja össze: sorsuk a történelem valamely pregnáns eseményének, traumájának, trendjének vagy értékének lenyomata - némelyek konkrét szituációkat (mint a tűzhalált halt indiai mártírfeleség vagy a saját anyját beperelő brit bírónő esete), mások tipikus helyzeteket jelenítenek meg (mint a fasizmus elől az USA-ba szökő német színésznő vagy a panelgettóból jobb sorsra vágyó szakmunkáslány esete). A kötetben minden nőalak történetét hármas egység, két szöveg és egy kép mondja el: a vers; a kis életrajz, ami kultúrtörténeti összefüggésbe ágyazza a nőalakot; és a kollázs, ami általánosabb gondolati-esztétikai kontextusba helyezi a szövegeket.
Gerlóczy Márton

Létra

Gerlóczy Márton legújabb regénye, a Létra egy házról szól. Egy szakadt pesti bérházról, amit a 30-as években kuplerájnak emeltek. Egy normális életre alkalmatlan házról, amelyben apró, kriptaszerű garzonok követik egymást. Névtelen hősünk május 1-jén fel akar szerelni egy függönyt a plafonra, hogy kis lakásának terét több részre ossza. Nincsen létrája, így elindul, hogy a házban szerezzen be egyet. Miközben az emeletek közti szűk és sötét lépcsőházakban és folyosókon bolyong, az itt élők életéről-haláláról elmélkedik, a lakókról, akikkel nap mint nap találkozik, akik vele együtt élik szánalmas garzonszáműzetésüket. Szereplők: egy gondnok skizofrén felesége, egy sértődött parlagi galamb, egy egzaltált emberi agy, egy szorongó csirkecsont, egy eltévedt meztelencsiga, egy hóvirág édes illata és egy bölcs konyhai csótány.
Karafiáth Orsolya

A házikedvenc

Egy varázslatos villában él Bori néni, az önző, csak a külsőségekkel foglalkozó öregasszony, aki pénzének számolgatásával és állandó udvarlóival szórakoztatja magát. A tetőtéri tündéri kis manzárd már egy ideje üresen áll, senki nem akarja kivenni: a pletykák szerint ugyanis, aki ide beköltözik, arra csúfos vég vár. Most mégis jelentkezik egy harminc körüli, gyámoltalan, kedves lány, Orsi, hogy cicájával, Rigóval együtt kivenné a lakást. Le is csap rá Bori néni, könnyen meggyőzi, hogy ezt a kis fészket neki találták ki. Ám rögvest a beköltözés után jönnek az első baljós jelek: recseg-ropog az építmény, s a lefolyóból rejtélyes hajcsomók kerülnek elő… Sorra vonulnak fel a szürreális szereplők, és kezdetét veszi a még szürreálisabb helyzetek egymásutánja. Csak bízhatunk abban, hogy végül minden jóra fordul, mint a mesében… Karafiáth Orsolya regénye különleges felnőtt „mese”, mely egy csodálatos villa lakóinak életén keresztül mutatja be, milyen pusztító erők vehetik át az irányítást sorsunk felett, ha hagyjuk. A házba lassan kúszik be a gonosz, és talán csak idő kérdése, hogy a végső romlás vár-e a szereplőkre…
Tandori Dezső

Tandori Light - Elérintés

Tandori Dezső és a Scolar Kiadó különleges vállalkozása ez a kötet, melyben új költeményei mellett legismertebb, a modern magyar lírát alapvetően meghatározó korábbi versei (pl. a Madárzsoké), illetve ezek „önmagyarázatai” kaptak helyet a szerző grafikáival és fotóival illusztrált kötetben. E könyvvel tisztelgünk az idén, 2013-ban 75 éves költő előtt.

A költő maga válogatta össze legjelentősebb régebbi és újabb verseit, melyeket lírai magyarázatokkal láttott el. Így az olvasót maga Tandori engedi be egy szélesebb kapun a „lélekbe”, a légi könnyedségek rejtelmes, ám földi súlyokkal terhes világába.

Tandori „pozitív cunaminak” minősíti könyvét, ahol „rémfotók” vallanak Jekyll doktorról és Hyde úrról, madárkákat és lovakat érzékelhetünk tiszta szellemi szárnyalásban, s legfőképpen megtudhatjuk, hogy csaknem ötven év költői-szellemi tevékenysége hogyan zár teljes kört, s miként suhan a végső teljesség felé. E „látszókönyv” valóját csak az értheti meg, aki megismerésre, ködhámozásra is kész, s titkokkal együtt élni is bír.

Typotex Kiadó

Orosz István

Válogatott sejtések

A közel húsz tanulmányt tartalmazó kötetben egy gyakorló képzőművész az alkotás közben felmerült gondolatait próbálta rögzíteni. A saját munkáira vonatkozó reflexiók mellett a művészettörténet olyan jelenségeivel foglalkoznak az írások, amelyekben Orosz is érdekelt (anamorfózisok, perspektivikus ábrázolás, optikai illúziók), illetve olyan alkotókat mutat be – olykor ismeretlen oldalukról –, akikkel szellemi közösséget érez (Brunelleschi, Piero della Francesca, Dürer, Piranesi). Az elméleti fejtegetések mellett (a kétdimenziós képek összefüggése a térrel és az idővel) a művész társadalmi felelőssége, hasznossága is előkerül (A kielről meg a kultúráról). A könyvben illusztrációként Orosz saját munkái, illetve a tanulmányokban megidézett művek reprodukciói szerepelnek.
A szerző gyakorta történeti, kulturális, eszmetörténeti, diplomáciatörténeti, politikai szálakat bogoz ki, nyomoz a festők, a megrendelő, a tanácsadók után. S ez sem elég: a műveket művészetelméleti, vallásfilozófiai, számmisztikai, asztrológiai, festészettechnikai nézőpontokból közelíti meg.
Orosz István sokrétűsége, tájékozott szerénysége meglepően meggyőző.

Vajda Mihály

Túl a filozófián

Filozófusok az újkorban többnyire írtak esszéket, esszéket is. Volt, aki, mint Montaigne, csakis esszéket írt, azokban érezte megfogalmazhatónak, mit is gondol önmagáról, s hogyan látja ez az „önmaga” a világot. Nietzsche egyenesen azt állította, hogy a filozófia nem más, mint szerzőjének memoárja.

Magam már elég régóta, s egyre határozottabban meg vagyok győződve róla, hogy a filozófia tudományosságára törekvés nem sok jóval kecsegtet. Az objektivitás igényével megfogalmazni az emberre, a világra, Istenre vonatkozó állítólag objektív igazságokat, lehet éppenséggel, de komolytalan. A másik a maga „objektív igazságát” fogja az enyémmel szembeállítani. Esszéim tehát nem tudományos filozófiai munkásságom melléktermékei, vagy kiegészítései: ezek az esszék diszkurzíve le nem írható, csak felmutatható filozófiámat járják körül, megadva az olvasónak a szabadságot, hogy úgy értelmezze gondolkodásomat, ahogyan akarja, ahogyan látja. Maguk az esszék állnak össze tehát filozófiává. Az itt összeszedett esszék többsége meglehetősen új keletű, azt mutatják fel, ahogyan ma gondolkodom. Másképp, mint még tán nem is olyan régen, s másképp, mint ahogy – ha megérem – holnap fogok.

Vajda Mihály

Új Palatinus Könyvesház

Balázs Attila

Pokol mélyén rózsakert

A mű részben dokumentumregény, részben fikció. Abból a hírből indult ki, amely 2009. ápr. 16-án röppent szerte a világba a bolíviai Santa Cruzból, miszerint az ottani Las Américas hotelben a kommandósok hosszabb lövöldözés „árán” veszélyes terroristákat tettek ártalmatlanná. Később kiderült, hogy a három áldozat közül kettő magyar: az egyik a bolíviai születésű Rózsa-Flores Eduárd, a másik a székelyföldi Magyarosi Árpád (Fiúka). A vérfürdő harmadik halottja az ír Michael Martin Dwyer. Az akciót ketten élték túl, egy magyar és egy horvát férfiú, név szerint: Tóásó Előd és Mario Tadic. Mindketten a La Paz-i börtönben raboskodnak. Legalábbis ez a helyzet „lapzártáig”. Sorsukat követi végig e könyv, amennyire és ameddig tudja, közben igyekszik választ adni a roppant homályos ügy miértjeire, noha a végső megfejtés nem lehetséges. (Ahogy lehetetlenség elkapni a füstkarikát? Legyen az a visszhangos mennyországé, vagy a még visszhangosabb pokolé?) Ám ez csak az egyik vonulata a dolognak. A regény alakulásában több élő személy s néhai híresség is kisebb-nagyobb lelkesedéssel szerepet vállalt – így például Jorge Luis Borges, Sigmund Freud, Jean-Paul Sartre, Che Guevara, Ulrike Meinhof és Andreas Baader (ha már egyszer a terrorizmus gyanúja/vádja is felmerült!).

G. István László

Hármasoltárok

Vakok bíznak így
a fényben, ahogy a jókedvemrôl határozok.

Tudomásulvétel és elragadtatás – különleges költôi vállalkozáshoz méltó végletek, az olvasó azonnal ráismer életének (minden élet) meghatározó ellentmondására. A vállalkozás tétje nem kisebb, mint profán imát mondani a szentséges hármas­oltárok újrateremtett formáiban, mai díszletek közt. 
G. István László a modern költészet merész, sôt – Borbély Szilárd szavával – „orcátlan szellemét mutatja föl nagy erôvel”.

Menyhértnek
hódolnia kéne, de csak fázik
boldogan.

Nagy Gabriella

Üvegház

„Nézem a fényképeket, bámulom a tükröt, az a sok kis apró jellegzetesség hogyan áll össze arccá, abból a sokféle történetből és sorsból hogyan születik meg az enyém. Nevezzem meg, amit látok.”

Az Üvegház regényes novellafüzér. Rövidtörténetekből komponált portré családi háttérrel. Élveboncolás, szembenézés a megtörténttel, küzdelem a folyton változó és bizonytalan emlékezettel.

Mit lehet kezdeni az élettel az anya és az apa halála után, fel lehet-e dolgozni a tragédiákat, felépíteni újra a múltat az emlékek szilánkjaiból, feltámasztani, ami vagy aki nincs?

Turczi István

Minden kezdet

Főhősünk felírt a noteszébe egy Seneca-idézetet: „egyforma hiba mindenkiben bízni és senkiben sem”. Felírta és elfelej­tet­te. Nem csoda, Azrael egy kamaszkorból épp csak kinőtt fiatalember, útrakelő, aki a neki rendelt Zónában kénytelen tanulni az emberi kapcsolatokat. Ez a Zóna azonban korántsem sivár: erdők karéjában luxussal berendezett kastélyszálló, itt kell Azraelnek elkormányoznia vonzódásait (és választásait) a természetes/természeti szépség meg a rafinéria között. Mikrovilág, amely­ben szépség és gonoszság, tisztaság és elkár­ho­zás csatája dúl.
A nemesfényű szimbolista példázatok és az akciófilmek keresztezésével merész, kivételes vállalkozás a – hosszabb idő után ismét prózával jelentkezô – Turczi Istváné: az értékhiányok és tartásvesztések köz­han­­gulatában nemigen született ilyen bizalommal és reménnyel telítődő regény.

Zalán Tibor

Holdfénytől megvakult kutya

A Holdfénytôl megvakult kutya verseiben egy élettôl búcsúzó lírai én beszél – már amennyiben „az élet” a gyerekkori értékek örökségét, a nemzedék- és pályatársak termékeny közegét, 
a hasz­nálható ideákat, az izzó emberi kapcsolatokat jelenti. Mindezek hiánya a pusztulással szembesít, miközben – igazi, Zalán Tibor-i paradoxon – ez a szembesítés mûvészi erôvel járja át a búcsúzás melankóliáját. A kötet szinte enciklopedikus számvetés, kulcsmetaforája talán a hó, amely bár mindent betemet, derengô fényt ad.